Akarod
tudni? És beszélni róla?
Tudtad, hogy a teremtésnek komoly költségei voltak?
És
azt, hogy az Atya és a Fiú közösen finanszírozták?
Van tudomásod róla, hogy
minden levegővételednek ma is ára van?
Tudsz róla, hogy ezt már a teremtés
előtt letétbe helyezték?
Ki fizeti vajon a szabadságodnak a számláját?
Nem, nem
a Rezsi Szilárd!
A szabad akaratod ellenértékét az Atya és a Fiú együtt helyezték
el egy lezárt páncélszekrénybe, és a díj fizetése onnan történik folyamatosan,
mind a mai napig.
A világ keletkezésének célját, a fennmaradásának és a
célba érésének (megújulásának) biztosítékát is deklaráló egyezmény az Atya és a
Fiú között már a teremtés előtt létrejött.
Ez az, ami ma is meghatároz mindent.
Ez az igaz szeretet dekrétuma, az Isten igazságának és könyörületének pecséttel
lezárt, sérthetetlen foglalata.
Isten nem egy gép.
Nem is egy elvont eszme, vagy egy
személytelen erő.
Az Atya olyan teremtményeket szánt a Fiúnak hozzá illő társul,
és magának gyermekekül, akik önként, szabad akaratukból szeretik Őt, nem pedig
kényszerből, vagy robotként.
A szabad választás azonban magában hordozza a téves
döntés, helytelen cselekedet lehetőségét is. Isten igazságának és szentségének
sérthetetlensége ezt pedig jogos ítélettel kell, hogy sújtsa.
Az Atya és a Fiú ezért még a teremtés előtt letétbe
helyezte a vele szembe fordulók tévedéseinek kompenzációs csomagját,
ellenértékét, költségét, amely biztosítja megmaradásukat, és azt is, hogy az
Isten igazsága ne sérüljön.
Ez kellet a teremtés elkezdéséhez, hogy az a
teremtmények bekalkulált hibái miatt össze ne omoljon.
A Fiú önmagát tette Isten széfjébe a bűn ellenértékének a
megfizetésére mi értünk és Istennek igazságul.
Az Atya elkötelezte magát a
Fiúnak és ígéretet tett a feltámadására.
A szeretet tökéletes egységének a végrendelete került
bele a mennyei frigyládába és lett Isten pecsétjével lezárva.
A megtérés által
hull le a lepel és tárul fel előttünk az Istennek eme titka.
Névre szóló meghívó leveleinket az örök életre az Atya és
a Fiú tehát már a teremtés előtt, közösen megírták (2.Tim.1;9).
Szekrénybe
zárták, lepecsételték, és az idők végén maga a Fiú hozta el azokat odafentről,
a Názáreti Jézusban testet öltve.
Ide, a Földre, mindannyiunk számára.
A szentségében odafent sérthetetlen Isten itt, lent, a
Földön tette magát sérthetővé, hogy így fizesse ki az árat szabadságunk téves
felhasználásának minden hibájáért, vétkéért – helyettünk és az egész világ
helyett.
Ettől forog a Föld, ezért keringenek pályájukon a bolygók,
adnak esőt a felhők, veszi oxigén réteg körül planétánkat, és lélegzünk mi,
teremtett élőlények.
A Fiú az örök életnek az a kenyere, akit az Atya minden
tettét megelőzően kihelyezett az asztalra.
Arra az asztalra, amely az Ő
korbácsütésektől lenyúzott bőre, ráhelyezve testének megváltó áldozatát, a
mannát.
Ez az a mennyben már elkészített kenyér, amely alászállt és alapja az
egész teremtésnek, mert minden Ő benne áll fenn, és benne van az örök élet
ígérete.
Ő adta meg az árat, hogy te szabadon dönthess.
Mert Isten
csak ilyen imádókban leli kedvét.
Ő (is) egy személy, ugyanúgy, mint mi, akik elsősorban
szintén nem a színlelt, vagy kötelezettségből, kényszerrel kierőszakolt
szeretetben, gépekben, robotokban leljük örömünket (normális esetben).
Ő nem kényszerít, csak hív téged.
Érted mindent feláldozó
szeretetének vacsorájára invitál.
Tekintsd ezt az Ő udvarlásának te feléd.
Szabad vagy és ez az Ő ajándéka ingyen.
Akarsz velem egy időutazást tenni a kezdetek előtti
dimenzióba?
Gyere, poroljuk le együtt a Krisztus evangéliumának
dicsőségéről a felekezeti formalizmus, vallási külsőségek, mulandó földi dolgok
porrétegét!
Hallgasd meg az Atya és a Fiú titkának kincseit
részletesebben is feltáró üzenetet:
