Az újjászületett kereszténység fordulóponthoz érkezett.
Egyre több hívő véli úgy, hogy a szervezett egyház
keretei között idegen hangok szólnak hozzá, melyek nem a mennyei sátor örök
életének a legelőjére vezérelnek, nem a Jó Pásztor hív általuk (Ján.10;1-5),
hanem pusztán földi, e világi felekezet intézményeibe invitálnak.
A kárpiton túli, mennyei szint az egyházi szolgálatok
leple alatt, a média szereplések hangos zajának felszíne mögött lassan eltűnik
a karizmatikus gyülekezetekből. Pontosan ugyanúgy, ahogy azt Ezékiel próféta
leírta, amikor látomásban látta az Úr dicsőségének eltávozását a Templomról.
Fokozatosan, lépésről-lépésre.
Ahogy Illés bujdosásakor nem volt az Úr az erős szélben, úgy
tűnik el ma az emberi érvényesülés rabságába esett egyházszervezetből. Ahogy
nem volt a földindulásban sem, úgy tűnik el ma a saját vallási rendszerüket/felekezetüket/sátrukat
hirdető tanítók szolgálatából. Ahogy nem volt a tűzben sem, úgy tűnik el ma
minden klérusra és laikusokra szakadt nikolaita közösségből.
Az Úr újat cselekszik.
Az egyháztörténelmet végig kísérte az a jelenség, hogy
Isten minden megnyilvánulására egy földi intézményesüléssel válaszolt. Templomokat
hozott létre a mártírok sírjain. Szerzetesrendeket alapított egyes „szentek”
nevében. Felekezeteket hozott létre a reformátorok tettein. Ezekből minden
esetben egy Istentől eltávolodott, üres formalizmus jött létre.
Amikor Péter a Máté 17-ben leírt történetben meglátta a megdicsőült
Jézus Krisztust és ennek hatására sátrat akart építeni neki (Mózesnek és
Illésnek is), akkor az Atya az égből egyértelműen kijelentette az akaratát
ezzel kapcsolatban, hogy: NEM!
Ahogyan a Názáreti Jézus azért jött el, hogy még a Mózesi
Törvényen alapuló, de e világi sátor (vallási rendszer, felekezet)
szolgálatának is véget vessen, ugyanúgy minden más vallás e világi sátorépítését
és szolgálatát is elvesse, elutasítsa: Mert megnyitotta a Mennyet!
Nem építhetem sem a saját, sem más személy szolgálatának
a földi sátrát: intézményesülését, felekezetté válását, az e világba történő
integrálódását, világi értelemben vett sikerét. Isten azért adta az Ő Fiát,
hogy kihívjon bennünket a világból. Nem azért, hogy az egyház, ill. egyes
szolgálatok érdekeire, intézmények alapítására való hivatkozással vissza
integrálódjunk ebbe a világba. Jézusnak a hívőkre vonatkozó szavai, miszerint
ne ezen a világon gyűjtsünk kincseket, közösségi szinten ugyanúgy érvényesek.
Az Egyháznak nem feladata a földi javak megszerzése és felhalmozása. Ez ellentétes
Isten Igéjével, kötöttséget eredményez és zsákutcába vezet. Az Egyháznak nem
lehet célja, sem módszere a világ szabályrendszerébe illeszkedő terjeszkedés,
vagyis az intézményeken (iskolák, média, alapítványok, stb.) keresztül megvalósuló
letelepedés, sátorépítés ebben a világban. „Mert nincsen itt maradandó
városunk, hanem a jövendőt keressük” (Zsidó13;14). Az Istenhez vezető út nem
vezet egyetlen földi intézményen, felekezeten, sátron keresztül sem, egyedül a
Názáreti Jézus Krisztus megáldozott testén keresztül, amit közvetlen, személyes
hit által lehet megragadni és a világból, valamint az elvilágiasodott
felekezetekből kivonulva, a pusztán áthaladva lehet azon csak járni. Mózesnek
ki kellet jönni az egyiptomi típusú vallási rendszerből is, ugyanúgy, ahogy
Ábrahámnak is a káldeus vallási közösség gyakorlatából.
Ma újra Exodus zajlik. Egy korábbi megújulási hullámnak
át kell adnia a helyét egy másiknak. Ennek a másiknak még nem látható a formája
és éppen ettől lesz az Úr számára használható. Ahogy Zakariás prófétálta a
második templom felépülésekor: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel!
Azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak.4;6). Nem eddig megszokott módon, nem a
világban befolyással bíró intézményeken keresztül, nem gazdasági eszközök
által, nem bemerevedett felekezeti eljárások szerint.
Én elindultam ennek az Exodusnak az útján. Amikor megtértem,
nem földi dimenzióért tértem meg. A mennyei haza, az örök város motivált. Úgy
döntöttem, hogy nem fordulok vissza, megyek tovább. Így vagyunk ezzel már
néhányan, akik számára az kezd körvonalazódni, hogy:
Kivonulunk a felekezeti sémákból és nem kívánunk a
jövőben sem soha hivatalosan elfogadott, bejelentett vallási közösséggé válni,
nem leszünk soha e világi felekezet – Az Úrért.
Vállaljuk ennek mindenkori társadalmi következményeit –
az Úrért.
Találkozóink időzítését, sűrűségét, rendszerességét és
lefolyását az Úr vezetése szerint folyamatosan alakítjuk – az Úrért.
Amennyiben találkozóinkon a létszám rendszeresen 30 fő
körül mozog, tovább osztódunk, és hálózatszerűen éljük meg a közösséget
egymással – az Úrért.
Találkozóink helyszínéül nem kívánunk egyházi tulajdonú
ingatlant szerezni, hanem kisebb, alacsony költségű bérleményeket veszünk
igénybe, amely csökkenti a kiszolgáltatottságot és az anyagi terheket. Szükség
esetén magán tulajdonainkat tudjuk átadni erre a célra – az Úrért.
Nem hozunk létre hivatalos intézményeket, nem szerzünk,
és nem halmozunk fel „egyházi” javakat – az Úrért.
Egyenlőre, ennyit látunk abból, ami előttünk van a földi
dimenzióban, de nem erre fókuszálunk, hanem Arra, aki útnyitóul már bement oda,
ahova mi is tartunk és ahol szellemünkben már bent tartózkodunk, az Atya
királyságába.
Ha érdeklünk, megtalálsz bennünket:
A Biblia Kör szeretettel várja:
- a Biblia iránt érdeklődő
- az élet fontos kérdéseire valós válaszokat kereső
- illetve a jövőről szóló bibliai kijelentések iránt nyitott érdeklődőket.
- Kiscsoportos találkozóink oldott, közvetlen légkörűek.
- A megjelenés, részvétel semmilyen kötelezettséggel nem jár.
- Ha többet szeretnél az élettől, mint amit a mindennapok rutinja adni tud
- Ha fontosnak tartod, hogy Isten szava szóljon hozzád ma, személyesen
- Ha vágyod az Isten szeretetét megtapasztalni
- Ha teljes evangéliumi közösségre vágysz
Helyszín: Budapest VII. Dob u. 29. - Erzsébetvárosi Művelődési Ház /Kuckó/
Biblia Kör
Bakonyvári Szabolcs
+3630 289 15 73 bakonyvari.sz@gmail.com
