MIT LÁTOTT JÉZUS AZ ŰRBŐL?

Miért tudott nemet mondani az Ördögnek arról a magas helyről, a világ felett?

Lámpásán át letekintve a világra, mit látott másképp, mint a Kísértője?

A Bárány tekintetéből a sötétségen áthatoló fény áradt.

1. Letekintve az Űrből:

Látta a vallások foglyaiként megkötözöttek arany szívét, melyekben az Atya Ő általa gyújt majd lángot.

Látta az önérvényesítés által becsapott embereket, akiknek sötétségbe borult lelke minden áldozatot megérő kincsként csillogott előtte.

Látott egymást zsákmánynak tekintő „vakokat”, akiknek szemeik megnyílnak, amint felismerik jótevőjüket prédájukban.

Látott az Atya nagylelkűsége által hajtott űrhajót, amely a 3. égből száll alá.

Látta, amint a Földre érve kiteszi rakományát, magát a prédát.

Ott áll Ő, a Bárány, a puszta közepén.

Majd lepihen a Broadwayn.

Se odafentről, se ide lentről nem lát:

Zsákmányt.

Ettől bárány.

Csak bárány szemmel lát, mert bárány szeme van:

 „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet… Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól.” (Ján.10;17-18)

/Az üzenet meghallgatható: Bárányok az Égből /

2. A Föld nevű bolygón:

A puszta és kietlen tájon farkas csorda lábnyomai a porban.

…

Bárányok.

…

A farkasok között.

Nem észlelik a veszélyt, nem látják az ellenséget.

Engedik, hogy zsákmánynak tekintsék őket.

Gyapjukon, fejükön szelíd olaj.

Tudják:

„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?

Ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van?

Amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, akképpen cselekedjetek azokkal.” 

/Luk.6;31-33./

A bárány nem látja gyilkosnak a farkast.

Ez változtatja a farkast báránnyá.

/Az üzenet meghallgatható: Bárányok az Égből /

3. A bárányok hallgatnak:

Megigazulásba vetett hitünk hamissá válhat, ha istenképünk tudat alatt farkas szemmel néz le ránk.

Korunk felfogása szerint az énképünket az adja, hogy az emberek milyennek látnak bennünket.

E szerint önbecsülésünket az emberek elismerése határozza meg.

A Biblia felfogása szerint viszont énképünk alapja az Istenképünk.

Önbecsülésünket pedig az adja, ha Ő elfogad bennünket.

Az önbecsülés bibliai folyamata:

A) Első lépése a helyes istenkép, mely bárányként éli meg Isten természetét.

„Ő jól tevő a hálátlanokkal és gonoszokkal.” /Luk.6;35/

B) Ez tesz képessé szeretni embertársainkat.

C) Aki pedig ezt gyakorolja is, azt szereti az Atya.

/1.Ján.4;11-12. és Ján.10;17/

A mindennapi cselekedeteimben megnyilvánuló bárányt:

Ismeri el az Atya igaznak. /Luk.3;2-14./

Az ember énképe így ölt bárány alakot, amelyen Isten pecsétje a szignó.

„Azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.” /Luk.6;38/

Szeresd felebarátod, mivelhogy az te vagy.

Ha felebarátodat szereted, akkor szereted magadat.

Nem fogyasztható a Bárány áldozata úgy, hogy közben a lélek farkasként lesi zsákmányát az embertársakban.

Ez a romlott természet.

Amely, mint fenevad, a szívek mélyén lesben állva:

Vadássza az emberek szeretetét, hogy felöltse az önértékelés hamis bundáját.

Egyházi funkciókon keresztül is űzheti prédáját, hajszolva az emberek elfogadását.

Pedig a megigazulás nem zsákmány, hogy saját egónkat hizlalja.

Ellenkezőleg, saját egónk rendeltetett zsákmányul, szelídítésre váró farkasoknak.

A Bárány éppen ezért lett prédául.

És azt mondta:

„Elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé…” /Luk.10;3/

 „Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” /Máté.11;29/

„Mert az én igám gyönyörűséges.” /Máté.11;30/

Szelíd: van, akit annyira szeret, hogy még azt is megengedi neki, hogy szeget verjen belé.

Ettől még továbbra is ugyanúgy szereti és gyönyörködik benne.

„Alázatos”: jelentéktelen, kicsi, észrevehetetlen, hallgat.

Nem tör nagyra.

„Az én igám gyönyörűséges” azt is jelenti:

„Az én igám a jóindulat, jóakarat, jót tenni másokkal, áldásul lenni másoknak”.

Nem magamnak.

Farkasoknak.

„Szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, …

… semmit érte nem várván, …

… és ama magasságos Istennek fiai lesztek.

Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, 

nektek is megbocsáttatik…” /Luk.6;35-39/

A Kősziklából szüntelen áradó víz:

A Kegyelem.

Hallgasd meg a témához kapcsolódó üzenetet:

Bárányok az Égből

Hasonló témában elhangzott korábbi üzenetek:

Az Éden aranya  

Isten az Olajkirály

Atya és Fiú titka

CSODAVÁRÁS ÁRNYÉKÁBAN A HIT?

„E gonosz és parázna nemzetség csodát kíván; és nem adatik neki.” (Mát.12;39). Jézus csodáit tömegek kívánták látni. Szelíd, szerény jelleme már keveseket vonzott.

E kettősséget a XX. század világméretű csoda korszaka sem oldotta fel.

A XXI. századi kereszténység kérdése nem a csodavárás, hanem Isten jellemvonásainak megjelenése vagy eltűnése a hívők személyiségében.

Pál apostol szerint a végidők vallásos embere megragadja ugyan a hit külső formáját, de belső tartalmának a megvalósításában kudarcot vall (2.Tim.3;5).

Szellemi élmények, természetfeletti megnyilvánulások birtokosa, miközben elidegenedik az isteni természettől.

1. A hívők romlásának jellemzői (2.Tim.3):

/ógörög eredeti szöveg alapján/

·         Kapcsolataik iránti elköteleződés helyett önmaguknak élnek. Elismerésük hiányérzete vezérli őket, önközpontúak. Szeretethiányban szenvednek, hódolókat keresnek (2. vers a magyarban: „magukat szeretők”).

·         Nincs bennük ragaszkodás. A másik ember túl nagy teher. Rabsággá válik számukra a házasság, a család, az egyház, és minden társadalmi kapcsolat, amelyben nem lehetnek ők a középpontban (3. vers a magyarban: „szeretet nélkül valók”).

·         Láthatóvá szeretnének válni. Megmutatkozni minél több ember előtt. Ismertségre, elismerésre vágynak (2. vers a magyarban: „kevélyek”).

·         Érzékenyek környezetük legapróbb „hibáira”. Az igazságra hivatkozva ítélkeznek (2. vers a magyarban: „káromkodók”).

·         Nem képesek engedni, békét kötni, a fegyvert letenni. A gonosz elleni örök háború ideológiájával saját küzdelmüket vívják ellenségképeik ellen. Valójában nem békültek meg Istennel, ellene harcolnak szüntelen (3. vers a magyarban: „kérlelhetetlenek”).

·         Az anyagi célok fontos motivátorok a számukra. A lemondás örömét felülírja a biztos egzisztencia és a világ javai utáni vágy (2. vers a magyarban: „pénzsóvárgók”).

·         Nem képesek egyenrangú félként beilleszkedni, összekapcsolódni másokkal. Ezért ragadják magukhoz a hatalmat, hogy ők irányítsanak. A személyüknek való behódolást teszik a közösség normájává (Róma.1;31 a magyarban: „összeférhetetlenek”).

A romlás tehát nem a csodák elmaradásában, vagy a szolgálatra jelentkezők hiányában mérhető. Ellenkezőleg. Az egyre többeket érintő személyiségzavar csodatevők és csodavárók tömegeit generálja.

A megromlott természet azonban kiűzheti a Sátánt? (Máté.12;25-26)

 „Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. … Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1.Ján.4;21-20)

           Az Istenben való hit emberek iránti odaadást kell, hogy eredményezzen.

/A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

2. Isten közösségben él: Atya és Fiú

Isten az önfeláldozás örömén alapuló közösségben jelentette ki magát nekünk.

Ő Atya és Fiú!

Ő közösségben él!

Atya és Fiú örök, elválaszthatatlan társak!

Mindkettejük jobban szereti a másikat saját magánál. Egyikőjük sem akar megtartani semmit magának, hanem mindenét odaadja a másiknak. Ez szerez nekik örömöt.

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján.10;30)

Az Atya a Fiú iránti szeretetéből mindenéről lemondott:

„Mindent nekem adott az én Atyám.” (Luk.10;22)

Nagyobb az Atyában ez az öröm, mint bárminek a birtoklása, megtartása:

„Mindenek… Ő reá nézve teremtettek.” (Kol.1;16)

A Fiú mindazt, amit az Atya neki adott, nem tekinti zsákmánynak. Ugyanazzal az önfeláldozó szeretettel szereti, mint ahogy Őt is az Atya. (Fil.2;4-6)

A Fiú mindenét odaadta nekünk, hogy az Atya szeretetét továbbadja a számunkra:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Ján.15;9)

Az Atya és Fiú közti elköteleződés önkéntes. Cserébe semmilyen hasznot vagy előnyt nem vár el.

Kölcsönös és teljes lemondáson alapuló szeretetük ad tartalmat minden emberi kapcsolatnak. Ez legalizálja a szolgálatokat az egyházban, a szerelmet a házasságban, és még a különböző szerveződéseket is, a társadalomban.

Ez a szeretet adott életet mindennek.

Az életadó erő Isten bensőjével, jellemével azonos, nem külső megnyilvánulásokkal.

Őt úgy hívják: Szent Szellem

/ A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

3. Isten jellemének szelleme

 „Mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által.” (Róma.5;5)

Ő az Atya és Fiú közösségének, egységének a Szelleme:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét, békességben összekötve.” (Ef.4;3)

Az Atyából és a Fiúból szüntelen, megállíthatatlanul árad (Zak.4;3 és 11 és 14).

„…Ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.” (Róma.8;13)

A) A 3. isteni személy (Szent Szellem) tulajdonságai (Gal.5;22):

Szeretet: Nem kapni akar, hanem ad. Ingyen. Nem foglalkoztatja a saját szüksége, figyelmét a másik betöltése köti le (Fil.2;4).

Öröm: A lemondás nem fájdalommal tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, ez a legnagyobb öröme. A másik felemelése, megáldása élteti.

Békesség: Mivel mindent odaad a másiknak, nincs benne félelem semminek az elvesztése miatt. Semmit nem lehet elvenni tőle, mert már odaadta, és önként oda adja. Semmit nem tart meg magának.

„Az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Ján.14;27)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1.Ján.4;18)

Jóság: El akarja kerülni a viszonzást, nem akar cserébe kapni. Ez értéktelenné tenné számára az adást.

Önzetlenül ad. Jóságában nincsen semmi önérdek. Ő szabad a birtoklási vágy minden kényszerétől.

B) A Talentumok és Gírák üzenete / Máté.25;14-29. és Luk.19;12-26:

Az ember, aki a rábízott talentumokat, gírákat befekteti az evangéliumi példázatokban, az a földi dimenzióban rendelkezésre álló javakat képes átengedni másnak, hogy ő az örök élet forrásává váljon, amely Istenből ered, és kiapadhatatlan. 

Javait/jóságát önti magából.

Jóság és javak az eredetiben ugyanaz a szó.

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté.25;21)

„Jól van jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, 10 várost bízok rád.” (Luk.19;17)

Így szerez az ember a Szellem cselekedeteit követve mennyei gazdagságot:

„…Gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti…” (Máté.6;20)

A saját haszonért végzett szolgálat nincs összhangban Isten jóságával. Ez okozta Lucifer bukását, Júdás vesztét és hoz veszedelmet az Antikrisztusra.

Ezért mondja Jézus, hogy ne azért cselekedjünk, hogy lássák az emberek.

„…Ne kürtölj magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek, …, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. (Máté.6;2-4)

Mondj le önkéntes áldozatod elismeréséről, viszonzásáról:

 „…És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.” (Luk.14;13-14)

A keresztény hit nem egy elkülönített térben és időben elvégzett liturgia.

Hanem:

A mindennapok folyamán másokért megélt odaadás öröme (kharisz).

Ettől vagyunk karizmatikusok.

Forrása pedig az Atya és Fiú kapcsolata:

A Szent Szellem által.

A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  

Korábbi, hasonló üzenetek:

Atya és Fiú titka

Isten az Olajkirály