MIT LÁTOTT JÉZUS AZ ŰRBŐL?

Miért tudott nemet mondani az Ördögnek arról a magas helyről, a világ felett?
Lámpásán át letekintve a világra, mit látott másképp, mint a Kísértője?

A Bárány tekintetéből a sötétségen áthatoló fény áradt.

1. Letekintve az Űrből:

Látta a vallások foglyaiként megkötözöttek arany szívét, melyekben az Atya Ő általa gyújt majd lángot.

Látta az önérvényesítés által becsapott embereket, akiknek sötétségbe borult lelke minden áldozatot megérő kincsként csillogott előtte.

Látott egymást zsákmánynak tekintő „vakokat”, akiknek szemeik megnyílnak, amint felismerik jótevőjüket prédájukban.

Látott az Atya nagylelkűsége által hajtott űrhajót, amely a 3. égből száll alá.

Látta, amint a Földre érve kiteszi rakományát, magát a prédát.

Ott áll Ő, a Bárány, a puszta közepén.

Majd lepihen a Broadwayn.

Se odafentről, se ide lentről nem lát:

Zsákmányt.

Ettől bárány.

Csak bárány szemmel lát, mert bárány szeme van:

 „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet… Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól.” (Ján.10;17-18)

/Az üzenet meghallgatható: Bárányok az Égből /

2. A Föld nevű bolygón:

A puszta és kietlen tájon farkas csorda lábnyomai a porban.
Bárányok.
A farkasok között.

Nem észlelik a veszélyt, nem látják az ellenséget.

Engedik, hogy zsákmánynak tekintsék őket.

Gyapjukon, fejükön szelíd olaj.

Tudják:

„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?

Ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van?

Amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, akképpen cselekedjetek azokkal.” 
/Luk.6;31-33./

A bárány nem látja gyilkosnak a farkast.

Ez változtatja a farkast báránnyá.

/Az üzenet meghallgatható: Bárányok az Égből /

3. A bárányok hallgatnak:

Megigazulásba vetett hitünk hamissá válhat, ha istenképünk tudat alatt farkas szemmel néz le ránk.

Korunk felfogása szerint az énképünket az adja, hogy az emberek milyennek látnak bennünket.

E szerint önbecsülésünket az emberek elismerése határozza meg.

A Biblia felfogása szerint viszont énképünk alapja az Istenképünk.

Önbecsülésünket pedig az adja, ha Ő elfogad bennünket.

Az önbecsülés bibliai folyamata:

A) Első lépése a helyes istenkép, mely bárányként éli meg Isten természetét.

„Ő jól tevő a hálátlanokkal és gonoszokkal.” /Luk.6;35/

B) Ez tesz képessé szeretni embertársainkat.

C) Aki pedig ezt gyakorolja is, azt szereti az Atya.
/1.Ján.4;11-12. és Ján.10;17/

A mindennapi cselekedeteimben megnyilvánuló bárányt:

Ismeri el az Atya igaznak. /Luk.3;2-14./

Az ember énképe így ölt bárány alakot, amelyen Isten pecsétje a szignó.

„Azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.” /Luk.6;38/

Szeresd felebarátod, mivelhogy az te vagy.

Ha felebarátodat szereted, akkor szereted magadat.

Nem fogyasztható a Bárány áldozata úgy, hogy közben a lélek farkasként lesi zsákmányát az embertársakban.

Ez a romlott természet.

Amely, mint fenevad, a szívek mélyén lesben állva:

Vadássza az emberek szeretetét, hogy felöltse az önértékelés hamis bundáját.

Egyházi funkciókon keresztül is űzheti prédáját, hajszolva az emberek elfogadását.

Pedig a megigazulás nem zsákmány, hogy saját egónkat hizlalja.

Ellenkezőleg, saját egónk rendeltetett zsákmányul, szelídítésre váró farkasoknak.

A Bárány éppen ezért lett prédául.

És azt mondta:

„Elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé…” /Luk.10;3/

 „Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” /Máté.11;29/

„Mert az én igám gyönyörűséges.” /Máté.11;30/

Szelíd: van, akit annyira szeret, hogy még azt is megengedi neki, hogy szeget verjen belé.

Ettől még továbbra is ugyanúgy szereti és gyönyörködik benne.

„Alázatos”: jelentéktelen, kicsi, észrevehetetlen, hallgat.

Nem tör nagyra.

Az én igám gyönyörűséges” azt is jelenti:

„Az én igám a jóindulat, jóakarat, jót tenni másokkal, áldásul lenni másoknak”.

Nem magamnak.

Farkasoknak.

„Szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, …

… semmit érte nem várván, …

… és ama magasságos Istennek fiai lesztek.

Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, 

nektek is megbocsáttatik…” /Luk.6;35-39/

A Kősziklából szüntelen áradó víz:

A Kegyelem.

Hallgasd meg a témához kapcsolódó üzenetet:


Hasonló témában elhangzott korábbi üzenetek:






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése