A karizmatikus
mozgalom szereti hangsúlyozni a Szent Szellem ajándékait,
Isten
természetfeletti erejét.
„Vesztek erőt,
miután a Szent Szellem eljő reátok.” /Apcsel.1;8/
A mai gyülekezetek
tele vannak a transzcendens megnyilvánulások sokféle formáival.
Megtapasztalásokat
ígérő összejöveteleket hirdetnek,
És átélésekről számol
be minden felekezet.
Fények, remegés,
libabőr, gyógyulás és álomlátás.
A bizonyságtételek
fókuszában ez áll:
Milyen csodát éltem
át.
(Hallgasd meg a
prédikációt: Csodák Jelek Álmok)
Ebben az átfarigcsált
istenképben a Teremtő egy ajándékokat osztogató jótevő,
Aki érdekeink
szolgálatában készségesen mindig rendelkezésünkre áll.
Értünk van, és
tetszésünkre helyezhetjük el csodáit, mint díszeket a fán.
Az Apcsel.1;8
folytatását már kevesen olvassák:
„Hogy legyetek nekem mártírjaim, … a földnek mind
végső határáig.”
Vagyis a Szent Szellem ereje elsősorban
arra adatott, hogy képesek legyünk mártírhalált halni Isten országáért.
Pont, ahogy Jézus
mondta:
„Ha valaki jönni akar
én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.”
/Máté.16;24-25/
Ezért adatott a Szent
Szellem ereje.
Jézus is általa volt
képes véghezvinni a keresztáldozatát:
„Aki örökké való
Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek…”. /Zsid.9;14/
A tanítványok és a
korai hívők szintén mártírhalált haltak, életüket áldozták.
Timóteus azt írja
levelében, hogy az utolsó időkben lesznek,
„Akiknél meg van a
kegyességnek a látszata, de megtagadják annak az erejét”
/2.Tim.3;5/
A fenti leírás
egészéből kiderül:
A kegyesség erejét
megtagadó személyek,
Ugyanúgy, mint
ószövetségi elődeik, Jánnes és Jámbres:
Csodákat tesznek.
Az Ige igazságával
azonban szembeszállnak,
És nem állják ki a
próbákat.
/1.Tim.3;8/
(Hallgasd meg a
prédikációt: Csodák Jelek Álmok)
Ezért Isten számára
használhatatlanok.
Vagyis:
Úgy tagadják meg az
Isten erejét,
Hogy nem térnek meg:
Az önközpontúság, a
földi jólét szeretete, és saját maguk dicsőítésének bűneiből.
/2.Tim.3;2-4/
Mert a Szent Szellem ereje:
Az új teremtés
megszentelésére, bűntől való megtisztulására adatott:
„A Szent Szellem száll te reád és a
Magasságosnak ereje árnyékoz
meg téged,
Azért ami születik is
szentnek hívatik, Isten Fiának.”
/Luk.1;35/
Isten erejének a célja az, hogy életünk áldozata szent
legyen az Úrnak:
„Szánjátok oda a ti
testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos
tiszteleteteket.”
/Róma.12;1/
Ezért feddte meg
Jézus a királyi embert is, noha valóban szükségben volt, és Isten segítségére
szorult:
„Ha jeleket és
csodákat nem láttok, nem hisztek.” /Ján.4;48/
Vagyis valós fizikai
szükségünkben is ott lehetnek romlott természetünk bűnös motívumai az
Istenhez
fordulás közben, ami csodavárásban nyilvánul meg.
„Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól
kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.”
/Jak.4;3/
Akár csak, amikor
bizonyságtétel címén elmondunk egy csodát, de mögötte saját magunk központba
helyezése áll.
Ezt tette az
ószövetségben élt Ezékiás király,
Aki nem az Isten
Igéjének való engedelmességét állította a Babiloni vendégei elé,
Hanem bizonyságtételében
a vele történt csodákról beszélt.
Ezért elhagyta őt az
Isten.
/2.Krón.32;25 és 31/
Jézus és tanítványai
nem a csodákat hirdették, hanem a megtérés szükségességét,
Hogy az emberek be tudjanak
menni az Isten országába:
„Mert a keresztről való beszéd bolondság
ugyan azoknak, akik elvesznek;
De nekünk, kik
megtartatunk, Istennek ereje.”
/1.Kor.1;18/
A mai felekezetek a
csodákat hirdetik az evangélium helyett.
„Ekkor elkezdte
szemükre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái történtek, hogy nem
tértek meg:
Jaj neked Korazin!
Jaj neked Bethsaida!
Mert ha Tirusban, és
Sidonban történnek azok a csodák, amelyek bennetek,
Rég megtértek volna,
Gyászruhában és
hamuban.”
/Máté.11;20-21/
Akik tehát a csodák
élményeiben élnek,
De bennük a
természetfeletti erő:
Nem istenfélelmet,
alázatot és megszentelődést eredményez,
Azoknak azt mondja az
Úr:
Jaj Neked!
Ez a JAJ pedig az
Isten természetfeletti erejének ítélete:
„És megvert az Úr a
Béth-Semesbeliek közül némelyeket, mivel az Úrnak ládájába tekintettek.
Mondják azért:
Kicsoda állhat meg az
Úr előtt, e szent Isten előtt?
És kihez megy el mi
tőlünk?”
/1.Sám.6;19-20/
(Hallgasd meg a
prédikációt: Csodák Jelek Álmok)
Hasonló jelenséggel
találkozunk, amikor megjelenik Isten az ő népének a Sínain,
És azt mondja
Mózesnek:
Mert harmadnapon
leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai hegyre.
És vess határt a
népnek körös-körül, …
A hegyre fel ne
menjetek,
S még a szélét se
érintsétek;
Mindaz, ami a hegyet
érinti, halállal haljon meg.”
/2.Móz.19;11-12/
Itt Isten szent ereje
nem gyógyít, hanem öl!
A Szent Istenhez nem
lehet szentség nélkül közelíteni.
Isten ereje szent
erő.
Mindazon dolgok,
személyek számára, amelyek nem szentek,
Ez az isteni, szent
erő a pusztulására van.
Jézus Krisztus
áldozata az Újszövetségben nem változtatta meg ezt a tényt,
Nem változtatta meg
Isten szent erejének természetét:
Ha Isten igaz ítélete
a bűn miatt lesújtott saját Fiára,
Akkor ugyanígy lesújt
mindazokra, akik az Ő engesztelő áldozata ellenére bűneikben benne
maradnak:
„Mert ha az angyaloktól
hirdetett beszéd erős volt, és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos
büntetését:
Mi módon menekedünk
meg mi, hogy ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?”
/Zsid.2;2-3/
Ezért történt meg a
korai egyházban Ananiás és Zafira halála.
Pál is mondja:
„Ezért van ti
köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak (meghalnak) sokan.”
/1.Kor.11;30/
Az Isten erejének
szentségéről való tudás olyan istenfélelmet eredményezett az ókori Jeruzsálem
nem
hívő társadalmi csoportjaiban, hogy:
„Mások pedig nem
mertek közéjük elegyedni: hanem elismerték őket.”
/Apcsel.5;13/
Ma sok karizmatikus
vallja:
Isten erejének a
Sínai hegyen történt ítélet végrehajtása csak az Ószövetség idején volt
érvényben.
Hiszen az
Újszövetségben:
„Nem járultatok
megtapintható hegyhez,
És lángoló tűzhöz, és
sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
És trombita
harsogásához, és a mondásoknak szavához,
Melyet, akik
hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájuk szó.”
/Zsid.12;18-19/
„Hanem járultatok
Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához,
A mennyei
Jeruzsálemhez,
És az angyalok
ezreihez.”
/Zsid.12;22/
E versek folytatása
azonban éppen arról szól, hogy Jézus megváltásának köszönhetően Isten szent
erejének ítélete még inkább érvényesül:
„Vigyázzatok, meg ne
vessétek azt, aki szól;
Mert ha azok meg nem
menekültek, akik a földön szólót megvetették,
Sokkal kevésbé mi, ha
elfordulunk attól,
Aki a mennyekből
vagyon.”
/Zsid.12;25/
„Mert a mi Istenünk
megemésztő tűz.”
/Zsid.12;29/
Hallgasd meg a
prédikációt:
Hallgasd meg az
előző prédikációkat:
