„Egyedül az a hit üdvözít, amelyet életre-halálra Istenbe
vetett az ember.” /Luther Márton/
„A legnagyobb örömmel pecsételem meg véremmel az
igazságot, amelyről írtam és prédikáltam.” /Husz János a máglya előtt/
„Pünkösd után a Szellem tüzével frissen keresztelt Péter
megrendítette az összesereglett tömeget, s azok egy emberként kiáltották: „Mit
cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Képzeljük csak el, mi történt volna, ha
Péter így felel bűnben veszteglő hallgatóságának: „Csak töltsétek ki a megtérő
kártyát, járjatok hetente gyülekezetbe és fizessétek rendesen a tizedet.”
Nem! Ezerszer is NEM! (Keresztelő) János a Szellem erős
kenete alatt így kiáltott: „Térjetek meg!” És az emberek így is tettek! A
megtérés nem pipálható ki a megtérő kártyára hullajtott forró könnycseppekkel.
Nem érzelgés, bánkódás, vagy lelki reform csupán. A megtérés az Istenről, a
bűnről és a pokolról való gondolkozás gyökeres megváltozása.” /Leonard
Ravenhill/
„A mai prédikátor-generáció, felelős a mai bűnös
generációért. Templomaink ajtajában ácsorognak a tömegek, akiket még nem nyertünk
meg, mert el sem értük őket, s azért nem értük el őket, mert még nem szerettük
őket. A világ túlsó felében élő emberekért látványosabban tudunk aggódni, mint
az utca túloldalán haldokló szomszédjainkért. Igehirdetők! Embermilliók jutnak
a pokol tüzére azért, mert elveszítettük a Szent Szellem tüzét!”
„Az autó nem mozdul, amíg nem kap gyújtást – vagyis tüzet.
Hasonlóképpen némelyek azért nem indulnak meg semmin, illetve azért nem
indulnak el sehová, mert mindenük meg van, kivéve a tüzet.”
„Ha el akarjuk érni a tömegeket, hangra lesz szükségünk –
egy Mennyből küldött prófétára, aki prédikál a prédikátoroknak! Szíveket
megtörni csak megtört szívű ember tud. Testvéreim, manapság sok a felszerelés,
de kevés a felruházás,…sok a cselekedet, de kevés a kenet, van lármázás, de
nincs ébredés.”
„Amit a papok egész seregének 400 év leforgása alatt sem
sikerült, azt egyetlen Istentől küldött ember, az Isten által elhívott,
betöltött, és lángra lobbantott Keresztelő János, mindössze 6 hónap alatt
keresztülvitte.”
„A nagy sasok egyedül repülnek; a nagy oroszlánok egyedül
vadásznak; a nagy lelkek egyedül járnak – kettesben Istennel. Az efféle magányt
nehéz elviselni, élvezni pedig egyszerűen lehetetlen Isten társasága nélkül.”
Napjainkban: „a római katolikus papok dicsérik a
protestáns evangélistákat! … El tudjuk-e képzelni, hogy ugyanezen vallási
vezetők elismerték volna Luthert, vagy támogatták volna Savonarolát? Ó,
Istenem! Küldj prófétai prédikációt, amely felperzseli az emberi szíveket!
Küldj vértanú prédikátorokat – olyanokat, akikre súlyos teherként nehezedik a
közelgő ítélet és a bűnösökre váró végtelen pokolbéli szenvedés nyomasztó
tudata!”
„A prófétákat azért ölték meg, mert a hamis vallás ellen
emeltek szót, mégpedig igen határozottan. A prófétákat soha nem várják, nem
jelentik és nem mutatják be. A próféták egyszerűen csak megjelennek.”
„Elég a finom öltözetű, s még finomabb beszédű
prédikátorokból, akikből folyóként ömlik a szó, de egy szemernyi kenet sincs
rajtuk. Ezek az emberek többet tudnak a reklámozásról, mint az imádkozásról, s
a versengésre koncentrálnak a szentség helyett. …Jobban törődnek gyülekezetük
elégedettségével, mint a szentségével.”
„Kétség kívül eljött az ideje, hogy térdeinken ismét
felkapaszkodjunk a Golgota hegyére, s ott alázattal és tisztelettel szemügyre
vegyük a csodás keresztet. Először az Egyháznak kell megtérnie, s akkor a világ
is megtörik majd. Először az Egyháznak kell könnyekre fakadnia, s akkor a megtérő
bűnösök is sírva fognak özönleni az oltárhoz.”
„Lángoló szívekre, kiáltó ajkakra és könnyes szemekre van
ma szükség! Ha csak tizedannyira szellemiek lennénk, mint amilyennek képzeljük
magunkat, utcáinkat vasárnapról-vasárnapra elárasztaná a Sionra igyekvő hívek
sokasága – akik testükön zsákruhát viselnének, s szégyenkezve ráznák hamuval
szórt fejüket amiatt, hogy az Egyház mára ilyen szeretet nélkül való,
érzéketlen és terméketlen szervezetté alacsonyodott.”
„Ma gyakran azt kérdezgetjük gyülekezeteinkben, hogy
elégedett-e mindenki. Isten azonban nem elégedetté, hanem szentté akar tenni
bennünket!”
„Az ár igen magas. Isten nem partnerkapcsolatra hív
bennünket, hanem tulajdonosi viszonyt akar kialakítani velünk. Illés Istennel
élt. Úgy gondolkozott a nemzet bűneiről, mint Isten; úgy bánkódott a bűnök
miatt, mint Isten; és úgy emelt szót a bűnök ellen, mint Isten. Tűzzel
imádkozott, és lázasan szónokolt az országban eluralkodó gonoszság ellen. Illés
nem tartott „szép beszédeket”. Szenvedély járta át a prédikációit, és szavai
úgy égették az emberi szíveket, mintha izzó vassal érintették volna a testüket.
Illés imádkozott, de nem azért, hogy szórjon villámot az ég és eméssze meg a
lázadó Izraelt, hanem hogy Isten dicsősége és hatalma nyilvánvalóvá váljék: „Hallgass
meg engem Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy Te, az Úr vagy
az Isten és te fordítod vissza az ő szívüket” (1.Kir.18;37).
Az Úr ma sok hívőt mellőz – nem azért, mert túlságosan
alkalmatlanok a munkára, hanem mert túlságosan önelégültek. Testvéreim, a
képességeink tesznek bennünket fogyatékossá és az adottságainkban botlunk meg.
Isten a mérhetetlen hanyatlás közepette felemelt egy embert – nem egy
bizottságot, nem egy szektát, és nem is egy angyalt, hanem egy embert, aki „hozzánk
hasonló természetű” volt. Isten keresett valakit, de nem azért, hogy
prédikáljon, hanem hogy „odaállna a résre” (Ez.22;30). Ábrahámhoz hasonlóan
Illés is „megállt az Úr színe előtt” (3.Móz.9;5). Az áldott Szent Lélek ezért
egyetlen szóban foglalhatta össze Illés életét: imádkozott (Jak.5;18)”.
„A nyilvánosan elhangzó rövid és erőteljes imákat hosszas
közbenjárás előzi meg a belső szoba rejtekében.”
„Keresztelő Jánosnak dicséretére váljék, hogy 6 hónapon
át sikerült elkerülnie a börtönt. Ő vagy Illés 6 hétig sem bírnák egy mai város
utcáin. Modern társadalmunk hamar börtönbe vetné vagy elmegyógyintézetbe zárná őket
azért, mert ítéletet mondanak a bűn felett és nem hajlandók visszavenni a
hangerőből.”
„Mindnyájan vágyunk Illés elismertségére, de egyikünk sem
vágyik az üldözöttségére!”
„Ó, szolgáló testvéreim! Imádkozásunkkal sokszor nem
teszünk egyebet, mint hogy tanácsokat osztunk Istennek. Imáinkba gyakran saját
ambícióink vegyülnek, akár önmagunkkal, akár felekezetünkkel kapcsolatosak. Távol
álljon tőlünk, hogy így cselekedjünk! Egyedül Isten legyen a célunk! Az Ő
becsületét szennyezték be, az Ő áldott Fiát veszik félvállról, az Ő törvényeit
szegik meg, az Ő nevét gyalázzák, az Ő Könyvéről feledkeztek meg, és az Ő Háza
alacsonyodott szociális akciók színterévé. Lehet, hogy Istennek éppen akkor
kell a legnagyobb türelmet tanúsítania népe iránt, amikor azok imádkoznak? Hányszor
megesik, hogy kioktatjuk, mit és hogyan tegyen! Imáinkban ítéletet hozunk és
véleményt alkotunk, azaz – röviden és tömören szólva – mindenfélét csinálunk,
csak éppen nem imádkozunk. Rázzuk le magunkról az utolsó köteléket, és
jelentsük ki bátran, hogy sok egyházvezető és tanító nem imádkozik, nem ejt
könnyeket, és fogalma sincs, mit jelent tusakodni Isten előtt. Vajon
megtaníthatnak-e bennünket arra, amit ők maguk sem tudnak?”
„Óh, mily nagy szükségünk van a tűzre! Hol marad a Szent
Szellem ereje, amely megragadja a bűnösöket? Úgy érzem, ma sokkal nagyobb
hangsúlyt fektetünk a kényelemre, mint a könyörgésre. Milliók jutnak a pokol
tüzére azért, mert az Egyházból kiveszett a Szent Szellem tüze!”
„Óh, mi nyomorult, vak és kérkedő keresztények! Mezítelenek
vagyunk, de nem vesszük észre. Gazdagok vagyunk (sosem volt még ennyi
felszerelésünk), de mégis szegények (sosem voltunk még ennyire híján az
erőnek)! Semmire sincs szükségünk (jóllehet szinte mindenünk hiányzik, amivel
az Apostoli Egyház bírt). Ugyan megállhat-e az Úr közöttünk, miközben
szégyentelenül parádézunk, dacára szellemi mezítelenségünknek?”
„Miközben felszerelkezünk egy kupacnyi könyvvel, tele
jegyzeteljük a Bibliánkat, Isten változhatatlan igéjének perzselő igazságával
szemben csaknem immúnissá válunk!”
„Nyomasztó súllyal nehezedik ránk a világtörténelem talán
legnagyobb konfliktusa. A bennünket körülvevő kulturált pogányság, a
bálványtemplomok, a félelem markában és a bűnök fogságában veszteglő milliók
csakis akkor tudnak elindulni Isten felé, ha az Egyház is megindul elveszett
állapotuk láttán.”
„Az imádság meglágyítja a lelket. Az igazi imádság
időigényes foglalatosság. Imádság közben az ember összekapcsolódik Istennel, s
ez az egység kivédhetetlen csapást mér Sátánra. Az ima a szív szappana.”
„Tagadja-e bárki, hogy a modern Egyházban a pénz az
aggodalom első számú tárgya? Pedig az újszövetségi Egyházat éppen az
foglalkoztatta a legkevésbé, ami a modern Egyház számára a legnagyobb
próbatétel. Nálunk a költségeken a hangsúly, náluk a könyörgésen volt. Ha
kifizettük a költségeket, meg van az istentiszteleti hely – amikor ők
könyörögtek, megrendült a hely.”
„Napjaink Egyháza sok mindenben szűkölködik, de semmiben
sem annyira, mint az imádkozás terén. Sokan szervezkednek közöttünk, de kevesen
könyörögnek; sokan akarnak szórakozni, de kevesen imádkozni; sokan dalolnak az
Úrnak, de kevesen borulnak az Úr elé; sokan hangoskodnak, de kevesen
hadakoznak; sokan siránkoznak, de kevesen sírnak; sok a szenvelgés, de kevés a
szenvedély; sok a közbeavatkozás, de kevés a közbenjárás; sokan írnak, de
kevesen vívnak.”
„Senki sem nő nagyobbra, mint az imaélete. A pásztor vagy
imádkozik, vagy szórakozik; a gyülekezet vagy imádkozik, vagy szétszóródik. A
szószék remek lehetőség képességeink csillogtatására – belső szobánkban nincs
helye a magamutogatásnak.”
„Az imádság titka, hogy titokban kell történnie. A bűnös
ember felhagy az imádkozással, az imádkozó ember pedig szakít a bűnökkel.
Legyünk bár koldusok és szegények, de ne legyünk megtörhetőek vagy
hajlíthatóak.”
„A mennyei igazságokat sekélyesen magyarázó prédikációkat
hallgatva összekeverjük a tetteket a kenettel, a forrongást az alkotással és a
lármázást az ébredéssel.”
„Ha a lélek szabadulni akar a korszellem által diktált
hamis törekvésektől, meg kell edződnie, hogy szorosabban tudjon járni Istennel,
s józan és Isten szerinti gondolkozásmódot alakítson ki. Aki lelki gazdagságra
tör és meghallgatásra szeretne lelni Istennél, gyakran lesz magányos és sokszor
eszi majd a nyomorúság kenyerét. Talán nem tapasztal ellenállást a családja
körében és a környezetében, de az is lehet, hogy igen. Bizonyosan része lesz
azonban lelki vívódásban, (olykor félreértéseket szülő) hallgatásban és
egyedüllétben (amihez néha igen kellemes társaságról kell lemondania). Akik
igazán szeretnek, egyedül lenni is szeretnek, s az emberi lélek a magányban hág
a legnagyobb magaslatokra.”
Az idézetek Leonard Ravenhill: Miért késik az ébredés c. könyvéből valók.
Csatlakozz
Felhívásunkhoz, leplezzük le a vallásos becsapásokat!
A
Felhívást itt olvashatod és írhatod alá:
Aláírásoddal elutasítod
a bálványimádással kötött hamis megalkuvást, és kiállhatsz a Krisztus iránti
egyenesség mellett!
