BŰNBOCSÁNAT

Az ember szellemi felfogóképességében bekövetkező radikális változás.

Először felismeri a szakadékot saját állapota és Isten személye között.

Ezzel megnyílik bensőjében az út Jézus vére előtt.

A résen át beszűrődik: a világosság.

A fény elfordítja korábbi cselekedeteitől, és elismeri:

Fel kell keresnie Megváltóját.

/ Hallgasd meg a rendkívüli üzenetet: Bűnbocsánat /

A megtéretlen szívű ember nincs tudatában, hogy minden cselekedetének mozgatórugója:

Szellemének halott állapota.

Nincs tudatában a láthatatlannak.

Ez:

Érzékelhetetlen számára.

Öntudatlanul próbál folyamatosan kompenzálni:

Szellemét a ránehezedő ítélet alól a látható világgal kiváltani.

E lehetetlen vállalkozását a Biblia holt cselekedeteknek mondja.

A megoldás mindannyiunk számára a láthatatlanban van:

Oda kell megtalálni Jézus vére által az utat.

Ki kell jutni e látható világ börtönének zsilipjein, gátjain át:

Hogy elnyerjük a szellemünkben Isten odafent való láthatatlan királyságát.

Hallgasd meg a rendkívüli üzenetet: Bűnbocsánat

FARIZEUS VAGYOK?

Az utolsó idők farizeusi egyházkorszaka:

Laodiczea – Magyarország / 2017

Lehetek én is farizeus? A hit külső, formai jegyeinek olyan felmutatója, akinek szíve a valóság hiteles ismeretétől mégis teljesen távol van? Aki nem ismeri önmagát, aki becsapom magam? Aki tévesen gondolom, hogy Istenhez közöm van? Ha igen, miből tudhatom? Hogyan kerülhetem el?

Jézus szavai szerint a vámszedők és paráznák megtértek, a farizeusok nem. Ők álca alá rejtették a bensőjüket. A vallási cselekedetek formalizmusának álcája alá.

Vajon Jézus mit lát ma az én szívemben? Álca alá rejtem azt én is, vagy szembe merek nézni vele?

(Az üzenet meghallgatható: https://youtu.be/YTb-T9HAuAE )

Felismertem már, hogy „semmi” vagyok és nem „valaki”? /1.Kor.1;27-28./ Átéreztem már belül, hogy csak koldusként fordulhatok Ő hozzá? /Máté.5;3./ Beismertem már magam előtt, hogy méltatlan vagyok arra, hogy az Ő fiának neveztessem? /Luk.15;19./ Felfedeztem magamban a rászorultságot? Azt hogy nagy bajban vagyok a lényem mindenki előtt rejtegetett valódi részében? Hogy segítségre szorulok, megmentőre?

Vannak-e teljesen lecsendesedett, nyugodt időszakok a napjaimban, amikor semmi után nem kapkodok? Amikor a külső ingerforrásoktól és minden tevékenységtől eltávolodva, a pótcselekvések álarca alól engedem előtűnni a homályból, az álca alól azt, aki ott benn én vagyok? Meg tudom és meg merem tenni, hogy szembe nézek azzal, aki ott mélyen elrejtve valójában megbújik? Be tudom ismerni, hogy ez egy elnyomott, kisemmizett lény, aki senkinek nem kell? Meg tudom alázni magam a valóság e szörnyű, elborzasztó ténye előtt, hogy azt Isten elé tárjam, és könyörületét koldulva elismerjem az Ő jóságát irántam abban, hogy értem – a senkiért, a méltatlanért - meghalt? Azért, hogy nem sújt le rám most sem, pedig tudom, hogy méltó lennék arra?

„És minden utálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól, mikor mezítelen és befedezetlen voltál, véredben eltaposva voltál.” /Ezék.16;22/

(Az üzenet meghallgatható: https://youtu.be/YTb-T9HAuAE )

E kor a megnyugodni soha nem képes, bérmunkával igába hajszolt, önmaga bálványozásával mégis permanensen hódítani akaró ál-konkvisztádorok rivalizáló, szürke kis nemzedéke. A divat álcája mögött testüket utcai rohantukban ingyen áruló járó-kelők és elbájolt utazó-közönségük munkába siető szolga hadának parázna generációja.

Ne légy a gépezet része! Állj meg és vonulj ki belőle!

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!

Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a Földön.” /Zsolt.46;11/

„Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” /Jer.4;3/

„Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon nektek.” /Hós.10;12/

Hallgasd meg a hozzá kapcsolódó üzenetet!

https://youtu.be/YTb-T9HAuAE

ÉBREDJ, EGYHÁZ !

„Egyedül az a hit üdvözít, amelyet életre-halálra Istenbe vetett az ember.” /Luther Márton/

„A legnagyobb örömmel pecsételem meg véremmel az igazságot, amelyről írtam és prédikáltam.” /Husz János a máglya előtt/

„Pünkösd után a Szellem tüzével frissen keresztelt Péter megrendítette az összesereglett tömeget, s azok egy emberként kiáltották: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Képzeljük csak el, mi történt volna, ha Péter így felel bűnben veszteglő hallgatóságának: „Csak töltsétek ki a megtérő kártyát, járjatok hetente gyülekezetbe és fizessétek rendesen a tizedet.”

Nem! Ezerszer is NEM! (Keresztelő) János a Szellem erős kenete alatt így kiáltott: „Térjetek meg!” És az emberek így is tettek! A megtérés nem pipálható ki a megtérő kártyára hullajtott forró könnycseppekkel. Nem érzelgés, bánkódás, vagy lelki reform csupán. A megtérés az Istenről, a bűnről és a pokolról való gondolkozás gyökeres megváltozása.” /Leonard Ravenhill/

„A mai prédikátor-generáció, felelős a mai bűnös generációért. Templomaink ajtajában ácsorognak a tömegek, akiket még nem nyertünk meg, mert el sem értük őket, s azért nem értük el őket, mert még nem szerettük őket. A világ túlsó felében élő emberekért látványosabban tudunk aggódni, mint az utca túloldalán haldokló szomszédjainkért. Igehirdetők! Embermilliók jutnak a pokol tüzére azért, mert elveszítettük a Szent Szellem tüzét!”

„Az autó nem mozdul, amíg nem kap gyújtást – vagyis tüzet. Hasonlóképpen némelyek azért nem indulnak meg semmin, illetve azért nem indulnak el sehová, mert mindenük meg van, kivéve a tüzet.”

„Ha el akarjuk érni a tömegeket, hangra lesz szükségünk – egy Mennyből küldött prófétára, aki prédikál a prédikátoroknak! Szíveket megtörni csak megtört szívű ember tud. Testvéreim, manapság sok a felszerelés, de kevés a felruházás,…sok a cselekedet, de kevés a kenet, van lármázás, de nincs ébredés.”

„Amit a papok egész seregének 400 év leforgása alatt sem sikerült, azt egyetlen Istentől küldött ember, az Isten által elhívott, betöltött, és lángra lobbantott Keresztelő János, mindössze 6 hónap alatt keresztülvitte.”

„A nagy sasok egyedül repülnek; a nagy oroszlánok egyedül vadásznak; a nagy lelkek egyedül járnak – kettesben Istennel. Az efféle magányt nehéz elviselni, élvezni pedig egyszerűen lehetetlen Isten társasága nélkül.”

Napjainkban: „a római katolikus papok dicsérik a protestáns evangélistákat! … El tudjuk-e képzelni, hogy ugyanezen vallási vezetők elismerték volna Luthert, vagy támogatták volna Savonarolát? Ó, Istenem! Küldj prófétai prédikációt, amely felperzseli az emberi szíveket! Küldj vértanú prédikátorokat – olyanokat, akikre súlyos teherként nehezedik a közelgő ítélet és a bűnösökre váró végtelen pokolbéli szenvedés nyomasztó tudata!”

„A prófétákat azért ölték meg, mert a hamis vallás ellen emeltek szót, mégpedig igen határozottan. A prófétákat soha nem várják, nem jelentik és nem mutatják be. A próféták egyszerűen csak megjelennek.”

„Elég a finom öltözetű, s még finomabb beszédű prédikátorokból, akikből folyóként ömlik a szó, de egy szemernyi kenet sincs rajtuk. Ezek az emberek többet tudnak a reklámozásról, mint az imádkozásról, s a versengésre koncentrálnak a szentség helyett. …Jobban törődnek gyülekezetük elégedettségével, mint a szentségével.”

„Kétség kívül eljött az ideje, hogy térdeinken ismét felkapaszkodjunk a Golgota hegyére, s ott alázattal és tisztelettel szemügyre vegyük a csodás keresztet. Először az Egyháznak kell megtérnie, s akkor a világ is megtörik majd. Először az Egyháznak kell könnyekre fakadnia, s akkor a megtérő bűnösök is sírva fognak özönleni az oltárhoz.”

„Lángoló szívekre, kiáltó ajkakra és könnyes szemekre van ma szükség! Ha csak tizedannyira szellemiek lennénk, mint amilyennek képzeljük magunkat, utcáinkat vasárnapról-vasárnapra elárasztaná a Sionra igyekvő hívek sokasága – akik testükön zsákruhát viselnének, s szégyenkezve ráznák hamuval szórt fejüket amiatt, hogy az Egyház mára ilyen szeretet nélkül való, érzéketlen és terméketlen szervezetté alacsonyodott.”

„Ma gyakran azt kérdezgetjük gyülekezeteinkben, hogy elégedett-e mindenki. Isten azonban nem elégedetté, hanem szentté akar tenni bennünket!”

„Az ár igen magas. Isten nem partnerkapcsolatra hív bennünket, hanem tulajdonosi viszonyt akar kialakítani velünk. Illés Istennel élt. Úgy gondolkozott a nemzet bűneiről, mint Isten; úgy bánkódott a bűnök miatt, mint Isten; és úgy emelt szót a bűnök ellen, mint Isten. Tűzzel imádkozott, és lázasan szónokolt az országban eluralkodó gonoszság ellen. Illés nem tartott „szép beszédeket”. Szenvedély járta át a prédikációit, és szavai úgy égették az emberi szíveket, mintha izzó vassal érintették volna a testüket. Illés imádkozott, de nem azért, hogy szórjon villámot az ég és eméssze meg a lázadó Izraelt, hanem hogy Isten dicsősége és hatalma nyilvánvalóvá váljék: „Hallgass meg engem Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy Te, az Úr vagy az Isten és te fordítod vissza az ő szívüket” (1.Kir.18;37).

Az Úr ma sok hívőt mellőz – nem azért, mert túlságosan alkalmatlanok a munkára, hanem mert túlságosan önelégültek. Testvéreim, a képességeink tesznek bennünket fogyatékossá és az adottságainkban botlunk meg. Isten a mérhetetlen hanyatlás közepette felemelt egy embert – nem egy bizottságot, nem egy szektát, és nem is egy angyalt, hanem egy embert, aki „hozzánk hasonló természetű” volt. Isten keresett valakit, de nem azért, hogy prédikáljon, hanem hogy „odaállna a résre” (Ez.22;30). Ábrahámhoz hasonlóan Illés is „megállt az Úr színe előtt” (3.Móz.9;5). Az áldott Szent Lélek ezért egyetlen szóban foglalhatta össze Illés életét: imádkozott (Jak.5;18)”.

„A nyilvánosan elhangzó rövid és erőteljes imákat hosszas közbenjárás előzi meg a belső szoba rejtekében.”

„Keresztelő Jánosnak dicséretére váljék, hogy 6 hónapon át sikerült elkerülnie a börtönt. Ő vagy Illés 6 hétig sem bírnák egy mai város utcáin. Modern társadalmunk hamar börtönbe vetné vagy elmegyógyintézetbe zárná őket azért, mert ítéletet mondanak a bűn felett és nem hajlandók visszavenni a hangerőből.”

„Mindnyájan vágyunk Illés elismertségére, de egyikünk sem vágyik az üldözöttségére!”

„Ó, szolgáló testvéreim! Imádkozásunkkal sokszor nem teszünk egyebet, mint hogy tanácsokat osztunk Istennek. Imáinkba gyakran saját ambícióink vegyülnek, akár önmagunkkal, akár felekezetünkkel kapcsolatosak. Távol álljon tőlünk, hogy így cselekedjünk! Egyedül Isten legyen a célunk! Az Ő becsületét szennyezték be, az Ő áldott Fiát veszik félvállról, az Ő törvényeit szegik meg, az Ő nevét gyalázzák, az Ő Könyvéről feledkeztek meg, és az Ő Háza alacsonyodott szociális akciók színterévé. Lehet, hogy Istennek éppen akkor kell a legnagyobb türelmet tanúsítania népe iránt, amikor azok imádkoznak? Hányszor megesik, hogy kioktatjuk, mit és hogyan tegyen! Imáinkban ítéletet hozunk és véleményt alkotunk, azaz – röviden és tömören szólva – mindenfélét csinálunk, csak éppen nem imádkozunk. Rázzuk le magunkról az utolsó köteléket, és jelentsük ki bátran, hogy sok egyházvezető és tanító nem imádkozik, nem ejt könnyeket, és fogalma sincs, mit jelent tusakodni Isten előtt. Vajon megtaníthatnak-e bennünket arra, amit ők maguk sem tudnak?”

„Óh, mily nagy szükségünk van a tűzre! Hol marad a Szent Szellem ereje, amely megragadja a bűnösöket? Úgy érzem, ma sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a kényelemre, mint a könyörgésre. Milliók jutnak a pokol tüzére azért, mert az Egyházból kiveszett a Szent Szellem tüze!”

„Óh, mi nyomorult, vak és kérkedő keresztények! Mezítelenek vagyunk, de nem vesszük észre. Gazdagok vagyunk (sosem volt még ennyi felszerelésünk), de mégis szegények (sosem voltunk még ennyire híján az erőnek)! Semmire sincs szükségünk (jóllehet szinte mindenünk hiányzik, amivel az Apostoli Egyház bírt). Ugyan megállhat-e az Úr közöttünk, miközben szégyentelenül parádézunk, dacára szellemi mezítelenségünknek?”

„Miközben felszerelkezünk egy kupacnyi könyvvel, tele jegyzeteljük a Bibliánkat, Isten változhatatlan igéjének perzselő igazságával szemben csaknem immúnissá válunk!”

„Nyomasztó súllyal nehezedik ránk a világtörténelem talán legnagyobb konfliktusa. A bennünket körülvevő kulturált pogányság, a bálványtemplomok, a félelem markában és a bűnök fogságában veszteglő milliók csakis akkor tudnak elindulni Isten felé, ha az Egyház is megindul elveszett állapotuk láttán.”

„Az imádság meglágyítja a lelket. Az igazi imádság időigényes foglalatosság. Imádság közben az ember összekapcsolódik Istennel, s ez az egység kivédhetetlen csapást mér Sátánra. Az ima a szív szappana.”

„Tagadja-e bárki, hogy a modern Egyházban a pénz az aggodalom első számú tárgya? Pedig az újszövetségi Egyházat éppen az foglalkoztatta a legkevésbé, ami a modern Egyház számára a legnagyobb próbatétel. Nálunk a költségeken a hangsúly, náluk a könyörgésen volt. Ha kifizettük a költségeket, meg van az istentiszteleti hely – amikor ők könyörögtek, megrendült a hely.”

„Napjaink Egyháza sok mindenben szűkölködik, de semmiben sem annyira, mint az imádkozás terén. Sokan szervezkednek közöttünk, de kevesen könyörögnek; sokan akarnak szórakozni, de kevesen imádkozni; sokan dalolnak az Úrnak, de kevesen borulnak az Úr elé; sokan hangoskodnak, de kevesen hadakoznak; sokan siránkoznak, de kevesen sírnak; sok a szenvelgés, de kevés a szenvedély; sok a közbeavatkozás, de kevés a közbenjárás; sokan írnak, de kevesen vívnak.”

„Senki sem nő nagyobbra, mint az imaélete. A pásztor vagy imádkozik, vagy szórakozik; a gyülekezet vagy imádkozik, vagy szétszóródik. A szószék remek lehetőség képességeink csillogtatására – belső szobánkban nincs helye a magamutogatásnak.”

„Az imádság titka, hogy titokban kell történnie. A bűnös ember felhagy az imádkozással, az imádkozó ember pedig szakít a bűnökkel. Legyünk bár koldusok és szegények, de ne legyünk megtörhetőek vagy hajlíthatóak.”

„A mennyei igazságokat sekélyesen magyarázó prédikációkat hallgatva összekeverjük a tetteket a kenettel, a forrongást az alkotással és a lármázást az ébredéssel.”

„Ha a lélek szabadulni akar a korszellem által diktált hamis törekvésektől, meg kell edződnie, hogy szorosabban tudjon járni Istennel, s józan és Isten szerinti gondolkozásmódot alakítson ki. Aki lelki gazdagságra tör és meghallgatásra szeretne lelni Istennél, gyakran lesz magányos és sokszor eszi majd a nyomorúság kenyerét. Talán nem tapasztal ellenállást a családja körében és a környezetében, de az is lehet, hogy igen. Bizonyosan része lesz azonban lelki vívódásban, (olykor félreértéseket szülő) hallgatásban és egyedüllétben (amihez néha igen kellemes társaságról kell lemondania). Akik igazán szeretnek, egyedül lenni is szeretnek, s az emberi lélek a magányban hág a legnagyobb magaslatokra.”

Az idézetek Leonard Ravenhill: Miért késik az ébredés c. könyvéből valók.

Csatlakozz Felhívásunkhoz, leplezzük le a vallásos becsapásokat!

A Felhívást itt olvashatod és írhatod alá:  

https://www.peticiok.com/teljes_evangelium_vedelme#form

Aláírásoddal elutasítod a bálványimádással kötött hamis megalkuvást, és kiállhatsz a Krisztus iránti egyenesség mellett!

 

ISTEN MEGHALLGAT

Az ajtaja ma is nyitva áll. Ő az ajtóban ül és vár rád. Gyere Ő hozzá. 

Őt érdekli, hogy mi van a szívedben, lelkedben és Ő jobban látja is azt, mint Te. 

Tudja a válaszokat a kérdéseidre, meghallgat téged és meg tudja változtatni a szívedet. 

Ő megvigasztal és megújítja a sorsodat, új életet ad. Hallgass rá, halld meg a Jó Pásztor hívó szavát. 

Közvetlenül léphetsz be hozzá az Ige ajtaján át, csak figyelj arra, amit mond és a szívedbe beengedett szaván keresztül most jelenlétébe kerülhetsz és megállhatsz közvetlen Ő előtte, szent lakhelyén, az Ő szellemi sátrában. Ott nyersz gyógyulást! 

Hallgasd meg kérlek ehhez vezető útként az Ő buzdító üzenetét személyesen Te hozzád:

https://youtu.be/ccW9H65sW_M

(Hallgasd végig! Érdemes!)

AZ ÚR SZŐLŐJÉNEK PUSZTULÁSA

Vajon milyen kártevő okozza?

Milyen konkoly keveredhet ma az Úr földjében a jó magvak közé, amely megakadályozza a hívőket, hogy egyéni hitéletükben átvegyék Istennek áldásait?

A jó Mag: Jézus Krisztus keresztáldozata. Milyen génmanipuláció módosíthatja és változtathatja meg ennek igazságát, tartalmát? Milyen kártevő rovarok, sáskák, szöcskék, hernyók pusztíthatják el e jó Magnak a termését, gyümölcseit?

Az Isten kertjét pusztító kártevők beazonosításához most figyeljünk a keresztáldozat 2 aspektusára:

• ·         kegyelem és

• ·         ítélet,

a kettő egymáshoz való viszonya.

1. Előzmény: Mi játszódott le a teremtés előtt, az örök idő dimenziójában?

A Péld.8;23 azt mondja a Fiúról, hogy örök időktől, még a kezdetek előtt, még mielőtt bármi teremtetett volna, Ő felkenetett az Atyától. Felhatalmazást kapott és jogosultságot a cselekvésre. Minden teremtés ebből a felhatalmazásból és jogosultságból fakadt utána. A felkenetésének okaként a Zsidókhoz írt levél 1;9 azt mondja: „Szeretted az Igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten…”. Az ok tehát az Isten igazsága, szentsége iránti elköteleződés, az isteni minőség megtartása iránti odaszánás és az ettől eltérőnek a következetes, visszavonhatatlan elítélése. Az Atya az ítélettételt egészen a Fiúnak adta (Ján.5;22), és ezt szintén már örök időktől, a teremtés előtt megcselekedte (Apcsel.17;31). A Fiú tehát elkötelezte magát az Atyának az ítéletre.

A felkenetés az igazság iránti elköteleződésen belül (Ef.5;2) magában hordozta a titkot is (Ef.1;4-7), hogy elérhetővé teszi a kegyelmet mindazoknak az embereknek, akik a szabadságukkal rosszul élve az Isten igazságát áthágták, ellene vétkeztek és így jogszerűen ítélet alá kerültek, de vágyják, keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot és nyitottak a visszatérésre. Így feltárul számunkra Isten természetének meghatározó tulajdonsága, a szeretet, az irgalom az alázatosok és bűnbánók iránt.  Az igazság tehát nem csorbulhat a kegyelem által, hanem az igazság és ítélet foglalja magában a kegyelmet: „Eljegyeztelek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyeztelek el.” (Hós.2;18) Ítélet és kegyelem tehát nem kizárják egymást Istenben, hanem kiegészítik. Jézus Krisztus teljessége magában hordozza az igazságot (ítéletet) és a kegyelmet is, egymással együttműködve, egységben, elválaszthatatlanul: „… aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján.1;14).

2./a) Most nézzük meg a kegyelem aspektusát, Jézus Krisztus vérének a kiontása szerepét a keresztáldozatban. A Biblia szerint minden ember bűnös és vétkezett Isten ellen. Ezért igazságosan és jogszerűen ítélet alatt van, Isten haragja van rajta. Mivel minden ember el van ítélve a bűn miatt, így egyik sem adhatja magát oda váltságul, engesztelő ajándékul, hogy kiváltson másokat, vagy önmagát a büntetés alól. Ezt csak egy ártatlan, el nem ítélt teheti meg. Mi tehát semmit nem tudunk adni, amit az Atya jogszerűen, megmaradva az igazságban elfogadhatna engesztelésül, ill. váltságul értünk, a bűneink megbocsátására. Egyszerű hasonlattal élve: ha elrontottam a szomszédom hajszárítóját, akkor nem engesztelhetem ki egy másik rossz hajszárítóval. Vagy, ha elloptam valakinek a vadonat új Mercédesz autóját, akkor nem engesztelhetem ki egy működésképtelen autóval. Egy halálra ítélt rab pedig nem ajánlhatja fel, hogy átvállalja egy másik elítélt kivégzését, hiszen az ő életét a saját bűnei miatt már elveszítette. Így természetesen nem válthatja meg a saját életét sem a halálbüntetéstől.

Tehát egyetlen ember sem tudja létrehozni valamilyen cselekedete, áldozata által sem önmagában, sem másokban a bűnbocsánat valóságát. Hiába a kiszabott penitenciák, a vezeklésül elmondott imák, vagy egyéb aszketikus gyakorlatok, agykontroll, meditációk és önszuggeszciók. Mindezek hamis leple alatt ott marad a szellem és a lélek mélyén a bűn és annak tudata és az emberben való tevékenykedése, a test bűnnek való alávetettsége és ez miatt a kárhoztatás, a halál.

Jézus Krisztusban azonban az Isten lett emberré, aki mentes a bűntől és a keresztre feszítésekor kifolyt vére ezt az ártatlanságát, tisztaságát, szentségét tartalmazta. Vagyis ártatlanul lett elítélve, Ő felajánlhatta magát és fel is ajánlotta a halálát mindannyiunk halála helyett, mint halálra ítélt rabokért, hogy mi felmentést kapjunk az ítélet alól és a vére alkalmas volt arra, hogy engesztelő ajándékul adva magát kiengesztelje minden bűnért az Atyát és így bocsátott Ő meg nekünk és törölte el a bűneinket. Ezért az Ő vérében való hit által az ember a szellemében, belül, a legbenső részében éli át és veszi át valóságosan átélve és érezve, hogy megbocsáttattak a bűnei és így kap bűnbocsánatot kegyelemből és megy át a halálból az örök életbe.

2./b) Most nézzük meg az ítélet aspektusát a keresztáldozatban. Jézus magára vette a bűnt és vállalta, hogy a bűn feletti ítélet Ő rajta és ő benne legyen végre hajtva. A bűn, az én bűnöm is, Ő benne van megítélve. Ha tehát én elfogadom Isten ítéletét a bűn felett, már nem én kell, hogy ezért elvesszek, ezt veszi át helyettem a Megváltóm, Jézus Krisztus. Ő benne lehetőségem van Isten ítélete alá helyezni a bűneimet úgy, hogy az ne az én vesztemmel járjon, hanem a bűn megbánásán keresztül, az Isten ítéletével való azonosulás útján, annak elfogadásával létrejön számomra a bűnből való megtérés kegyelme. Hogyan? El kell, hogy legyenek ítélve Ő benne az én személyes bűneim, ítéletre kell adnom nekem Ő benne a bűnös természetemet, el kell ismernem, hogy az méltó az ítéletre. Azt halálba kell adnom, hogy Jézus Krisztussal meg legyen feszítve. El kell hagynom, hátat kell fordítanom a régi életemnek, a bűnnek, a bűnös szokásoknak, életvitelnek.

A Róma.2;4 szerint az Isten jóságára (bánásmód az eredetiben) a megfelelő reakció az ember részéről a megtérés. Ez a vers azt állítja, hogy az ember megveti Isten jóságát (bánásmódját, viselkedését), amennyiben nem megtéréssel válaszol rá. A 3. vers azt tartalmazza, hogy nem kerüli el az ítéletet az a személy, aki a kegyelemre nem bűnbánattal és a bűnökből való megtéréssel reagál. Az Isten jósága nem szünteti meg az ítéletet az felett, aki nem tér meg. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.” (1Ján.1;6) „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.” (1Ján.1;8-10.) A hiteles istenkép magában foglalja azt, hogy Ő szent és a bűnt és hamisságot gyűlöli és azt meg is ítéli. Különben nem kellett volna a Fiúnak meghalnia azért, mert magára vette a bűnöket.  Az Isten országába nem mennek be a gonoszságot cselekvők. „Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” (1.Kor.6;9-10.) Jézus Krisztusban van lehetőségem arra, hogy megvalljam a bűneimet, hogy meghaljak a bűnnek, meghaljak a világnak és azoknak hátat fordítva elfogadjam a bocsánatát és ezután Istennek éljek. „Mert az Isten szerint való szomorúság (bűnbánat) üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez” (2.Kor.7;10). Csakis az Isten szerinti, az Isten viselkedésére, szentségére, igazságára bűnbánattal hozzá forduló megbánhatatlan megtérés hoz létre bűnbocsánatot és üdvösséget az ember szívében. Csak ekkor tud jogszerűen, az eredeti, az örök időben, a kezdetek előtt a Fiú felkenetésében eltervezett, Isten Fia által „előállított” bűnbocsánat létre jönni és megmaradni a szívemben, nem pedig valamilyen utánzat, másolat, hamisítvány. A világ szerinti, emberi psziché generálta, vallási liturgiák keltette lélekgyötrés nem hoz létre üdvösséget eredményező valós, szívből jövő megtérést. Így prédikálta Keresztelő János a megtérést, mint a bűnök bocsánatának a keresztségét (Márk.1;4).

Az Isten változhatatlan szentségének, örök igazságának megismerése által tehát elfogadom, hogy Ő mit gondol a bűnről, mit tart bűnnek és azt én is bűnnek ítélem, mondom. Átadom az életem kormányrúdját az Úrnak, annak, hogy Ő az Igében miről, mit mond. Alá rendelem a gondolkozásom, véleményem az Isten igazságának, annak, hogy mit mond a Biblia és hátat fordítok annak, hogy mit gondol, mit mond és hogyan él a világ (Róma.12;2). Ezt tették azok is, akik hallgattak Keresztelő János üzenetére (Márk.1;5) és bűneikről vallást tettek és elhagyták azokat. Péter ugyanerről beszél, amikor azt mondja hallgatóságának, hogy adják át a bűneiket Jézus Krisztusban az ítéletre, bánják meg azokat és forduljanak el azoktól, ítéljék meg azokat és akkor fognak eltöröltetni a bűneik a Jézus Krisztusban való hit által: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek” (Apcsel.3;19). Nem véletlenül mondja a Ján.3;36: „…aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”. Tehát, ha engedek a Fiúnak: engedelmeskedek és átadom az életem irányítását, a bűnnel szembe fordulok, megtérek, akkor felszabadulok az Isten haragja alól. Pál hasonlóan nyilatkozik az athéni prédikációjában: „… az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivel hogy rendelt egy napot (a kezdetek előtt), melyen megítéli majd a Föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt…” (ld. Jézus Krisztus felkenetése a teremtés előtt).

A kegyelem és a bűn feletti ítélet (a bűn elhagyása) együtt szükséges ahhoz, hogy az üdvösség, a bűnbocsánat eredeti példánya kerüljön a birtokunkba. A feddő, dorgáló Isten elfogadása nélkül nem ismerhetjük meg az Atya szeretetét és nem jön létre szívből fakadó bűnbánat, megtérés. „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.” (Zsid.12;6) Fenyítés nélkül az Ige szerint korcsok vagyunk. Az Isten szeretetének a megtapasztalásához szükségünk van elfogadni azt, hogy Ő dorgál, fedd, int, ítél. Az Efézusi gyülekezetet azért dorgálja az Úr a Jelenések könyvében, mert elhagyta az első szeretetet. Dorgálás az, amely által az első szeretetbe hív vissza bennünket az Isten! Figyeld meg, hogy mit mond az Úr, hogyan szerezheti a hívő azt vissza? „… térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel.2;5) Megtérés nélkül nincs első szeretet, a megtérés maga az első szeretet. A megtérés az, amely által először birtokba vesszük az Istennek örök időktől számunkra elkészített szeretetét, kegyelmét.

Kegyelem nélkül nincs megtérés. Megtérés nélkül nincs igazi bűnbocsánat. Ez alatt pedig csakis a bibliai értelemben vett megtérés értendő, a teljes szívből fakadó és cselekedetekben is megnyilvánuló megtérésről van szó. Pál apostol szerint a nem szívből jövő megtérés nem hozza meg az ítélet és Isten haragja alól való szabadulás gyümölcsét: „.. meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára” (Róma.2;5).

Azt is jegyezzük meg azért, hogy a hívő élet a Biblia szerint egyértelműen magában hordozza a lemondást, önmegtagadást, küzdelmet és szenvedést is azért, hogy az ember a hit útján megmaradjon és az Atyához, az örök életbe, célba érjen. Vagyis az Isten mennyei javainak a birtokba vételéért a hit útja során itt a Földön, a világi értelemben vett javakról le kell mondanunk, vállalnunk kell azok hiányainak az elszenvedését, elutasítanunk a világ szeretetét, és csak ha minden földi kincsnél drágábbá válik számunkra a mennyei örök élet odafent, az Atyánál, akkor mondhatjuk, hogy győztesen meg is futottuk a hit pályáját. Az Isten országának az evangéliuma ezt is mind tartalmazza, amelyben számunkra szintén Jézus Krisztus a minta, aki inkább választotta az Atyának való engedelmességet, mint e világ javait, e világ elismerését, e világ barátságát, a földi karriert. Jézus Krisztus keresztáldozatában ítéletet hajtott végre e világ és annak fejedelme felett is (Ján.16;11 és Ján.12;31), így az ítélet alól csak az menekül meg, aki ezzel is azonosul és Jézussal együtt ítélet alá helyezi a maga életében e világot, e világ szeretetét és meghal ennek a világnak, hogy e világból ne legyen benne semmi (Ján.14;30).

3. A keresztáldozat evangéliuma tehát így teljes. Amely evangélium a fenti 2 aspektus közül csak az egyiket tartalmazza, az hiányos, részleges, nem teljes, torz, elferdített.

A kegyelem túlhangsúlyozása megtérés nélkül - a bűn ítélete és a világ szeretetének elutasítása nélkül -, gátat vet a növekedésnek, fejlődésnek, megszentelődésnek és ajtót nyit a világi életvitelnek, materializmusnak, bűnnek, beszennyeződésnek, bukásnak. Az ítélet és megtérés túlhangsúlyozása a kegyelem és Isten természetfeletti kijelentése nélkül - a mennyei kincsek birtokba vétele nélkül -, törvénykezéshez, kárhoztatáshoz, depresszióhoz, viszályokhoz és szakadásokhoz vezet.

Vannak hívők, akik önhibájukon kívül, csak a kegyelem aspektusához jutottak eddig el. Másoknak vallási tekintélyek elnyomása és felekezeti törvénykezés hatására vált túlhangsúlyossá a kegyelem aspektusa az ítélet/megtérés aspektusának rovására, vagy teljes hiányára. Vannak igehirdetők is ma az Egyházban, akik visszaélnek a hívőknek vagy a tudatlanságával, vagy a kiszolgáltatottságukból, leigázottságukból fakadó szükségleteikkel a szeretet és szabadság után. Nekik hirdetik azt a hamis kegyelmet, mely a megtérés és folyamatos szellemi élet, a romlott természet naponkénti megfeszítése nélkül, az Igének való engedelmesség nélkül kínál olcsó, hamis üdvösséget, hamis áldást és álszeretetet.

Úgy tűnik egyre erősödőben van Isten nyájának egy folyamatos mozgása, vándorlása, kóborlása, mely az egyik irányzatban elszenvedett károkból a másik irányzat karjaiba hajtja az elszéledt juhok szellemét, és egyre kevésbé találnak rá a Jó Pásztor legelőjére, az evangélium teljes tartalmára.

Ezékiel próféta a kegyelem nélküli, Isten kijelentésétől a juhokat elzáró, a gyülekezetet emberi uralom alá helyező, törvénykező, ítélkező pásztorokat feddi:

„A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek minden féle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak.” (Ez.34;3-5)

Ettől menekülnek tehát a juhok és ettől vannak kifosztott, elgyötört állapotban. Ezeknek a szükségben lévő, elgyengült, éhes és szomjas bárányoknak kínálja a másik oldal a kegyelem egyoldalúságának megtérés nélküli, földi javakkal kecsegtető, szenvedés-, harc-, engedelmesség- és ítéletmentes övezetét.

Ezt leplezte le Jeremiás próféta: 

„De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonosznak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomora.” (Jer.23;14)

„Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem.” (Jer.23;17)

 „És eljőtök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek!” (Jer.7;10).

E két egyoldalúságnak, hiánynak és túlzásnak sáskajárása pusztítja az Istennek szőlőjét ma szerte a világon.

Arra buzdítok minden Isten keresőt, hogy vizsgálja meg, kitől és milyen prédikációt hallgat és helyezze azt az Isten igéje teljességének a mérőzsinórja alá. Ami pedig rossznak tűnik, attól tartózkodjék. Csak ami biztosan jó, azt tartsa meg.

Az egyházban ma legsikeresebb, legtöbbet hallgatott, nemzetközi hírű tanítók, szolgálatok, prédikátorok, gyógyítók még nem biztos, hogy a teljes, hiteles, igazi evangéliumot képviselik. Engedjük, hogy az Úr megtisztítsa az ő szérűjét, meggyógyítsa az Ő kertjét.

Ehhez forduljunk bátran egyénileg, közvetlenül a Jó Pásztorhoz, keressük az Ő igéjének a megértését, hogy szóljon hozzánk a Biblia-olvasáson keresztül az Ő szavának kijelentése által és vezessen bennünket a Szent Szellem által szívünkben megelevenített igazságának szava – a teljes írás, amely Istentől ihletett.

Az Úr pedig azt mondja:

„Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.” (Ez.34;15-17)

„… Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.” (Ján.10;1-5)

Korábban elhangzott üzenetek meghallgathatók itt:

Őrizd meg a szívedet:

https://www.youtube.com/watch?v=0aoFoBDj6T0&index=1&list=PLxF0g1bWn3v0b32-rHSlY7C50W61WFmuw&t=14s

Kijelentésre épülő győztes Egyház 1:

https://www.youtube.com/watch?v=202kRIgzLcM&index=2&list=PLxF0g1bWn3v0b32-rHSlY7C50W61WFmuw

Kijelentésre épülő győztes Egyház 2:

https://www.youtube.com/watch?v=2mM5f-VTxsU&index=3&list=PLxF0g1bWn3v0b32-rHSlY7C50W61WFmuw&t=4s