JÁKOB HAZA TALÁL

Egy ember, akinek a születésekor megprófétálták, hogy bátyja fölé emelkedik majd:

„A nagyobbik szolgál a kisebbiknek” /1.Móz.25;23/

Úgy nőtt fel, hogy kijelentése volt: ő a kiválasztott, leendő feje Isten nemzetségének.

Élete hosszú ideig olyan volt, mint születése:

Sarkába kapaszkodva húzta vissza azt, akiben akadályt látott profetikus felemelkedésének útjában.

Ekkor még úgy gondolta: elsőszülöttségi elhívását csellel, testvére rovására tudja csak megszerezni.

A cél azonban szentesíteni látszott az eszközt.

Lássuk hát a történetet:

Bár testi erőben alul maradt volna Ézsauval szemben,

A szent ügyet csalással gondolta kivitelezhetőnek.

Ézsau testi életmódja maga volt az indok,

Amitől a gonosz eszköz Jákob szemében máris tisztán csillogott.

Marketinghez folyamodott hát, így öltött tetszetős gúnyát.

Elhitte, hogy elég lehet pusztán, az eredetihez való hasonlóság.

Szőrös reklámfigurát alkotott, hogy igazi vezérnek látszódjon.

A közönség pedig tapsolt, a csarnok félhomályában a csalás nem látszott.

A nép pedig megkapta a lencsét, királya lett – úgy tűnt -, aki leveszi róla a hit felelősségét.

A jóllakott tömeg csak későn konstatálta átverését.

A kegyelem azonban nem maradt el, a hatalomból való kijózanodásra 14 év szolgaságot adott az ősatyának Isten.

Ekkor azonban ő még mindig nem értette: hogy lehet szolga?

Hiszen neki királyság lett prófétálva!

Bátyja, a nagyobb, szolgál majd neki,

Ő pedig annak fölibe emelkedik.

A kijelentés ígéretét ezért újra szívére helyezte,

Lábán javait hit által, mégis újabb csalafintasággal, elvette.

Talált erre hamar okot:

Hisz rabszolgatartója - megszegve szavát -, nem adta Ráhelt, sem a jussot.

Hogy rosszért rosszal ne fizess, nem tudta még ekkor.

A bővölködés evangéliuma így aztán jószágokat csíkozott, és a lányok elrablására is fátylat borított.

Az áldást a pátriárka saját zsákmányának látta, és nem, mint Isten ajándékát, mások hasznára.

Pedig valahonnan egy halk hang szólt, szelíd:

„Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”

/Fil.2;4/

Mahanaimba érve Jákob angyali sereggel találkozott, kik egy fején sújtott létráról jöttek az égből - legalábbis álmában annak idején így volt.       

A halk, szelíd hang újra megszólalt:

„…Meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára” /Ján.1;52/

 „Aki a Fej, a Krisztus” /Ef.4;15/

Ment mégis a választott, seregével és javaival megrakva, és hírt küldött büszkén Ézsaunak, hogy tudassa:

Úrként tér vissza, bátyja készüljön, beteljesedik a prófécia:

Most már a nagyobbik lesz a szolga.

Eljött az igazság pillanata – gondolta - a test szerint élő bűnös most a fejét az ő igájába hajtja.

De hoppá!

Hirtelen megfordul a kocka!

Ézsau nem hajlik a szóra, nem hat rá sem Jákob vagyona, sem méretes tábora.

Fegyverrel jön és haddal!

Meg is ijed a felkent, és csaknem összeroppan.

És miként a létra fejét álmában az ég,

Úgy sújtja a kis öcs testét idelent a Földön egy lény.

Közben pedig egy halk, szelíd hang szól:

„Akiből az egész test, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.” /Ef.4;16/

Dereng már Jákobban:

Csípőjének forgócsontja annak a testnek a tagja, melynek fejét, - mint álmában a létráét -, az ég sújtotta.

Egóját letaglózva tör forrásként elő bensőjéből a fény:

Nem veheti át máshogy az ígéretet, csak ha kisebbé lesz az általa megvetettnél.

Mint lándzsa üti át szívét a felismerés:

Mennyi bűnt követett el azzal szemben, akit lenézett, mert Istentől kapott kijelentést.

Ekkor megszólal egy halk, szelíd kereplő:

„Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Istennel egyenlő”

/Fil.2;5-6/

Javaitól igyekszik is megválni tüstént, és Ézsaut máris másként látva,

Magát előtte megalázza.

Leborul és meghajol a kiválasztott az előtt, kit magánál silányabbnak látott azelőtt.

Szívében a prófécia értelmét végre felfogja:

Az a nagyobb, aki a másikat szolgálja .

A halk, szelíd hang most végre ideér:

„Aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”

/Márk.10;44-45./

Létra lett hát Jákob, ahogyan azt álmában látta:

Hogy miként a Fej, úgy ő is, mások felmenetelét szolgálja.

Mert: „… a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.” /Máté.19;23/

És ahogy egy csizma előtt a létra legalsó foka, úgy hajolt meg Jákob Ézsau előtt, mint szolga.

A prófécia beteljesedett:

A nagyobb szolgál a kisebbnek.

Ahogy a hang mondja:

„Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.

Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.”

/Máté.18;3-4/

A fátyol Krisztusban tűnik el

/2.Kor.3;14/

/Készült a héber, eredeti szöveg felhasználásával/

A témához kapcsolódó üzenetek meghallgathatók:

A betűk fátyla mögött

Bárányok az Égből

Atya és Fiú titka

Isten az Olajkirály

Az Éden aranya 

HOL VAN A KENET? ... HÁT, ITT ...

„És nektek kenetetek van a Szenttől…” /1.Ján.2;20/. A kenet tehát nem másoktól (emberektől, szolgálatoktól, felekezetektől) szerezhető be, hanem a Szenttől. Tőle nekem és neked is van/lehet kenetünk. Az okos szüzek maguk gondoskodtak arról, hogy lámpásaikhoz olajat is vigyenek edényeikbe. Azok az ostoba szüzek, akik másoktól akarták azt beszerezni, lemaradtak a Vőlegény érkezéséről /Máté.25;1-13/. A szőlőtőnek az olaja vajon hogy tud megmaradni bennem, a szőlővesszőben? /Ján.15;4-10/

Paradigmaváltásra van szükség a hívő gondolkodásban. A kenet nem egyenlő a tömeggel, csarnokokkal, „szolgálatokkal”, közismertséggel.

Hogy a látványosság és külsőségek mögött miért nincs ma ott az igazi, szent kenet, arra a válasz: Laodiczea, az utolsó idők egyházának megkövéredett szellemi állapota.

Amely azt gondolja magáról, hogy minden rendben van vele és nincs szüksége semmire.

DE! Most figyelj, mert most jön a lényeg!

Amíg ezt nem vonatkoztatom saját magamra, addig Laodiczea képmutató hívője vagyok és maradok. Amíg a bibliaismeret, a felekezeti tagság, a végzett szolgálat elhiteti velem, hogy ettől vagyok valaki, és ettől méltó vagyok az Isten országára, addig önbecsapásban élek.

A mindennapok rutinja, egy fajta materialista kiszámíthatóság, az anyagi világ befolyása ugyanúgy napról-napra megkeményíti az emberi szívet.

Fel kell ismernem, hogy a rászoruló én vagyok!

Nincs kivétel, mindenkire igaz ez!

Nekem kell könyörületért folyamodnom, nem másoktól kell ezt elvárnom.

Jakab mondja: „Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” /Jak.4;6/. Vagyis olajat.

Az okos szűz felismeri szellemének a nincstelen, koldus állapotát és azzal a Szenthez fordul segítségért és irgalomért könyörög nála. Így folyik rá az olaj és kerül bele az ő edényébe.

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk…”/Zsid.4;16/.

Ne gondoljuk, hogy az üdvösségre automatikusan méltók vagyunk:

„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek és megállhassatok az embernek Fia előtt.”/Luk.21;36/

Koldusként kell kérnem és könyörögnöm érte, akkor adatik meg Ő tőle:

„Boldogok a szellemi koldusok, mert övék az Istennek az országa.” /Mát.5;3/

Ezt a koldus állapotot nem ismeri fel saját magában Laodiczea egyházának tagja. Vak ennek meglátására, mert el van telve, meg van elégedve önmagával. Azt gondolja, hogy vele minden rendben van.

Én tehát csak vessző vagyok a szőlőtőn, egy ágacska az olajfán és nem én vagyok a gyökér, aki azt hordozom. /Róm.11;16-20/ A gyökér maga Jézus Krisztus.

A felkent maga a Messiás: „A Názáreti Jézust, mint kente fel Őt az Isten Szent Szellemmel…” /Apcsel.10;38/.

„Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél…”/Apcsel.4;27/.

Az olaj útjában tehát a vallásos elbizakodottság, önhittség és felfuvalkodottság áll, még pontosabban az, hogy mindezt nem veszem észre magamban, álca mögé rejtem és letagadom! Az, hogy magamról többet gondolok, mint aki/ami vagyok.

Az, hogy Jézussal szemben farizeusként viselkedek, és amikor a házamba jön, akkor elé le nem borulok, a lábainak vizet nem adok, könnyeimmel nem öntözöm, meg nem csókolom és olajjal meg nem kenem. Ez helyett úgy viselkedem, mint ha nem nekem lenne Ő tőle szükségem könyörületre. Mint ha én tehetnék érte valamit, mint ha ő szorulna rá az én segítségemre.

Meg kell értenem, hogy én vagyok Ő nála a koldus és nem fordítva.

Ezt ismerte fel a farizeus házában a bűnös asszony, amikor Jézus lábaihoz borult és könnyeivel áztatta, majd megkente őt olajjal. /Luk.7;44-47/

Ez a nő felismerte abban, akivel találkozott, hogy Ő az, akit az Isten olajjal felkent, és akit segítőül nekünk ajándékozott. Annak, akinek szüksége van rá, aki alázatra jut Ő előtte. Ő elé kell leborulnom és kérnem Ő tőle kegyelmet. Mert csak kegyelemből tartatok meg. És nem dicsekedhetek Ő előtte semmivel. Egyedül az ő kegyelme képes arra, hogy megtisztítsa az én szívemet.

„Igazságban járatja az alázatosokat és az Ő útjára tanítja meg az alázatosokat” /Zsolt.25;9/

Laodiczea ál-kereszténye ma a szamaritánus asszonnyal együtt kérdezi a Messiástól /Ján.4;10-15/:

Hogy adhatnál nekem élő vizet?

Hiszen nincsen felekezeted sem, a kút pedig igen mély.

Vagy nagyobb vagy te Andrew Wommack – nél, Benny Hinn – nél, Joel Osteen – nél?

Többre tartod magadat a katolikusok, protestánsok, karizmatikusok kútjainál?

Jézus pedig ma is ugyanúgy felel:

„Ha ismernéd az Isten ajándékát, … te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet” /Ján.4;10/

„Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek a kútfeje lesz ő benne.” /Ján.4;13-14/

Farizeusok Egyháza c. üzenet meghallgatható: https://youtu.be/YTb-T9HAuAE

FARIZEUS VAGYOK?

Az utolsó idők farizeusi egyházkorszaka:

Laodiczea – Magyarország / 2017

Lehetek én is farizeus? A hit külső, formai jegyeinek olyan felmutatója, akinek szíve a valóság hiteles ismeretétől mégis teljesen távol van? Aki nem ismeri önmagát, aki becsapom magam? Aki tévesen gondolom, hogy Istenhez közöm van? Ha igen, miből tudhatom? Hogyan kerülhetem el?

Jézus szavai szerint a vámszedők és paráznák megtértek, a farizeusok nem. Ők álca alá rejtették a bensőjüket. A vallási cselekedetek formalizmusának álcája alá.

Vajon Jézus mit lát ma az én szívemben? Álca alá rejtem azt én is, vagy szembe merek nézni vele?

(Az üzenet meghallgatható: https://youtu.be/YTb-T9HAuAE )

Felismertem már, hogy „semmi” vagyok és nem „valaki”? /1.Kor.1;27-28./ Átéreztem már belül, hogy csak koldusként fordulhatok Ő hozzá? /Máté.5;3./ Beismertem már magam előtt, hogy méltatlan vagyok arra, hogy az Ő fiának neveztessem? /Luk.15;19./ Felfedeztem magamban a rászorultságot? Azt hogy nagy bajban vagyok a lényem mindenki előtt rejtegetett valódi részében? Hogy segítségre szorulok, megmentőre?

Vannak-e teljesen lecsendesedett, nyugodt időszakok a napjaimban, amikor semmi után nem kapkodok? Amikor a külső ingerforrásoktól és minden tevékenységtől eltávolodva, a pótcselekvések álarca alól engedem előtűnni a homályból, az álca alól azt, aki ott benn én vagyok? Meg tudom és meg merem tenni, hogy szembe nézek azzal, aki ott mélyen elrejtve valójában megbújik? Be tudom ismerni, hogy ez egy elnyomott, kisemmizett lény, aki senkinek nem kell? Meg tudom alázni magam a valóság e szörnyű, elborzasztó ténye előtt, hogy azt Isten elé tárjam, és könyörületét koldulva elismerjem az Ő jóságát irántam abban, hogy értem – a senkiért, a méltatlanért - meghalt? Azért, hogy nem sújt le rám most sem, pedig tudom, hogy méltó lennék arra?

„És minden utálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól, mikor mezítelen és befedezetlen voltál, véredben eltaposva voltál.” /Ezék.16;22/

(Az üzenet meghallgatható: https://youtu.be/YTb-T9HAuAE )

E kor a megnyugodni soha nem képes, bérmunkával igába hajszolt, önmaga bálványozásával mégis permanensen hódítani akaró ál-konkvisztádorok rivalizáló, szürke kis nemzedéke. A divat álcája mögött testüket utcai rohantukban ingyen áruló járó-kelők és elbájolt utazó-közönségük munkába siető szolga hadának parázna generációja.

Ne légy a gépezet része! Állj meg és vonulj ki belőle!

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!

Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a Földön.” /Zsolt.46;11/

„Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” /Jer.4;3/

„Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon nektek.” /Hós.10;12/

Hallgasd meg a hozzá kapcsolódó üzenetet!

https://youtu.be/YTb-T9HAuAE