CSODAVÁRÁS ÁRNYÉKÁBAN A HIT?

„E gonosz és parázna nemzetség csodát kíván; és nem adatik neki.” (Mát.12;39). Jézus csodáit tömegek kívánták látni. Szelíd, szerény jelleme már keveseket vonzott.

E kettősséget a XX. század világméretű csoda korszaka sem oldotta fel.

A XXI. századi kereszténység kérdése nem a csodavárás, hanem Isten jellemvonásainak megjelenése vagy eltűnése a hívők személyiségében.

Pál apostol szerint a végidők vallásos embere megragadja ugyan a hit külső formáját, de belső tartalmának a megvalósításában kudarcot vall (2.Tim.3;5).

Szellemi élmények, természetfeletti megnyilvánulások birtokosa, miközben elidegenedik az isteni természettől.

1. A hívők romlásának jellemzői (2.Tim.3):

/ógörög eredeti szöveg alapján/

·         Kapcsolataik iránti elköteleződés helyett önmaguknak élnek. Elismerésük hiányérzete vezérli őket, önközpontúak. Szeretethiányban szenvednek, hódolókat keresnek (2. vers a magyarban: „magukat szeretők”).

·         Nincs bennük ragaszkodás. A másik ember túl nagy teher. Rabsággá válik számukra a házasság, a család, az egyház, és minden társadalmi kapcsolat, amelyben nem lehetnek ők a középpontban (3. vers a magyarban: „szeretet nélkül valók”).

·         Láthatóvá szeretnének válni. Megmutatkozni minél több ember előtt. Ismertségre, elismerésre vágynak (2. vers a magyarban: „kevélyek”).

·         Érzékenyek környezetük legapróbb „hibáira”. Az igazságra hivatkozva ítélkeznek (2. vers a magyarban: „káromkodók”).

·         Nem képesek engedni, békét kötni, a fegyvert letenni. A gonosz elleni örök háború ideológiájával saját küzdelmüket vívják ellenségképeik ellen. Valójában nem békültek meg Istennel, ellene harcolnak szüntelen (3. vers a magyarban: „kérlelhetetlenek”).

·         Az anyagi célok fontos motivátorok a számukra. A lemondás örömét felülírja a biztos egzisztencia és a világ javai utáni vágy (2. vers a magyarban: „pénzsóvárgók”).

·         Nem képesek egyenrangú félként beilleszkedni, összekapcsolódni másokkal. Ezért ragadják magukhoz a hatalmat, hogy ők irányítsanak. A személyüknek való behódolást teszik a közösség normájává (Róma.1;31 a magyarban: „összeférhetetlenek”).

A romlás tehát nem a csodák elmaradásában, vagy a szolgálatra jelentkezők hiányában mérhető. Ellenkezőleg. Az egyre többeket érintő személyiségzavar csodatevők és csodavárók tömegeit generálja.

A megromlott természet azonban kiűzheti a Sátánt? (Máté.12;25-26)

 „Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. … Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1.Ján.4;21-20)

           Az Istenben való hit emberek iránti odaadást kell, hogy eredményezzen.

/A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

2. Isten közösségben él: Atya és Fiú

Isten az önfeláldozás örömén alapuló közösségben jelentette ki magát nekünk.

Ő Atya és Fiú!

Ő közösségben él!

Atya és Fiú örök, elválaszthatatlan társak!

Mindkettejük jobban szereti a másikat saját magánál. Egyikőjük sem akar megtartani semmit magának, hanem mindenét odaadja a másiknak. Ez szerez nekik örömöt.

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján.10;30)

Az Atya a Fiú iránti szeretetéből mindenéről lemondott:

„Mindent nekem adott az én Atyám.” (Luk.10;22)

Nagyobb az Atyában ez az öröm, mint bárminek a birtoklása, megtartása:

„Mindenek… Ő reá nézve teremtettek.” (Kol.1;16)

A Fiú mindazt, amit az Atya neki adott, nem tekinti zsákmánynak. Ugyanazzal az önfeláldozó szeretettel szereti, mint ahogy Őt is az Atya. (Fil.2;4-6)

A Fiú mindenét odaadta nekünk, hogy az Atya szeretetét továbbadja a számunkra:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Ján.15;9)

Az Atya és Fiú közti elköteleződés önkéntes. Cserébe semmilyen hasznot vagy előnyt nem vár el.

Kölcsönös és teljes lemondáson alapuló szeretetük ad tartalmat minden emberi kapcsolatnak. Ez legalizálja a szolgálatokat az egyházban, a szerelmet a házasságban, és még a különböző szerveződéseket is, a társadalomban.

Ez a szeretet adott életet mindennek.

Az életadó erő Isten bensőjével, jellemével azonos, nem külső megnyilvánulásokkal.

Őt úgy hívják: Szent Szellem

/ A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

3. Isten jellemének szelleme

 „Mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által.” (Róma.5;5)

Ő az Atya és Fiú közösségének, egységének a Szelleme:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét, békességben összekötve.” (Ef.4;3)

Az Atyából és a Fiúból szüntelen, megállíthatatlanul árad (Zak.4;3 és 11 és 14).

„…Ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.” (Róma.8;13)

A) A 3. isteni személy (Szent Szellem) tulajdonságai (Gal.5;22):

Szeretet: Nem kapni akar, hanem ad. Ingyen. Nem foglalkoztatja a saját szüksége, figyelmét a másik betöltése köti le (Fil.2;4).

Öröm: A lemondás nem fájdalommal tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, ez a legnagyobb öröme. A másik felemelése, megáldása élteti.

Békesség: Mivel mindent odaad a másiknak, nincs benne félelem semminek az elvesztése miatt. Semmit nem lehet elvenni tőle, mert már odaadta, és önként oda adja. Semmit nem tart meg magának.

„Az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Ján.14;27)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1.Ján.4;18)

Jóság: El akarja kerülni a viszonzást, nem akar cserébe kapni. Ez értéktelenné tenné számára az adást.

Önzetlenül ad. Jóságában nincsen semmi önérdek. Ő szabad a birtoklási vágy minden kényszerétől.

B) A Talentumok és Gírák üzenete / Máté.25;14-29. és Luk.19;12-26:

Az ember, aki a rábízott talentumokat, gírákat befekteti az evangéliumi példázatokban, az a földi dimenzióban rendelkezésre álló javakat képes átengedni másnak, hogy ő az örök élet forrásává váljon, amely Istenből ered, és kiapadhatatlan. 

Javait/jóságát önti magából.

Jóság és javak az eredetiben ugyanaz a szó.

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté.25;21)

„Jól van jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, 10 várost bízok rád.” (Luk.19;17)

Így szerez az ember a Szellem cselekedeteit követve mennyei gazdagságot:

„…Gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti…” (Máté.6;20)

A saját haszonért végzett szolgálat nincs összhangban Isten jóságával. Ez okozta Lucifer bukását, Júdás vesztét és hoz veszedelmet az Antikrisztusra.

Ezért mondja Jézus, hogy ne azért cselekedjünk, hogy lássák az emberek.

„…Ne kürtölj magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek, …, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. (Máté.6;2-4)

Mondj le önkéntes áldozatod elismeréséről, viszonzásáról:

 „…És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.” (Luk.14;13-14)

A keresztény hit nem egy elkülönített térben és időben elvégzett liturgia.

Hanem:

A mindennapok folyamán másokért megélt odaadás öröme (kharisz).

Ettől vagyunk karizmatikusok.

Forrása pedig az Atya és Fiú kapcsolata:

A Szent Szellem által.

A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  

Korábbi, hasonló üzenetek:

Atya és Fiú titka

Isten az Olajkirály

HOL VAN A KENET? ... HÁT, ITT ...

„És nektek kenetetek van a Szenttől…” /1.Ján.2;20/. A kenet tehát nem másoktól (emberektől, szolgálatoktól, felekezetektől) szerezhető be, hanem a Szenttől. Tőle nekem és neked is van/lehet kenetünk. Az okos szüzek maguk gondoskodtak arról, hogy lámpásaikhoz olajat is vigyenek edényeikbe. Azok az ostoba szüzek, akik másoktól akarták azt beszerezni, lemaradtak a Vőlegény érkezéséről /Máté.25;1-13/. A szőlőtőnek az olaja vajon hogy tud megmaradni bennem, a szőlővesszőben? /Ján.15;4-10/

Paradigmaváltásra van szükség a hívő gondolkodásban. A kenet nem egyenlő a tömeggel, csarnokokkal, „szolgálatokkal”, közismertséggel.

Hogy a látványosság és külsőségek mögött miért nincs ma ott az igazi, szent kenet, arra a válasz: Laodiczea, az utolsó idők egyházának megkövéredett szellemi állapota.

Amely azt gondolja magáról, hogy minden rendben van vele és nincs szüksége semmire.

DE! Most figyelj, mert most jön a lényeg!

Amíg ezt nem vonatkoztatom saját magamra, addig Laodiczea képmutató hívője vagyok és maradok. Amíg a bibliaismeret, a felekezeti tagság, a végzett szolgálat elhiteti velem, hogy ettől vagyok valaki, és ettől méltó vagyok az Isten országára, addig önbecsapásban élek.

A mindennapok rutinja, egy fajta materialista kiszámíthatóság, az anyagi világ befolyása ugyanúgy napról-napra megkeményíti az emberi szívet.

Fel kell ismernem, hogy a rászoruló én vagyok!

Nincs kivétel, mindenkire igaz ez!

Nekem kell könyörületért folyamodnom, nem másoktól kell ezt elvárnom.

Jakab mondja: „Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” /Jak.4;6/. Vagyis olajat.

Az okos szűz felismeri szellemének a nincstelen, koldus állapotát és azzal a Szenthez fordul segítségért és irgalomért könyörög nála. Így folyik rá az olaj és kerül bele az ő edényébe.

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk…”/Zsid.4;16/.

Ne gondoljuk, hogy az üdvösségre automatikusan méltók vagyunk:

„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek és megállhassatok az embernek Fia előtt.”/Luk.21;36/

Koldusként kell kérnem és könyörögnöm érte, akkor adatik meg Ő tőle:

„Boldogok a szellemi koldusok, mert övék az Istennek az országa.” /Mát.5;3/

Ezt a koldus állapotot nem ismeri fel saját magában Laodiczea egyházának tagja. Vak ennek meglátására, mert el van telve, meg van elégedve önmagával. Azt gondolja, hogy vele minden rendben van.

Én tehát csak vessző vagyok a szőlőtőn, egy ágacska az olajfán és nem én vagyok a gyökér, aki azt hordozom. /Róm.11;16-20/ A gyökér maga Jézus Krisztus.

A felkent maga a Messiás: „A Názáreti Jézust, mint kente fel Őt az Isten Szent Szellemmel…” /Apcsel.10;38/.

„Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél…”/Apcsel.4;27/.

Az olaj útjában tehát a vallásos elbizakodottság, önhittség és felfuvalkodottság áll, még pontosabban az, hogy mindezt nem veszem észre magamban, álca mögé rejtem és letagadom! Az, hogy magamról többet gondolok, mint aki/ami vagyok.

Az, hogy Jézussal szemben farizeusként viselkedek, és amikor a házamba jön, akkor elé le nem borulok, a lábainak vizet nem adok, könnyeimmel nem öntözöm, meg nem csókolom és olajjal meg nem kenem. Ez helyett úgy viselkedem, mint ha nem nekem lenne Ő tőle szükségem könyörületre. Mint ha én tehetnék érte valamit, mint ha ő szorulna rá az én segítségemre.

Meg kell értenem, hogy én vagyok Ő nála a koldus és nem fordítva.

Ezt ismerte fel a farizeus házában a bűnös asszony, amikor Jézus lábaihoz borult és könnyeivel áztatta, majd megkente őt olajjal. /Luk.7;44-47/

Ez a nő felismerte abban, akivel találkozott, hogy Ő az, akit az Isten olajjal felkent, és akit segítőül nekünk ajándékozott. Annak, akinek szüksége van rá, aki alázatra jut Ő előtte. Ő elé kell leborulnom és kérnem Ő tőle kegyelmet. Mert csak kegyelemből tartatok meg. És nem dicsekedhetek Ő előtte semmivel. Egyedül az ő kegyelme képes arra, hogy megtisztítsa az én szívemet.

„Igazságban járatja az alázatosokat és az Ő útjára tanítja meg az alázatosokat” /Zsolt.25;9/

Laodiczea ál-kereszténye ma a szamaritánus asszonnyal együtt kérdezi a Messiástól /Ján.4;10-15/:

Hogy adhatnál nekem élő vizet?

Hiszen nincsen felekezeted sem, a kút pedig igen mély.

Vagy nagyobb vagy te Andrew Wommack – nél, Benny Hinn – nél, Joel Osteen – nél?

Többre tartod magadat a katolikusok, protestánsok, karizmatikusok kútjainál?

Jézus pedig ma is ugyanúgy felel:

„Ha ismernéd az Isten ajándékát, … te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet” /Ján.4;10/

„Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek a kútfeje lesz ő benne.” /Ján.4;13-14/

Farizeusok Egyháza c. üzenet meghallgatható: https://youtu.be/YTb-T9HAuAE

SZABADULÁS E VILÁG DOGMÁITÓL

Hit, ami legyőzi a világot

Az Egyiptomból kiszabadított izraeli nép nagy része elhullott a pusztában. A közel fél milliós kihívottból csak 2 személy ment be az Ígéret földjére. A Kánaán területén letelepedett új nemzedék átvette a környező népek kultuszait, így fogságra vitetett Babilonba. Az Újszövetség népe, Jézus Krisztus Egyháza ezekben az időkben fordul vissza újra Egyiptomba, a világba. A Menyasszony viszont készül: megtisztítja magát, eltávolítja a szeplőt, sömört és Krisztus tükörképeként fogja várni a visszatérő vőlegényt. Ne fordulj vissza a világba! Ne áldozz annak magaslatain!

Mi az, ami a keresztről való beszédben mostanában kimarad és a Babiloni fogságba viszi az Egyházat? Hallgasd meg…

https://youtu.be/0xFRhbDSPJ4