CSODAVÁRÁS ÁRNYÉKÁBAN A HIT?

„E gonosz és parázna nemzetség csodát kíván; és nem adatik neki.” (Mát.12;39). Jézus csodáit tömegek kívánták látni. Szelíd, szerény jelleme már keveseket vonzott.

E kettősséget a XX. század világméretű csoda korszaka sem oldotta fel.

A XXI. századi kereszténység kérdése nem a csodavárás, hanem Isten jellemvonásainak megjelenése vagy eltűnése a hívők személyiségében.

Pál apostol szerint a végidők vallásos embere megragadja ugyan a hit külső formáját, de belső tartalmának a megvalósításában kudarcot vall (2.Tim.3;5).

Szellemi élmények, természetfeletti megnyilvánulások birtokosa, miközben elidegenedik az isteni természettől.

1. A hívők romlásának jellemzői (2.Tim.3):

/ógörög eredeti szöveg alapján/

·         Kapcsolataik iránti elköteleződés helyett önmaguknak élnek. Elismerésük hiányérzete vezérli őket, önközpontúak. Szeretethiányban szenvednek, hódolókat keresnek (2. vers a magyarban: „magukat szeretők”).

·         Nincs bennük ragaszkodás. A másik ember túl nagy teher. Rabsággá válik számukra a házasság, a család, az egyház, és minden társadalmi kapcsolat, amelyben nem lehetnek ők a középpontban (3. vers a magyarban: „szeretet nélkül valók”).

·         Láthatóvá szeretnének válni. Megmutatkozni minél több ember előtt. Ismertségre, elismerésre vágynak (2. vers a magyarban: „kevélyek”).

·         Érzékenyek környezetük legapróbb „hibáira”. Az igazságra hivatkozva ítélkeznek (2. vers a magyarban: „káromkodók”).

·         Nem képesek engedni, békét kötni, a fegyvert letenni. A gonosz elleni örök háború ideológiájával saját küzdelmüket vívják ellenségképeik ellen. Valójában nem békültek meg Istennel, ellene harcolnak szüntelen (3. vers a magyarban: „kérlelhetetlenek”).

·         Az anyagi célok fontos motivátorok a számukra. A lemondás örömét felülírja a biztos egzisztencia és a világ javai utáni vágy (2. vers a magyarban: „pénzsóvárgók”).

·         Nem képesek egyenrangú félként beilleszkedni, összekapcsolódni másokkal. Ezért ragadják magukhoz a hatalmat, hogy ők irányítsanak. A személyüknek való behódolást teszik a közösség normájává (Róma.1;31 a magyarban: „összeférhetetlenek”).

A romlás tehát nem a csodák elmaradásában, vagy a szolgálatra jelentkezők hiányában mérhető. Ellenkezőleg. Az egyre többeket érintő személyiségzavar csodatevők és csodavárók tömegeit generálja.

A megromlott természet azonban kiűzheti a Sátánt? (Máté.12;25-26)

 „Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. … Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1.Ján.4;21-20)

           Az Istenben való hit emberek iránti odaadást kell, hogy eredményezzen.

/A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

2. Isten közösségben él: Atya és Fiú

Isten az önfeláldozás örömén alapuló közösségben jelentette ki magát nekünk.

Ő Atya és Fiú!

Ő közösségben él!

Atya és Fiú örök, elválaszthatatlan társak!

Mindkettejük jobban szereti a másikat saját magánál. Egyikőjük sem akar megtartani semmit magának, hanem mindenét odaadja a másiknak. Ez szerez nekik örömöt.

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján.10;30)

Az Atya a Fiú iránti szeretetéből mindenéről lemondott:

„Mindent nekem adott az én Atyám.” (Luk.10;22)

Nagyobb az Atyában ez az öröm, mint bárminek a birtoklása, megtartása:

„Mindenek… Ő reá nézve teremtettek.” (Kol.1;16)

A Fiú mindazt, amit az Atya neki adott, nem tekinti zsákmánynak. Ugyanazzal az önfeláldozó szeretettel szereti, mint ahogy Őt is az Atya. (Fil.2;4-6)

A Fiú mindenét odaadta nekünk, hogy az Atya szeretetét továbbadja a számunkra:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Ján.15;9)

Az Atya és Fiú közti elköteleződés önkéntes. Cserébe semmilyen hasznot vagy előnyt nem vár el.

Kölcsönös és teljes lemondáson alapuló szeretetük ad tartalmat minden emberi kapcsolatnak. Ez legalizálja a szolgálatokat az egyházban, a szerelmet a házasságban, és még a különböző szerveződéseket is, a társadalomban.

Ez a szeretet adott életet mindennek.

Az életadó erő Isten bensőjével, jellemével azonos, nem külső megnyilvánulásokkal.

Őt úgy hívják: Szent Szellem

/ A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

3. Isten jellemének szelleme

 „Mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által.” (Róma.5;5)

Ő az Atya és Fiú közösségének, egységének a Szelleme:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét, békességben összekötve.” (Ef.4;3)

Az Atyából és a Fiúból szüntelen, megállíthatatlanul árad (Zak.4;3 és 11 és 14).

„…Ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.” (Róma.8;13)

A) A 3. isteni személy (Szent Szellem) tulajdonságai (Gal.5;22):

Szeretet: Nem kapni akar, hanem ad. Ingyen. Nem foglalkoztatja a saját szüksége, figyelmét a másik betöltése köti le (Fil.2;4).

Öröm: A lemondás nem fájdalommal tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, ez a legnagyobb öröme. A másik felemelése, megáldása élteti.

Békesség: Mivel mindent odaad a másiknak, nincs benne félelem semminek az elvesztése miatt. Semmit nem lehet elvenni tőle, mert már odaadta, és önként oda adja. Semmit nem tart meg magának.

„Az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Ján.14;27)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1.Ján.4;18)

Jóság: El akarja kerülni a viszonzást, nem akar cserébe kapni. Ez értéktelenné tenné számára az adást.

Önzetlenül ad. Jóságában nincsen semmi önérdek. Ő szabad a birtoklási vágy minden kényszerétől.

B) A Talentumok és Gírák üzenete / Máté.25;14-29. és Luk.19;12-26:

Az ember, aki a rábízott talentumokat, gírákat befekteti az evangéliumi példázatokban, az a földi dimenzióban rendelkezésre álló javakat képes átengedni másnak, hogy ő az örök élet forrásává váljon, amely Istenből ered, és kiapadhatatlan. 

Javait/jóságát önti magából.

Jóság és javak az eredetiben ugyanaz a szó.

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté.25;21)

„Jól van jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, 10 várost bízok rád.” (Luk.19;17)

Így szerez az ember a Szellem cselekedeteit követve mennyei gazdagságot:

„…Gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti…” (Máté.6;20)

A saját haszonért végzett szolgálat nincs összhangban Isten jóságával. Ez okozta Lucifer bukását, Júdás vesztét és hoz veszedelmet az Antikrisztusra.

Ezért mondja Jézus, hogy ne azért cselekedjünk, hogy lássák az emberek.

„…Ne kürtölj magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek, …, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. (Máté.6;2-4)

Mondj le önkéntes áldozatod elismeréséről, viszonzásáról:

 „…És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.” (Luk.14;13-14)

A keresztény hit nem egy elkülönített térben és időben elvégzett liturgia.

Hanem:

A mindennapok folyamán másokért megélt odaadás öröme (kharisz).

Ettől vagyunk karizmatikusok.

Forrása pedig az Atya és Fiú kapcsolata:

A Szent Szellem által.

A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  

Korábbi, hasonló üzenetek:

Atya és Fiú titka

Isten az Olajkirály

OLAJ A LÁMPÁDBA : ÜZEMANYAG MENNYORSZÁGBA

Milyen olaj kell a lámpásodba, hogy égi járművé transzformálódjon, és a Mennybe szállítson?

A Messiás a neked való örömének olaját ajánlja (Zsid.1;9).

A teremtés előtt előre tekintve úgy tudott gyönyörködni benned, hogy ismeretes volt előtte minden leendő hibád, hiányosságod, vétked, tévedésed. De bekente a szemeit feletted való örömének olajával, és azon keresztül benned a jót látta.

Megvakította magát a kenőccsel a rossz észrevételére. A kenet által el volt ragadtatva tőled, mielőtt ez a világ keletkezett.

(Péld.8;31 – eredeti héber szöveg alapján)

Ugyanezt javasolja a szentírás az utolsó idők laodiczeai egyházának is: „szemgyógyító kenőccsel kend meg a te szemeidet, hogy láss”. (Jel.3;18)

Nem véletlenül mondja a Máté.6;22: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.”

Ahogy az olaj megtisztítja a szemed és világosságot ad neki, meggyógyul a te tested is!

De, honnan van ez az olaj?

Mózes könyve szerint ezt sajtolni kellett a világításhoz. Szó szerint morzsolni, összetörni, összezúzni mozsárban (3.Móz.24;2).

A Gecsemané-kert jelentése szó szerint olajprés.

Ezen a helyen verítékezett vért a keresztre feszítése előtt Jézus.

Hálát adott érted, azokért is, akik kivégezték, majd kiitta a szenvedés poharát – mindannyiunkért.

Minden kínja között kitartott az mellett, hogy kivégzőit, árulóját és ma, itt, téged, jónak mondjon, és irántad való örömét megtartsa. Nem hitte el rólad a rosszat!

(Róma.8;33-34. és Zsolt.109;4 – a közbenjárás imájáról szól az eredeti héber kifejezés).

A szenvedéssel együtt ezért ez a Krisztus érted való hálaadásának pohara is (1.Kor.10;18)

A szenvedés poharát a neked való örök és megváltoztathatatlan öröme és érted való hálája közepette vette át a bekent szemű, szerelmes Fiú.

Vérontásának a bűnökért előre kifizetett váltságdíjából fakad a fölötted való öröm, az érted való hála, a személyed iránti méltánylás olaja.

Ezt Isten sajtolta.

Isten Ő benne lát téged jónak és te is Ő benne élheted meg, veheted át ezt csak.

János apostol szerint a vér és az olaj (Szent Szellem) egy (1.Ján.5;8).

Isten örökkévaló lámpásában tehát ennek a szeretetnek és örömnek az olaja égett a teremtés megkezdése előtt, és ezen keresztül nézte és látta a teremtett világot jónak:

 „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó” (1.Móz.131).

Mert a Szellemnek (olaj) gyümölcse: szeretet, öröm, békesség … (Gal.5;22).

Az olajba öröktől bemártott Fiú békességet ad a vele szemben álló, Istentől elszakadt világnak, nekem és neked, és bárki másnak.

Ő a mi békességünk (Eféz.2;14-18).

Ez az olaj volt benne Jézusban, ezért mondhatta, hogy: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek a világossága” (Ján.8;12).

Hálát tudsz adni, miközben szenvedsz?

Hálát tudsz adni azokért, akik neked ezt okozzák?

Tudod őket jónak látni?

Megtalálod bennük azt, amiben jobbak nálad?

Az olaj a védelem minden bántalommal és sértéssel szemben.

Isten ettől sérthetetlen, azaz szent.

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1.Thessz.5;18)

„Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakított az ő szemeit.” (1.Ján.2;10-11)

A teremtést megelőzően olajjal történt bekenés miatt Isten jónak lát téged már a kezdetek óta. Nem a te cselekedeteid hozzák ezt létre, hanem az olaj.

Amikor megismered a kenetet hordozó Istent, a Fiút, mint a te Messiásodat, ez szabadít fel téged:

·         Önmagad megigazításának lehetetlen vállalkozásától, mások fölé emelésétől.

·         Az Istennel való versengés hiábavalóságától.

·         Embertársaid, testvéreid hibáztatásától, kárhoztatásától.

És képes leszel te is:

·         Látni a jót: saját életedben, a jövődben és másokban.

·         Méltányolni, áldani embertársaidat.

Jézus mennyei járművében ez az olaj az égi üzemanyag:

„Kivitte pedig őket Bethániáig; és felemelve az ő kezeit, megáldotta őket.

És lett, hogy amíg áldotta őket, tőlük elszakadt és felvitetett a Mennybe.” (Luk.24;50-51)

Gyere, tisztítsd meg velem együtt te is a lámpásodat!

Istennek Krisztusban sajtolt, tiszta olajával töltsük fel, hogy felmenjünk oda, ahova Ő már útnyitóul bement!

Hallgasd meg a bevezető üzenetet:

Atya és Fiú titka: https://youtu.be/KHZEw6gvXq8

Az ATYA és a FIÚ TITKA

Akarod tudni? És beszélni róla?

Tudtad, hogy a teremtésnek komoly költségei voltak? 

És azt, hogy az Atya és a Fiú közösen finanszírozták? 

Van tudomásod róla, hogy minden levegővételednek ma is ára van? 

Tudsz róla, hogy ezt már a teremtés előtt letétbe helyezték? 

Ki fizeti vajon a szabadságodnak a számláját? 

Nem, nem a Rezsi Szilárd! 

A szabad akaratod ellenértékét az Atya és a Fiú együtt helyezték el egy lezárt páncélszekrénybe, és a díj fizetése onnan történik folyamatosan, mind a mai napig.

A világ keletkezésének célját, a fennmaradásának és a célba érésének (megújulásának) biztosítékát is deklaráló egyezmény az Atya és a Fiú között már a teremtés előtt létrejött. 

Ez az, ami ma is meghatároz mindent. Ez az igaz szeretet dekrétuma, az Isten igazságának és könyörületének pecséttel lezárt, sérthetetlen foglalata.

Isten nem egy gép. 

Nem is egy elvont eszme, vagy egy személytelen erő. 

Az Atya olyan teremtményeket szánt a Fiúnak hozzá illő társul, és magának gyermekekül, akik önként, szabad akaratukból szeretik Őt, nem pedig kényszerből, vagy robotként.

A szabad választás azonban magában hordozza a téves döntés, helytelen cselekedet lehetőségét is. Isten igazságának és szentségének sérthetetlensége ezt pedig jogos ítélettel kell, hogy sújtsa.

Az Atya és a Fiú ezért még a teremtés előtt letétbe helyezte a vele szembe fordulók tévedéseinek kompenzációs csomagját, ellenértékét, költségét, amely biztosítja megmaradásukat, és azt is, hogy az Isten igazsága ne sérüljön. 

Ez kellet a teremtés elkezdéséhez, hogy az a teremtmények bekalkulált hibái miatt össze ne omoljon.

A Fiú önmagát tette Isten széfjébe a bűn ellenértékének a megfizetésére mi értünk és Istennek igazságul. 

Az Atya elkötelezte magát a Fiúnak és ígéretet tett a feltámadására.  

A szeretet tökéletes egységének a végrendelete került bele a mennyei frigyládába és lett Isten pecsétjével lezárva. 

A megtérés által hull le a lepel és tárul fel előttünk az Istennek eme titka.

Névre szóló meghívó leveleinket az örök életre az Atya és a Fiú tehát már a teremtés előtt, közösen megírták (2.Tim.1;9). 

Szekrénybe zárták, lepecsételték, és az idők végén maga a Fiú hozta el azokat odafentről, a Názáreti Jézusban testet öltve. 

Ide, a Földre, mindannyiunk számára.

A szentségében odafent sérthetetlen Isten itt, lent, a Földön tette magát sérthetővé, hogy így fizesse ki az árat szabadságunk téves felhasználásának minden hibájáért, vétkéért – helyettünk és az egész világ helyett.

Ettől forog a Föld, ezért keringenek pályájukon a bolygók, adnak esőt a felhők, veszi oxigén réteg körül planétánkat, és lélegzünk mi, teremtett élőlények.

A Fiú az örök életnek az a kenyere, akit az Atya minden tettét megelőzően kihelyezett az asztalra. 

Arra az asztalra, amely az Ő korbácsütésektől lenyúzott bőre, ráhelyezve testének megváltó áldozatát, a mannát. 

Ez az a mennyben már elkészített kenyér, amely alászállt és alapja az egész teremtésnek, mert minden Ő benne áll fenn, és benne van az örök élet ígérete.

Ő adta meg az árat, hogy te szabadon dönthess. 

Mert Isten csak ilyen imádókban leli kedvét. 

Ő (is) egy személy, ugyanúgy, mint mi, akik elsősorban szintén nem a színlelt, vagy kötelezettségből, kényszerrel kierőszakolt szeretetben, gépekben, robotokban leljük örömünket (normális esetben).

Ő nem kényszerít, csak hív téged. 

Érted mindent feláldozó szeretetének vacsorájára invitál. 

Tekintsd ezt az Ő udvarlásának te feléd. 

Szabad vagy és ez az Ő ajándéka ingyen.

Akarsz velem egy időutazást tenni a kezdetek előtti dimenzióba?

Gyere, poroljuk le együtt a Krisztus evangéliumának dicsőségéről a felekezeti formalizmus, vallási külsőségek, mulandó földi dolgok porrétegét!

Hallgasd meg az Atya és a Fiú titkának kincseit részletesebben is feltáró üzenetet:

https://youtu.be/KHZEw6gvXq8

„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával” /Gal.5;1/