CSODAVÁRÁS ÁRNYÉKÁBAN A HIT?

„E gonosz és parázna nemzetség csodát kíván; és nem adatik neki.” (Mát.12;39). Jézus csodáit tömegek kívánták látni. Szelíd, szerény jelleme már keveseket vonzott.

E kettősséget a XX. század világméretű csoda korszaka sem oldotta fel.

A XXI. századi kereszténység kérdése nem a csodavárás, hanem Isten jellemvonásainak megjelenése vagy eltűnése a hívők személyiségében.

Pál apostol szerint a végidők vallásos embere megragadja ugyan a hit külső formáját, de belső tartalmának a megvalósításában kudarcot vall (2.Tim.3;5).

Szellemi élmények, természetfeletti megnyilvánulások birtokosa, miközben elidegenedik az isteni természettől.

1. A hívők romlásának jellemzői (2.Tim.3):

/ógörög eredeti szöveg alapján/

·         Kapcsolataik iránti elköteleződés helyett önmaguknak élnek. Elismerésük hiányérzete vezérli őket, önközpontúak. Szeretethiányban szenvednek, hódolókat keresnek (2. vers a magyarban: „magukat szeretők”).

·         Nincs bennük ragaszkodás. A másik ember túl nagy teher. Rabsággá válik számukra a házasság, a család, az egyház, és minden társadalmi kapcsolat, amelyben nem lehetnek ők a középpontban (3. vers a magyarban: „szeretet nélkül valók”).

·         Láthatóvá szeretnének válni. Megmutatkozni minél több ember előtt. Ismertségre, elismerésre vágynak (2. vers a magyarban: „kevélyek”).

·         Érzékenyek környezetük legapróbb „hibáira”. Az igazságra hivatkozva ítélkeznek (2. vers a magyarban: „káromkodók”).

·         Nem képesek engedni, békét kötni, a fegyvert letenni. A gonosz elleni örök háború ideológiájával saját küzdelmüket vívják ellenségképeik ellen. Valójában nem békültek meg Istennel, ellene harcolnak szüntelen (3. vers a magyarban: „kérlelhetetlenek”).

·         Az anyagi célok fontos motivátorok a számukra. A lemondás örömét felülírja a biztos egzisztencia és a világ javai utáni vágy (2. vers a magyarban: „pénzsóvárgók”).

·         Nem képesek egyenrangú félként beilleszkedni, összekapcsolódni másokkal. Ezért ragadják magukhoz a hatalmat, hogy ők irányítsanak. A személyüknek való behódolást teszik a közösség normájává (Róma.1;31 a magyarban: „összeférhetetlenek”).

A romlás tehát nem a csodák elmaradásában, vagy a szolgálatra jelentkezők hiányában mérhető. Ellenkezőleg. Az egyre többeket érintő személyiségzavar csodatevők és csodavárók tömegeit generálja.

A megromlott természet azonban kiűzheti a Sátánt? (Máté.12;25-26)

 „Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. … Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1.Ján.4;21-20)

           Az Istenben való hit emberek iránti odaadást kell, hogy eredményezzen.

/A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

2. Isten közösségben él: Atya és Fiú

Isten az önfeláldozás örömén alapuló közösségben jelentette ki magát nekünk.

Ő Atya és Fiú!

Ő közösségben él!

Atya és Fiú örök, elválaszthatatlan társak!

Mindkettejük jobban szereti a másikat saját magánál. Egyikőjük sem akar megtartani semmit magának, hanem mindenét odaadja a másiknak. Ez szerez nekik örömöt.

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján.10;30)

Az Atya a Fiú iránti szeretetéből mindenéről lemondott:

„Mindent nekem adott az én Atyám.” (Luk.10;22)

Nagyobb az Atyában ez az öröm, mint bárminek a birtoklása, megtartása:

„Mindenek… Ő reá nézve teremtettek.” (Kol.1;16)

A Fiú mindazt, amit az Atya neki adott, nem tekinti zsákmánynak. Ugyanazzal az önfeláldozó szeretettel szereti, mint ahogy Őt is az Atya. (Fil.2;4-6)

A Fiú mindenét odaadta nekünk, hogy az Atya szeretetét továbbadja a számunkra:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Ján.15;9)

Az Atya és Fiú közti elköteleződés önkéntes. Cserébe semmilyen hasznot vagy előnyt nem vár el.

Kölcsönös és teljes lemondáson alapuló szeretetük ad tartalmat minden emberi kapcsolatnak. Ez legalizálja a szolgálatokat az egyházban, a szerelmet a házasságban, és még a különböző szerveződéseket is, a társadalomban.

Ez a szeretet adott életet mindennek.

Az életadó erő Isten bensőjével, jellemével azonos, nem külső megnyilvánulásokkal.

Őt úgy hívják: Szent Szellem

/ A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

3. Isten jellemének szelleme

 „Mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által.” (Róma.5;5)

Ő az Atya és Fiú közösségének, egységének a Szelleme:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét, békességben összekötve.” (Ef.4;3)

Az Atyából és a Fiúból szüntelen, megállíthatatlanul árad (Zak.4;3 és 11 és 14).

„…Ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.” (Róma.8;13)

A) A 3. isteni személy (Szent Szellem) tulajdonságai (Gal.5;22):

Szeretet: Nem kapni akar, hanem ad. Ingyen. Nem foglalkoztatja a saját szüksége, figyelmét a másik betöltése köti le (Fil.2;4).

Öröm: A lemondás nem fájdalommal tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, ez a legnagyobb öröme. A másik felemelése, megáldása élteti.

Békesség: Mivel mindent odaad a másiknak, nincs benne félelem semminek az elvesztése miatt. Semmit nem lehet elvenni tőle, mert már odaadta, és önként oda adja. Semmit nem tart meg magának.

„Az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Ján.14;27)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1.Ján.4;18)

Jóság: El akarja kerülni a viszonzást, nem akar cserébe kapni. Ez értéktelenné tenné számára az adást.

Önzetlenül ad. Jóságában nincsen semmi önérdek. Ő szabad a birtoklási vágy minden kényszerétől.

B) A Talentumok és Gírák üzenete / Máté.25;14-29. és Luk.19;12-26:

Az ember, aki a rábízott talentumokat, gírákat befekteti az evangéliumi példázatokban, az a földi dimenzióban rendelkezésre álló javakat képes átengedni másnak, hogy ő az örök élet forrásává váljon, amely Istenből ered, és kiapadhatatlan. 

Javait/jóságát önti magából.

Jóság és javak az eredetiben ugyanaz a szó.

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté.25;21)

„Jól van jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, 10 várost bízok rád.” (Luk.19;17)

Így szerez az ember a Szellem cselekedeteit követve mennyei gazdagságot:

„…Gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti…” (Máté.6;20)

A saját haszonért végzett szolgálat nincs összhangban Isten jóságával. Ez okozta Lucifer bukását, Júdás vesztét és hoz veszedelmet az Antikrisztusra.

Ezért mondja Jézus, hogy ne azért cselekedjünk, hogy lássák az emberek.

„…Ne kürtölj magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek, …, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. (Máté.6;2-4)

Mondj le önkéntes áldozatod elismeréséről, viszonzásáról:

 „…És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.” (Luk.14;13-14)

A keresztény hit nem egy elkülönített térben és időben elvégzett liturgia.

Hanem:

A mindennapok folyamán másokért megélt odaadás öröme (kharisz).

Ettől vagyunk karizmatikusok.

Forrása pedig az Atya és Fiú kapcsolata:

A Szent Szellem által.

A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  

Korábbi, hasonló üzenetek:

Atya és Fiú titka

Isten az Olajkirály

"AZ A NEVED, HOGY ÉLSZ, PEDIG HALOTT VAGY"

A Sárdisi Gyülekezet szellemi állapota az utolsó idők egyházában

/Az üzenet meghallgatható: https://youtu.be/ohaUmmfypag /

Hogy jön létre az utolsó időkben a hittől való elszakadás? Ugyanúgy, ahogy Évával történt az Éden kertben. A kígyó hamis evangéliumának hatására az újjászületett hívő szelleme meghal, a lelkében viszont továbbra is elhiszi azt a hazugságot, hogy Istennel való közössége töretlen, minden rendben.

A hit tartalma az újjászületett szellemből átkerül az ítélet alatt álló, romlott lélek szintjére (Júd.19.v.).

A Példabeszédek 20;27 világosan megmondja, hogy az embernek egyetlen része van, amely kapcsolatba kerülhet Istennel és ez a szelleme (az eredeti héber szöveg alapján), nem pedig a lelke.

Az 1.Thessz.5;23 szerint az ember 3 részből áll: szellem, lélek, test (az eredeti görög szöveg alapján). A szellem és a lélek az eredeti szövegek alapján tehát nem ugyanaz, nem szinonimák, hanem két teljesen különböző része az embernek.

Jézus szavai szerint az újjászületéskor a Szent Szellem által az ember szelleme születik újjá, nem a teste és ugyanígy nem a lelke: „Ami szellemtől van, a szellem az” (Ján.3;5-6). A szellemünk kapja meg az örök életet, a szellemünkkel kell azonosítani magunkat az újjászületés után, nem a lelkünkkel. Az ígéreteket birtokló új szellem identitásúvá kell válnunk: „… lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé” (1.Kor.15;45).

„Test és vér (lélek) nem örökli Isten országát”. Ez csak hit által lehetséges. (1.Kor.15;50).

A hittől való szakadás tragédiája, hogy az ember elveszíti hitét a szellemi identitásában és engedi becsapni magát az által, hogy a lelkében vannak, megmaradnak vallási ismeretek és formálisan gyakorol vallási tevékenységeket.

/Az üzenet meghallgatható: https://youtu.be/ohaUmmfypag /

Ez történt meg a Korinthusi és a Galata Gyülekezetekben is. Előbbi esetében a hívők szellemi identitásukat elhagyva, lelki szinten kapcsolódtak a szolgálatokhoz (Kéfás, Pál, Apollós) és mint Krisztus testének tagjai egymáshoz is. Bejöttek a versengések, rivalizálás, megosztás. Csodák történtek, miközben emberközpontúvá vált a gyülekezet. Ezért nem szólhatott hozzájuk Pál, mint szellemiekhez (1.Kor.3;1-3). Nekik mondta szintén, hogy lelki (=nem szellemi) ember nem foghatja fel Isten Szellemének a dolgait 1.Kor.2;14).

Ebben a közösségben az erkölcsi bűnök és a feléjük tanúsított hamis tolerancia kísérte a szellemi identitástól való elszakadást és a lelki szintre süllyedést (a világ szeretete, világi életmód bejött az egyházba).

A jelenség hátterében hamis evangéliumoknak, hamis szellemek által történő hirdetését nevezi meg a 2.Kor.11;3-4. Ezek által Jézus hamis ismeretei váltak a hit tárgyává, és e hamis Jézus-ismeretek bálványimádó szellemeinek igézete alá kerültek a hívők. A lelki szinten (gondolkodás, tudás, emlékezet…) birtokolt igeismeret és erre épülő külső vallásgyakorlat „más” szellemek használatába került. Így valósult meg a kígyó tökéletes csalása, a „professzionális” álcázás. Kívülről az eredetinek tökéletes másolata, belül pedig „démonoknak lakhelye”.

„A ti gondolataitok is megrontatnak a Krisztus iránt való egyenességtől” (2.Kor.11;3). Az eredetiben a gondolatok kifejezés egyértelműen az ember szellemének a felfogóképességére utal (nem lélek), az egyenesség pedig tettetés nélküliséget jelent. Vagyis a szellemi szinten lezajló romlás létrehozza a tettetést. Nincs többé őszinte, tettetés nélküli és tiszta hit, hanem helyette tettetés van. A szellem és lélek nincsenek többé összhangban. Szellem és a vallásgyakorlat bibliainak tűnő külső formája diszharmóniában vannak. Létrejött a képmutatás, a farizeusok kovásza, amely megkeleszti az egész tésztát, amelytől Jézus féltve óvta a tanítványokat.

Ugyanerről beszél a Máté.6;22, amikor azt mondja, hogy a test lámpása a szem, vagyis a szellem. És ha a szem, azaz a szellem tiszta bennünk – az eredetiben tettetés nélküli - , akkor az egész test világos lesz. Ha a szem, azaz a szellem megromlik, akkor az egész test a tettetésnek esik áldozatul és sötét lesz. Csak a látszat az, ami megmarad. A romlottság hordozója, a szellem, az rejtve mard. A Biblia szerint a világosság feltétele tehát a tettetés nélküliség, egyenesség, őszinteség, aminek alapja a szellemben birtokolt feltámadás és örök élet, valamint ennek megfelelő szellemi önazonosság a lelki identitás helyett. E nélkül sötétség van.

A Galatáknál szintén a hamis evangéliumok okozták az igézetet. Az egyházi tekintélynek való megfelelés és a felekezeti szokások (Törvény) miatt feladták szellemi önazonosságukba vetett hitüket. Vallási gyakorlatuk visszaesett a lélek szintjére és elszakadtak Krisztustól.

A kegyelem az újjászületett szellemünk számára van meg adva és csak annak elérhető. A romlott lélek számára nincs kegyelem, hanem átok alatt van.

Az éjszaka korszaka ma már elkezdődött. A sötétség, mint sűrű köd, sebesen ereszkedik le a világra. A „menyasszony” pillái lassan elnehezülnek, eldől, és ahogy a tanítványok annak idején a Getshemáné kertben, úgy ma egész gyülekezetek szerte a világon: álomba szenderülnek.

Te ne tedd! Töltsd a lámpásodba szellemi identitásod olaját!

A feltámadott szellemeddel azonosítsd magad és ne a lelked legyen a személyazonosságod.

A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható az alábbi linken. Nem teljesen zavartalan körülmények között és sajnos némi atrocitás kíséretében hangzott el, amiért elnézésedet és megértésedet kérem.

Nem vágtuk ki a hangfelvételből, a rögzített anyagon csak néhány percig hallható.

Meghallgatható itt:

https://youtu.be/ohaUmmfypag

Köszönöm türelmedet!

https://youtu.be/ohaUmmfypag

SZABADULÁS E VILÁG DOGMÁITÓL

Hit, ami legyőzi a világot

Az Egyiptomból kiszabadított izraeli nép nagy része elhullott a pusztában. A közel fél milliós kihívottból csak 2 személy ment be az Ígéret földjére. A Kánaán területén letelepedett új nemzedék átvette a környező népek kultuszait, így fogságra vitetett Babilonba. Az Újszövetség népe, Jézus Krisztus Egyháza ezekben az időkben fordul vissza újra Egyiptomba, a világba. A Menyasszony viszont készül: megtisztítja magát, eltávolítja a szeplőt, sömört és Krisztus tükörképeként fogja várni a visszatérő vőlegényt. Ne fordulj vissza a világba! Ne áldozz annak magaslatain!

Mi az, ami a keresztről való beszédben mostanában kimarad és a Babiloni fogságba viszi az Egyházat? Hallgasd meg…

https://youtu.be/0xFRhbDSPJ4