„És nektek
kenetetek van a Szenttől…” /1.Ján.2;20/. A kenet tehát nem másoktól (emberektől,
szolgálatoktól, felekezetektől) szerezhető be, hanem a Szenttől. Tőle nekem és
neked is van/lehet kenetünk. Az okos szüzek maguk gondoskodtak arról, hogy
lámpásaikhoz olajat is vigyenek edényeikbe. Azok az ostoba szüzek, akik
másoktól akarták azt beszerezni, lemaradtak a Vőlegény érkezéséről
/Máté.25;1-13/. A szőlőtőnek az olaja vajon hogy tud megmaradni bennem, a
szőlővesszőben? /Ján.15;4-10/
Paradigmaváltásra van szükség a hívő gondolkodásban. A
kenet nem egyenlő a tömeggel, csarnokokkal, „szolgálatokkal”, közismertséggel.
Hogy
a látványosság és külsőségek mögött miért nincs ma ott az igazi, szent kenet,
arra a válasz: Laodiczea, az utolsó idők egyházának megkövéredett szellemi
állapota.
Amely
azt gondolja magáról, hogy minden rendben van vele és nincs szüksége semmire.
DE!
Most figyelj, mert most jön a lényeg!
Amíg
ezt nem vonatkoztatom saját magamra, addig Laodiczea képmutató hívője vagyok és
maradok. Amíg a bibliaismeret, a felekezeti tagság, a végzett szolgálat
elhiteti velem, hogy ettől vagyok valaki, és ettől méltó vagyok az Isten
országára, addig önbecsapásban élek.
A
mindennapok rutinja, egy fajta materialista kiszámíthatóság, az anyagi világ
befolyása ugyanúgy napról-napra megkeményíti az emberi szívet.
Fel
kell ismernem, hogy a rászoruló én vagyok!
Nincs
kivétel, mindenkire igaz ez!
Nekem
kell könyörületért folyamodnom, nem másoktól kell ezt elvárnom.
Jakab
mondja: „Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad”
/Jak.4;6/. Vagyis olajat.
Az
okos szűz felismeri szellemének a nincstelen, koldus állapotát és azzal a
Szenthez fordul segítségért és irgalomért könyörög nála. Így folyik rá az olaj
és kerül bele az ő edényébe.
„Járuljunk
azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és
kegyelmet találjunk…”/Zsid.4;16/.
Ne
gondoljuk, hogy az üdvösségre automatikusan méltók vagyunk:
„Vigyázzatok
azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy
elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek és megállhassatok az embernek Fia
előtt.”/Luk.21;36/
Koldusként
kell kérnem és könyörögnöm érte, akkor adatik meg Ő tőle:
„Boldogok
a szellemi koldusok, mert övék az Istennek az országa.” /Mát.5;3/
Ezt
a koldus állapotot nem ismeri fel saját magában Laodiczea egyházának
tagja. Vak ennek meglátására, mert el van telve, meg van elégedve önmagával.
Azt gondolja, hogy vele minden rendben van.
Én tehát csak vessző vagyok a szőlőtőn, egy ágacska az
olajfán és nem én vagyok a gyökér, aki azt hordozom. /Róm.11;16-20/ A gyökér
maga Jézus Krisztus.
A
felkent maga a Messiás: „A Názáreti Jézust, mint kente fel Őt az Isten Szent
Szellemmel…” /Apcsel.10;38/.
„Mert
bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél…”/Apcsel.4;27/.
Az
olaj útjában tehát a vallásos elbizakodottság, önhittség és felfuvalkodottság
áll, még pontosabban az, hogy mindezt nem veszem észre magamban, álca mögé
rejtem és letagadom! Az, hogy magamról többet gondolok, mint aki/ami vagyok.
Az, hogy Jézussal szemben farizeusként viselkedek, és
amikor a házamba jön, akkor elé le nem borulok, a lábainak vizet nem adok,
könnyeimmel nem öntözöm, meg nem csókolom és olajjal meg nem kenem. Ez helyett
úgy viselkedem, mint ha nem nekem lenne Ő tőle szükségem könyörületre. Mint ha
én tehetnék érte valamit, mint ha ő szorulna rá az én segítségemre.
Meg
kell értenem, hogy én vagyok Ő nála a koldus és nem fordítva.
Ezt ismerte fel a farizeus házában a bűnös asszony,
amikor Jézus lábaihoz borult és könnyeivel áztatta, majd megkente őt olajjal. /Luk.7;44-47/
Ez a
nő felismerte abban, akivel találkozott, hogy Ő az, akit az Isten olajjal
felkent, és akit segítőül nekünk ajándékozott. Annak, akinek szüksége van rá,
aki alázatra jut Ő előtte. Ő elé kell leborulnom és kérnem Ő tőle kegyelmet.
Mert csak kegyelemből tartatok meg. És nem dicsekedhetek Ő előtte semmivel.
Egyedül az ő kegyelme képes arra, hogy megtisztítsa az én szívemet.
„Igazságban
járatja az alázatosokat és az Ő útjára tanítja meg az alázatosokat”
/Zsolt.25;9/
Laodiczea
ál-kereszténye ma a szamaritánus asszonnyal együtt kérdezi a Messiástól
/Ján.4;10-15/:
Hogy
adhatnál nekem élő vizet?
Hiszen
nincsen felekezeted sem, a kút pedig igen mély.
Vagy
nagyobb vagy te Andrew Wommack – nél, Benny Hinn – nél, Joel Osteen – nél?
Többre
tartod magadat a katolikusok, protestánsok, karizmatikusok kútjainál?
Jézus
pedig ma is ugyanúgy felel:
„Ha
ismernéd az Isten ajándékát, … te kérted volna őt, és adott volna neked élő
vizet” /Ján.4;10/
„Mindaz,
aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. Valaki pedig abból a vízből
iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik; hanem az a víz,
amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek a kútfeje lesz ő benne.”
/Ján.4;13-14/
