ISTEN MEGHALLGAT


Az ajtaja ma is nyitva áll. Ő az ajtóban ül és vár rád. Gyere Ő hozzá. 
Őt érdekli, hogy mi van a szívedben, lelkedben és Ő jobban látja is azt, mint Te. 
Tudja a válaszokat a kérdéseidre, meghallgat téged és meg tudja változtatni a szívedet. 
Ő megvigasztal és megújítja a sorsodat, új életet ad. Hallgass rá, halld meg a Jó Pásztor hívó szavát. 
Közvetlenül léphetsz be hozzá az Ige ajtaján át, csak figyelj arra, amit mond és a szívedbe beengedett szaván keresztül most jelenlétébe kerülhetsz és megállhatsz közvetlen Ő előtte, szent lakhelyén, az Ő szellemi sátrában. Ott nyersz gyógyulást! 
Hallgasd meg kérlek ehhez vezető útként az Ő buzdító üzenetét személyesen Te hozzád:


(Hallgasd végig! Érdemes!)

SZABADULÁS E VILÁG DOGMÁITÓL



Hit, ami legyőzi a világot

Az Egyiptomból kiszabadított izraeli nép nagy része elhullott a pusztában. A közel fél milliós kihívottból csak 2 személy ment be az Ígéret földjére. A Kánaán területén letelepedett új nemzedék átvette a környező népek kultuszait, így fogságra vitetett Babilonba. Az Újszövetség népe, Jézus Krisztus Egyháza ezekben az időkben fordul vissza újra Egyiptomba, a világba. A Menyasszony viszont készül: megtisztítja magát, eltávolítja a szeplőt, sömört és Krisztus tükörképeként fogja várni a visszatérő vőlegényt. Ne fordulj vissza a világba! Ne áldozz annak magaslatain!
Mi az, ami a keresztről való beszédben mostanában kimarad és a Babiloni fogságba viszi az Egyházat? Hallgasd meg…

AZ ÚR SZŐLŐJÉNEK PUSZTULÁSA



Vajon milyen kártevő okozza?
Milyen konkoly keveredhet ma az Úr földjében a jó magvak közé, amely megakadályozza a hívőket, hogy egyéni hitéletükben átvegyék Istennek áldásait?
A jó Mag: Jézus Krisztus keresztáldozata. Milyen génmanipuláció módosíthatja és változtathatja meg ennek igazságát, tartalmát? Milyen kártevő rovarok, sáskák, szöcskék, hernyók pusztíthatják el e jó Magnak a termését, gyümölcseit?
Az Isten kertjét pusztító kártevők beazonosításához most figyeljünk a keresztáldozat 2 aspektusára:

  • ·         kegyelem és

  • ·         ítélet,

a kettő egymáshoz való viszonya.

1. Előzmény: Mi játszódott le a teremtés előtt, az örök idő dimenziójában?
A Péld.8;23 azt mondja a Fiúról, hogy örök időktől, még a kezdetek előtt, még mielőtt bármi teremtetett volna, Ő felkenetett az Atyától. Felhatalmazást kapott és jogosultságot a cselekvésre. Minden teremtés ebből a felhatalmazásból és jogosultságból fakadt utána. A felkenetésének okaként a Zsidókhoz írt levél 1;9 azt mondja: „Szeretted az Igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten…”. Az ok tehát az Isten igazsága, szentsége iránti elköteleződés, az isteni minőség megtartása iránti odaszánás és az ettől eltérőnek a következetes, visszavonhatatlan elítélése. Az Atya az ítélettételt egészen a Fiúnak adta (Ján.5;22), és ezt szintén már örök időktől, a teremtés előtt megcselekedte (Apcsel.17;31). A Fiú tehát elkötelezte magát az Atyának az ítéletre.
A felkenetés az igazság iránti elköteleződésen belül (Ef.5;2) magában hordozta a titkot is (Ef.1;4-7), hogy elérhetővé teszi a kegyelmet mindazoknak az embereknek, akik a szabadságukkal rosszul élve az Isten igazságát áthágták, ellene vétkeztek és így jogszerűen ítélet alá kerültek, de vágyják, keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot és nyitottak a visszatérésre. Így feltárul számunkra Isten természetének meghatározó tulajdonsága, a szeretet, az irgalom az alázatosok és bűnbánók iránt.  Az igazság tehát nem csorbulhat a kegyelem által, hanem az igazság és ítélet foglalja magában a kegyelmet: „Eljegyeztelek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyeztelek el.” (Hós.2;18) Ítélet és kegyelem tehát nem kizárják egymást Istenben, hanem kiegészítik. Jézus Krisztus teljessége magában hordozza az igazságot (ítéletet) és a kegyelmet is, egymással együttműködve, egységben, elválaszthatatlanul: „… aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján.1;14).

2./a) Most nézzük meg a kegyelem aspektusát, Jézus Krisztus vérének a kiontása szerepét a keresztáldozatban. A Biblia szerint minden ember bűnös és vétkezett Isten ellen. Ezért igazságosan és jogszerűen ítélet alatt van, Isten haragja van rajta. Mivel minden ember el van ítélve a bűn miatt, így egyik sem adhatja magát oda váltságul, engesztelő ajándékul, hogy kiváltson másokat, vagy önmagát a büntetés alól. Ezt csak egy ártatlan, el nem ítélt teheti meg. Mi tehát semmit nem tudunk adni, amit az Atya jogszerűen, megmaradva az igazságban elfogadhatna engesztelésül, ill. váltságul értünk, a bűneink megbocsátására. Egyszerű hasonlattal élve: ha elrontottam a szomszédom hajszárítóját, akkor nem engesztelhetem ki egy másik rossz hajszárítóval. Vagy, ha elloptam valakinek a vadonat új Mercédesz autóját, akkor nem engesztelhetem ki egy működésképtelen autóval. Egy halálra ítélt rab pedig nem ajánlhatja fel, hogy átvállalja egy másik elítélt kivégzését, hiszen az ő életét a saját bűnei miatt már elveszítette. Így természetesen nem válthatja meg a saját életét sem a halálbüntetéstől.
Tehát egyetlen ember sem tudja létrehozni valamilyen cselekedete, áldozata által sem önmagában, sem másokban a bűnbocsánat valóságát. Hiába a kiszabott penitenciák, a vezeklésül elmondott imák, vagy egyéb aszketikus gyakorlatok, agykontroll, meditációk és önszuggeszciók. Mindezek hamis leple alatt ott marad a szellem és a lélek mélyén a bűn és annak tudata és az emberben való tevékenykedése, a test bűnnek való alávetettsége és ez miatt a kárhoztatás, a halál.
Jézus Krisztusban azonban az Isten lett emberré, aki mentes a bűntől és a keresztre feszítésekor kifolyt vére ezt az ártatlanságát, tisztaságát, szentségét tartalmazta. Vagyis ártatlanul lett elítélve, Ő felajánlhatta magát és fel is ajánlotta a halálát mindannyiunk halála helyett, mint halálra ítélt rabokért, hogy mi felmentést kapjunk az ítélet alól és a vére alkalmas volt arra, hogy engesztelő ajándékul adva magát kiengesztelje minden bűnért az Atyát és így bocsátott Ő meg nekünk és törölte el a bűneinket. Ezért az Ő vérében való hit által az ember a szellemében, belül, a legbenső részében éli át és veszi át valóságosan átélve és érezve, hogy megbocsáttattak a bűnei és így kap bűnbocsánatot kegyelemből és megy át a halálból az örök életbe.

2./b) Most nézzük meg az ítélet aspektusát a keresztáldozatban. Jézus magára vette a bűnt és vállalta, hogy a bűn feletti ítélet Ő rajta és ő benne legyen végre hajtva. A bűn, az én bűnöm is, Ő benne van megítélve. Ha tehát én elfogadom Isten ítéletét a bűn felett, már nem én kell, hogy ezért elvesszek, ezt veszi át helyettem a Megváltóm, Jézus Krisztus. Ő benne lehetőségem van Isten ítélete alá helyezni a bűneimet úgy, hogy az ne az én vesztemmel járjon, hanem a bűn megbánásán keresztül, az Isten ítéletével való azonosulás útján, annak elfogadásával létrejön számomra a bűnből való megtérés kegyelme. Hogyan? El kell, hogy legyenek ítélve Ő benne az én személyes bűneim, ítéletre kell adnom nekem Ő benne a bűnös természetemet, el kell ismernem, hogy az méltó az ítéletre. Azt halálba kell adnom, hogy Jézus Krisztussal meg legyen feszítve. El kell hagynom, hátat kell fordítanom a régi életemnek, a bűnnek, a bűnös szokásoknak, életvitelnek.
A Róma.2;4 szerint az Isten jóságára (bánásmód az eredetiben) a megfelelő reakció az ember részéről a megtérés. Ez a vers azt állítja, hogy az ember megveti Isten jóságát (bánásmódját, viselkedését), amennyiben nem megtéréssel válaszol rá. A 3. vers azt tartalmazza, hogy nem kerüli el az ítéletet az a személy, aki a kegyelemre nem bűnbánattal és a bűnökből való megtéréssel reagál. Az Isten jósága nem szünteti meg az ítéletet az felett, aki nem tér meg. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.” (1Ján.1;6) „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.” (1Ján.1;8-10.) A hiteles istenkép magában foglalja azt, hogy Ő szent és a bűnt és hamisságot gyűlöli és azt meg is ítéli. Különben nem kellett volna a Fiúnak meghalnia azért, mert magára vette a bűnöket.  Az Isten országába nem mennek be a gonoszságot cselekvők. „Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” (1.Kor.6;9-10.) Jézus Krisztusban van lehetőségem arra, hogy megvalljam a bűneimet, hogy meghaljak a bűnnek, meghaljak a világnak és azoknak hátat fordítva elfogadjam a bocsánatát és ezután Istennek éljek. „Mert az Isten szerint való szomorúság (bűnbánat) üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez” (2.Kor.7;10). Csakis az Isten szerinti, az Isten viselkedésére, szentségére, igazságára bűnbánattal hozzá forduló megbánhatatlan megtérés hoz létre bűnbocsánatot és üdvösséget az ember szívében. Csak ekkor tud jogszerűen, az eredeti, az örök időben, a kezdetek előtt a Fiú felkenetésében eltervezett, Isten Fia által „előállított” bűnbocsánat létre jönni és megmaradni a szívemben, nem pedig valamilyen utánzat, másolat, hamisítvány. A világ szerinti, emberi psziché generálta, vallási liturgiák keltette lélekgyötrés nem hoz létre üdvösséget eredményező valós, szívből jövő megtérést. Így prédikálta Keresztelő János a megtérést, mint a bűnök bocsánatának a keresztségét (Márk.1;4).
Az Isten változhatatlan szentségének, örök igazságának megismerése által tehát elfogadom, hogy Ő mit gondol a bűnről, mit tart bűnnek és azt én is bűnnek ítélem, mondom. Átadom az életem kormányrúdját az Úrnak, annak, hogy Ő az Igében miről, mit mond. Alá rendelem a gondolkozásom, véleményem az Isten igazságának, annak, hogy mit mond a Biblia és hátat fordítok annak, hogy mit gondol, mit mond és hogyan él a világ (Róma.12;2). Ezt tették azok is, akik hallgattak Keresztelő János üzenetére (Márk.1;5) és bűneikről vallást tettek és elhagyták azokat. Péter ugyanerről beszél, amikor azt mondja hallgatóságának, hogy adják át a bűneiket Jézus Krisztusban az ítéletre, bánják meg azokat és forduljanak el azoktól, ítéljék meg azokat és akkor fognak eltöröltetni a bűneik a Jézus Krisztusban való hit által: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek” (Apcsel.3;19). Nem véletlenül mondja a Ján.3;36: „…aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”. Tehát, ha engedek a Fiúnak: engedelmeskedek és átadom az életem irányítását, a bűnnel szembe fordulok, megtérek, akkor felszabadulok az Isten haragja alól. Pál hasonlóan nyilatkozik az athéni prédikációjában: „… az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivel hogy rendelt egy napot (a kezdetek előtt), melyen megítéli majd a Föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt…” (ld. Jézus Krisztus felkenetése a teremtés előtt).
A kegyelem és a bűn feletti ítélet (a bűn elhagyása) együtt szükséges ahhoz, hogy az üdvösség, a bűnbocsánat eredeti példánya kerüljön a birtokunkba. A feddő, dorgáló Isten elfogadása nélkül nem ismerhetjük meg az Atya szeretetét és nem jön létre szívből fakadó bűnbánat, megtérés. „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.” (Zsid.12;6) Fenyítés nélkül az Ige szerint korcsok vagyunk. Az Isten szeretetének a megtapasztalásához szükségünk van elfogadni azt, hogy Ő dorgál, fedd, int, ítél. Az Efézusi gyülekezetet azért dorgálja az Úr a Jelenések könyvében, mert elhagyta az első szeretetet. Dorgálás az, amely által az első szeretetbe hív vissza bennünket az Isten! Figyeld meg, hogy mit mond az Úr, hogyan szerezheti a hívő azt vissza? „… térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel.2;5) Megtérés nélkül nincs első szeretet, a megtérés maga az első szeretet. A megtérés az, amely által először birtokba vesszük az Istennek örök időktől számunkra elkészített szeretetét, kegyelmét.
Kegyelem nélkül nincs megtérés. Megtérés nélkül nincs igazi bűnbocsánat. Ez alatt pedig csakis a bibliai értelemben vett megtérés értendő, a teljes szívből fakadó és cselekedetekben is megnyilvánuló megtérésről van szó. Pál apostol szerint a nem szívből jövő megtérés nem hozza meg az ítélet és Isten haragja alól való szabadulás gyümölcsét: „.. meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára” (Róma.2;5).
Azt is jegyezzük meg azért, hogy a hívő élet a Biblia szerint egyértelműen magában hordozza a lemondást, önmegtagadást, küzdelmet és szenvedést is azért, hogy az ember a hit útján megmaradjon és az Atyához, az örök életbe, célba érjen. Vagyis az Isten mennyei javainak a birtokba vételéért a hit útja során itt a Földön, a világi értelemben vett javakról le kell mondanunk, vállalnunk kell azok hiányainak az elszenvedését, elutasítanunk a világ szeretetét, és csak ha minden földi kincsnél drágábbá válik számunkra a mennyei örök élet odafent, az Atyánál, akkor mondhatjuk, hogy győztesen meg is futottuk a hit pályáját. Az Isten országának az evangéliuma ezt is mind tartalmazza, amelyben számunkra szintén Jézus Krisztus a minta, aki inkább választotta az Atyának való engedelmességet, mint e világ javait, e világ elismerését, e világ barátságát, a földi karriert. Jézus Krisztus keresztáldozatában ítéletet hajtott végre e világ és annak fejedelme felett is (Ján.16;11 és Ján.12;31), így az ítélet alól csak az menekül meg, aki ezzel is azonosul és Jézussal együtt ítélet alá helyezi a maga életében e világot, e világ szeretetét és meghal ennek a világnak, hogy e világból ne legyen benne semmi (Ján.14;30).

3. A keresztáldozat evangéliuma tehát így teljes. Amely evangélium a fenti 2 aspektus közül csak az egyiket tartalmazza, az hiányos, részleges, nem teljes, torz, elferdített.
A kegyelem túlhangsúlyozása megtérés nélkül - a bűn ítélete és a világ szeretetének elutasítása nélkül -, gátat vet a növekedésnek, fejlődésnek, megszentelődésnek és ajtót nyit a világi életvitelnek, materializmusnak, bűnnek, beszennyeződésnek, bukásnak. Az ítélet és megtérés túlhangsúlyozása a kegyelem és Isten természetfeletti kijelentése nélkül - a mennyei kincsek birtokba vétele nélkül -, törvénykezéshez, kárhoztatáshoz, depresszióhoz, viszályokhoz és szakadásokhoz vezet.
Vannak hívők, akik önhibájukon kívül, csak a kegyelem aspektusához jutottak eddig el. Másoknak vallási tekintélyek elnyomása és felekezeti törvénykezés hatására vált túlhangsúlyossá a kegyelem aspektusa az ítélet/megtérés aspektusának rovására, vagy teljes hiányára. Vannak igehirdetők is ma az Egyházban, akik visszaélnek a hívőknek vagy a tudatlanságával, vagy a kiszolgáltatottságukból, leigázottságukból fakadó szükségleteikkel a szeretet és szabadság után. Nekik hirdetik azt a hamis kegyelmet, mely a megtérés és folyamatos szellemi élet, a romlott természet naponkénti megfeszítése nélkül, az Igének való engedelmesség nélkül kínál olcsó, hamis üdvösséget, hamis áldást és álszeretetet.
Úgy tűnik egyre erősödőben van Isten nyájának egy folyamatos mozgása, vándorlása, kóborlása, mely az egyik irányzatban elszenvedett károkból a másik irányzat karjaiba hajtja az elszéledt juhok szellemét, és egyre kevésbé találnak rá a Jó Pásztor legelőjére, az evangélium teljes tartalmára.

Ezékiel próféta a kegyelem nélküli, Isten kijelentésétől a juhokat elzáró, a gyülekezetet emberi uralom alá helyező, törvénykező, ítélkező pásztorokat feddi:

„A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek minden féle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak.” (Ez.34;3-5)

Ettől menekülnek tehát a juhok és ettől vannak kifosztott, elgyötört állapotban. Ezeknek a szükségben lévő, elgyengült, éhes és szomjas bárányoknak kínálja a másik oldal a kegyelem egyoldalúságának megtérés nélküli, földi javakkal kecsegtető, szenvedés-, harc-, engedelmesség- és ítéletmentes övezetét.
Ezt leplezte le Jeremiás próféta: 

„De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonosznak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomora.” (Jer.23;14)
„Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem.” (Jer.23;17)
 „És eljőtök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek!” (Jer.7;10).

E két egyoldalúságnak, hiánynak és túlzásnak sáskajárása pusztítja az Istennek szőlőjét ma szerte a világon.

Arra buzdítok minden Isten keresőt, hogy vizsgálja meg, kitől és milyen prédikációt hallgat és helyezze azt az Isten igéje teljességének a mérőzsinórja alá. Ami pedig rossznak tűnik, attól tartózkodjék. Csak ami biztosan jó, azt tartsa meg.

Az egyházban ma legsikeresebb, legtöbbet hallgatott, nemzetközi hírű tanítók, szolgálatok, prédikátorok, gyógyítók még nem biztos, hogy a teljes, hiteles, igazi evangéliumot képviselik. Engedjük, hogy az Úr megtisztítsa az ő szérűjét, meggyógyítsa az Ő kertjét.

Ehhez forduljunk bátran egyénileg, közvetlenül a Jó Pásztorhoz, keressük az Ő igéjének a megértését, hogy szóljon hozzánk a Biblia-olvasáson keresztül az Ő szavának kijelentése által és vezessen bennünket a Szent Szellem által szívünkben megelevenített igazságának szava – a teljes írás, amely Istentől ihletett.

Az Úr pedig azt mondja:
„Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.” (Ez.34;15-17)
„… Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.” (Ján.10;1-5)
Korábban elhangzott üzenetek meghallgathatók itt:
Őrizd meg a szívedet:
Kijelentésre épülő győztes Egyház 1:
Kijelentésre épülő győztes Egyház 2:

KIJELENTÉSRE ÉPÜLŐ GYŐZTES EGYHÁZ



Az Egyház nem szertartásokra, nem emberi tanításokra épül, hanem az Atya természetfeletti kijelentésére a Fiúról, az Igéről. A kijelentés kőszikláján álló, az Igét megtartó hit az, amely győztes a pokol erői és a világ kihívásai fölött. A kijelentett Ige helyébe nem állíthatók sem egyházi intézmények, sem felekezeti szokások, sem emberi szolgálatok, sem maguk a vallási felekezetek vagy azok vezetői, tanítói.
Az Istentől származó kijelentést azok tartják meg, akik leteszik érte teljes életüket és ez mellet minden körülmény között kitartanak. Ők azok, akik éhezik és szomjazzák az Igazságot, akiknek van hallásuk a megragadására, nem engedik megkeményedni, megkövéredni a szívüket e világ gondjaitól és örömeitől, értik, amit mond a Biblia, szót fogadnak annak és ezért adatik nekik abból újra és újra és még és még, mind örökké. Fölöttük a pokol kapui nem vesznek diadalt!
Hallgasd meg a rövid igehirdetést /15 perc/:

Folytatás: Kijelentésre épülő győztes Egyház 2. rész meghallgatható itt: 
https://youtu.be/2mM5f-VTxsU  /26 perc/

Példabeszédek könyve 8. rész 34-35. vers:

„Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyert életet és szerzett az Úrtól jóakaratot.”