A keresztény hitélet közösségi gyakorlása becsapásnak, megtévesztésnek
lett a meleg ágya, aminek elfogadása miatt a galáciabeli hívők Pál apostol
szerint ostobává váltak (Gal3;1). Mi is történt?
A fokozatosan egyre inkább középpontba kerülő külsőségek,
formalitás, emberi tanítások és szabályok eltompították Krisztus, a
megfeszített látását. Annak a közvetlen szellemi ismeretét, szemlélését, aki a
Magasságban, még a teremtés előtt örömmel fogadta az Atya tervét az emberek, a
világ megváltására vonatkozóan. Aki boldog volt, amikor előre tekintve látta a
neki szerelmes társul teremtendő embereket. Vágyta és várta a pillanatot előre,
hogy megtegye az Atya akaratát és oda adja majd magát értünk, akikbe már a
teremtés előtt beleszeretett. A döntés tehát mindennek a megteremtése előtt már
megszületett! Az idők végén pedig az Isten Fia eljött odafentről és azt
beteljesítette. A megtestesülésben és keresztáldozatban mindenről lemondott
azért, hogy továbbra is egyedül az Istennek való engedelmesség maradjon a
természetfölötti tápláléka és itala, ami megelégíti. Istennek a bűnnel szembeni
örök ítéletét végrehajtotta, hogy mi is ő vele együtt, azonosuljunk Istennek a
bűnnel szembeni ítéletével és azt elfogadva térjünk rá az Igazság útjára,
engedelmeskedjünk Istennek önként tett és vállalt, örökre elkötelezett
odaszánással, amiképpen azt a Fiú, a Krisztus is tette.
Erről, a teljes szívből vágyott, kívánt és örökre
elkötelezett engedelmességnek az útjáról térítette le a galatákat a vallásos
csalás, az üres formalizmus és az emberi szolgálatok, tanok központba helyezésének
hazug csalása, hitetése, képmutatása. Elidegenítette a hívők szívét az
Igazsághoz való ragaszkodás áldozatvállalásától. A pusztán formális
istentisztelet legalizálásával megengedte a szíveknek azt a szabadságot, hogy
az egyetlen Isten mellett és helyett más dolgok is helyet kapjanak az emberi
szív közepében. Vagyis a szívből jövő bálványimádás szabadságának hamis evangéliumát
hirdették bibliai formák és külsőségek őrzésének a leple, álcája alatt, a
törvény betűjének kimeszelt koporsójába rejtve.
Az 1.Sámuel 15;22 szerint az egyetlen elfogadható
istentisztelet az Isten szava iránt való engedelmesség, az Úr igéjére való
odafigyelés, megértés, felfogás és szófogadás. Salamon a Példabeszédek 4,20-23-ban
elmondja, hogy ez csak úgy történhet meg, hogy a szívünk közepében folyamatosan
megőrizzük az Isten igaz ítéleteit és vele együtt megítéljük a szívnek, a
léleknek és a testnek mindazokat a hamis törekvéseit, szándékait, céljait,
amelyekkel az egyetlen igaz Isten helyett valami vagy valaki másnak akarunk
szolgálni (Zsid.4;12). Sámuel próféta az Isten jelenlétének a hiánya miatt
siránkozó népnek azt mondja az 1.Sámuel 7;3-ban, hogy ha teljes szívükből
odafordulnak az Úrhoz és a szívük közepéből elvetik mindazt, ami nem kizárólag
és csak az Isten igaz ítéleteivel való
azonosulás, akkor az Úr megmutatja magát nekik.
Az egyetlen eredményes és célba érő istentisztelet tehát
az, hogy a szívem teljességét, közepét, centrumát minden cselekedetemben az
Isten szava iránt való odafigyelésre, megértésre és szófogadásra adom át.
Odaszánom a tagjaimat az Ige meghallásának és cselekvésének a hitből épített
oltárára, hogy a természetes dolgok megtétele közben se legyen semmi, ami e
világból ettől engem a szívemben eltérít, elfordít. Az igaz istentisztelet az
szüntelen áldozat, a világi teendők közben is a szívemben zajlik, ott forgatom
az igét, hallgatom az Úr kijelentését, hogy mit szól hozzám, hogy megértsem az
Ő igazságát és megtartsam parancsolatát. A világi teendők végeztével nem a
világhoz fordul kikapcsolódásért, hanem tovább folytatódik most már a
testrészeimet is átadva, szemeimet az Ige olvasására, az Igén való gondolkozásra,
számmal kimondva a szavait imában vagy másokkal megosztva. Amikor közlekedem,
akkor belülről szól hozzám és irányít: mi az, amire szemeimet odafordítsam, mi
az, amire ne; kivel és milyen céllal találkozzak és kivel ne; milyen programot
tervezzek be az életembe és milyet ne. Mindezeket alárendelem annak az egyetlen,
teljes szívemből jövő vágynak, elhatározásnak és elköteleződésnek, hogy az
Isten igazságával megegyezően cselekedjek és engedelmeskedjek az Ő akaratának.
Amiképpen Jézust, úgy engem is csak ez legyen, ami megelégít, az egyedüli
táplálék, amitől megelégszik bennem a szívem és lelkem.
Ezért halt meg az Úr Jézus Krisztus! Azért, hogy szívem
közepéből, teljes szívemből, önként, vágyva és kívánva engedelmeskedjem az
Isten akaratának. Nem kényszerből, hanem szeretet által. Őszintén járva
egyenesen az Ő igazságában, elítélve a bűnt vele együtt és általa, hirdetve
minden embernek a megtérés lehetőségét a bűnöktől való szabadulás átvételére és
az örök élet ajándékának elfogadására.
Ezért kell kijönnie minden galáciabeli hívőnek a
formalizmus és hamis szabadság törvénykezéssel elleplezett hitetéséből,
becsapásából. Az Isten helyett embereknek való engedelmességből és az Isten
tetszése helyett emberek tetszésének a kereséséből.
János apostol 2 dolgot is mond a hamis szolgálatok által
leigázott és becsapott hívőknek, akiket a hamis pásztorok elzártak és elszakítottak
az Isten szeretetétől.
Először: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az
Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő fiát engesztelő
áldozatul a mi bűneinkért” (1Ján.4;10).
Ennek a csodálatos igazságnak a látásától fosztották meg
a galáciabeli hívőket azért (!), hogy ne tudják viszont szeretni az
Istent a megtérés, újjászületés és szüntelen Istennek áldozott szív hitből
fakadó áldozata, istentisztelete által, a hit cselekedetein keresztül a
mindennapokban.
János ugyanis néhány verssel később így folytatja: „Mi
szeressük Őt; mert Ő előbb szeretett minket!” (1Ján.4;19). Van tehát helye a mi részünkről történő
viszonzásnak, odaszánásnak, engedelmességnek, ami csakis szívből, sőt csak
teljes szívből elfogadható Isten számára. A módját pedig szintén elárulja:
„Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal
teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Ő benne vagyunk”
(1.Ján.2;5).
Ehhez kapcsolódóan fogalmazza meg Péter apostol is az
egyházban egyedül elfogadható testvéri kapcsolat alapját:
„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben
képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Szellem által,
egymást tiszta szívből buzgón szeressétek” (1.Péter1;22).
A témához kapcsolódóan a Biblia-Körben elhangzott
igehirdetés meghallgatható.
Az oldal tetején, a jobb felső részen, a profil kép
fölött található a link elérése.
Youtube elérés: