MIT LÁTOTT JÉZUS AZ ŰRBŐL?

Miért tudott nemet mondani az Ördögnek arról a magas helyről, a világ felett?

Lámpásán át letekintve a világra, mit látott másképp, mint a Kísértője?

A Bárány tekintetéből a sötétségen áthatoló fény áradt.

1. Letekintve az Űrből:

Látta a vallások foglyaiként megkötözöttek arany szívét, melyekben az Atya Ő általa gyújt majd lángot.

Látta az önérvényesítés által becsapott embereket, akiknek sötétségbe borult lelke minden áldozatot megérő kincsként csillogott előtte.

Látott egymást zsákmánynak tekintő „vakokat”, akiknek szemeik megnyílnak, amint felismerik jótevőjüket prédájukban.

Látott az Atya nagylelkűsége által hajtott űrhajót, amely a 3. égből száll alá.

Látta, amint a Földre érve kiteszi rakományát, magát a prédát.

Ott áll Ő, a Bárány, a puszta közepén.

Majd lepihen a Broadwayn.

Se odafentről, se ide lentről nem lát:

Zsákmányt.

Ettől bárány.

Csak bárány szemmel lát, mert bárány szeme van:

 „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet… Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól.” (Ján.10;17-18)

/Az üzenet meghallgatható: Bárányok az Égből /

2. A Föld nevű bolygón:

A puszta és kietlen tájon farkas csorda lábnyomai a porban.

…

Bárányok.

…

A farkasok között.

Nem észlelik a veszélyt, nem látják az ellenséget.

Engedik, hogy zsákmánynak tekintsék őket.

Gyapjukon, fejükön szelíd olaj.

Tudják:

„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?

Ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van?

Amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, akképpen cselekedjetek azokkal.” 

/Luk.6;31-33./

A bárány nem látja gyilkosnak a farkast.

Ez változtatja a farkast báránnyá.

/Az üzenet meghallgatható: Bárányok az Égből /

3. A bárányok hallgatnak:

Megigazulásba vetett hitünk hamissá válhat, ha istenképünk tudat alatt farkas szemmel néz le ránk.

Korunk felfogása szerint az énképünket az adja, hogy az emberek milyennek látnak bennünket.

E szerint önbecsülésünket az emberek elismerése határozza meg.

A Biblia felfogása szerint viszont énképünk alapja az Istenképünk.

Önbecsülésünket pedig az adja, ha Ő elfogad bennünket.

Az önbecsülés bibliai folyamata:

A) Első lépése a helyes istenkép, mely bárányként éli meg Isten természetét.

„Ő jól tevő a hálátlanokkal és gonoszokkal.” /Luk.6;35/

B) Ez tesz képessé szeretni embertársainkat.

C) Aki pedig ezt gyakorolja is, azt szereti az Atya.

/1.Ján.4;11-12. és Ján.10;17/

A mindennapi cselekedeteimben megnyilvánuló bárányt:

Ismeri el az Atya igaznak. /Luk.3;2-14./

Az ember énképe így ölt bárány alakot, amelyen Isten pecsétje a szignó.

„Azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.” /Luk.6;38/

Szeresd felebarátod, mivelhogy az te vagy.

Ha felebarátodat szereted, akkor szereted magadat.

Nem fogyasztható a Bárány áldozata úgy, hogy közben a lélek farkasként lesi zsákmányát az embertársakban.

Ez a romlott természet.

Amely, mint fenevad, a szívek mélyén lesben állva:

Vadássza az emberek szeretetét, hogy felöltse az önértékelés hamis bundáját.

Egyházi funkciókon keresztül is űzheti prédáját, hajszolva az emberek elfogadását.

Pedig a megigazulás nem zsákmány, hogy saját egónkat hizlalja.

Ellenkezőleg, saját egónk rendeltetett zsákmányul, szelídítésre váró farkasoknak.

A Bárány éppen ezért lett prédául.

És azt mondta:

„Elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé…” /Luk.10;3/

 „Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” /Máté.11;29/

„Mert az én igám gyönyörűséges.” /Máté.11;30/

Szelíd: van, akit annyira szeret, hogy még azt is megengedi neki, hogy szeget verjen belé.

Ettől még továbbra is ugyanúgy szereti és gyönyörködik benne.

„Alázatos”: jelentéktelen, kicsi, észrevehetetlen, hallgat.

Nem tör nagyra.

„Az én igám gyönyörűséges” azt is jelenti:

„Az én igám a jóindulat, jóakarat, jót tenni másokkal, áldásul lenni másoknak”.

Nem magamnak.

Farkasoknak.

„Szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, …

… semmit érte nem várván, …

… és ama magasságos Istennek fiai lesztek.

Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, 

nektek is megbocsáttatik…” /Luk.6;35-39/

A Kősziklából szüntelen áradó víz:

A Kegyelem.

Hallgasd meg a témához kapcsolódó üzenetet:

Bárányok az Égből

Hasonló témában elhangzott korábbi üzenetek:

Az Éden aranya  

Isten az Olajkirály

Atya és Fiú titka

CSODAVÁRÁS ÁRNYÉKÁBAN A HIT?

„E gonosz és parázna nemzetség csodát kíván; és nem adatik neki.” (Mát.12;39). Jézus csodáit tömegek kívánták látni. Szelíd, szerény jelleme már keveseket vonzott.

E kettősséget a XX. század világméretű csoda korszaka sem oldotta fel.

A XXI. századi kereszténység kérdése nem a csodavárás, hanem Isten jellemvonásainak megjelenése vagy eltűnése a hívők személyiségében.

Pál apostol szerint a végidők vallásos embere megragadja ugyan a hit külső formáját, de belső tartalmának a megvalósításában kudarcot vall (2.Tim.3;5).

Szellemi élmények, természetfeletti megnyilvánulások birtokosa, miközben elidegenedik az isteni természettől.

1. A hívők romlásának jellemzői (2.Tim.3):

/ógörög eredeti szöveg alapján/

·         Kapcsolataik iránti elköteleződés helyett önmaguknak élnek. Elismerésük hiányérzete vezérli őket, önközpontúak. Szeretethiányban szenvednek, hódolókat keresnek (2. vers a magyarban: „magukat szeretők”).

·         Nincs bennük ragaszkodás. A másik ember túl nagy teher. Rabsággá válik számukra a házasság, a család, az egyház, és minden társadalmi kapcsolat, amelyben nem lehetnek ők a középpontban (3. vers a magyarban: „szeretet nélkül valók”).

·         Láthatóvá szeretnének válni. Megmutatkozni minél több ember előtt. Ismertségre, elismerésre vágynak (2. vers a magyarban: „kevélyek”).

·         Érzékenyek környezetük legapróbb „hibáira”. Az igazságra hivatkozva ítélkeznek (2. vers a magyarban: „káromkodók”).

·         Nem képesek engedni, békét kötni, a fegyvert letenni. A gonosz elleni örök háború ideológiájával saját küzdelmüket vívják ellenségképeik ellen. Valójában nem békültek meg Istennel, ellene harcolnak szüntelen (3. vers a magyarban: „kérlelhetetlenek”).

·         Az anyagi célok fontos motivátorok a számukra. A lemondás örömét felülírja a biztos egzisztencia és a világ javai utáni vágy (2. vers a magyarban: „pénzsóvárgók”).

·         Nem képesek egyenrangú félként beilleszkedni, összekapcsolódni másokkal. Ezért ragadják magukhoz a hatalmat, hogy ők irányítsanak. A személyüknek való behódolást teszik a közösség normájává (Róma.1;31 a magyarban: „összeférhetetlenek”).

A romlás tehát nem a csodák elmaradásában, vagy a szolgálatra jelentkezők hiányában mérhető. Ellenkezőleg. Az egyre többeket érintő személyiségzavar csodatevők és csodavárók tömegeit generálja.

A megromlott természet azonban kiűzheti a Sátánt? (Máté.12;25-26)

 „Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. … Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1.Ján.4;21-20)

           Az Istenben való hit emberek iránti odaadást kell, hogy eredményezzen.

/A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

2. Isten közösségben él: Atya és Fiú

Isten az önfeláldozás örömén alapuló közösségben jelentette ki magát nekünk.

Ő Atya és Fiú!

Ő közösségben él!

Atya és Fiú örök, elválaszthatatlan társak!

Mindkettejük jobban szereti a másikat saját magánál. Egyikőjük sem akar megtartani semmit magának, hanem mindenét odaadja a másiknak. Ez szerez nekik örömöt.

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján.10;30)

Az Atya a Fiú iránti szeretetéből mindenéről lemondott:

„Mindent nekem adott az én Atyám.” (Luk.10;22)

Nagyobb az Atyában ez az öröm, mint bárminek a birtoklása, megtartása:

„Mindenek… Ő reá nézve teremtettek.” (Kol.1;16)

A Fiú mindazt, amit az Atya neki adott, nem tekinti zsákmánynak. Ugyanazzal az önfeláldozó szeretettel szereti, mint ahogy Őt is az Atya. (Fil.2;4-6)

A Fiú mindenét odaadta nekünk, hogy az Atya szeretetét továbbadja a számunkra:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Ján.15;9)

Az Atya és Fiú közti elköteleződés önkéntes. Cserébe semmilyen hasznot vagy előnyt nem vár el.

Kölcsönös és teljes lemondáson alapuló szeretetük ad tartalmat minden emberi kapcsolatnak. Ez legalizálja a szolgálatokat az egyházban, a szerelmet a házasságban, és még a különböző szerveződéseket is, a társadalomban.

Ez a szeretet adott életet mindennek.

Az életadó erő Isten bensőjével, jellemével azonos, nem külső megnyilvánulásokkal.

Őt úgy hívják: Szent Szellem

/ A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  /

3. Isten jellemének szelleme

 „Mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által.” (Róma.5;5)

Ő az Atya és Fiú közösségének, egységének a Szelleme:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét, békességben összekötve.” (Ef.4;3)

Az Atyából és a Fiúból szüntelen, megállíthatatlanul árad (Zak.4;3 és 11 és 14).

„…Ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.” (Róma.8;13)

A) A 3. isteni személy (Szent Szellem) tulajdonságai (Gal.5;22):

Szeretet: Nem kapni akar, hanem ad. Ingyen. Nem foglalkoztatja a saját szüksége, figyelmét a másik betöltése köti le (Fil.2;4).

Öröm: A lemondás nem fájdalommal tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, ez a legnagyobb öröme. A másik felemelése, megáldása élteti.

Békesség: Mivel mindent odaad a másiknak, nincs benne félelem semminek az elvesztése miatt. Semmit nem lehet elvenni tőle, mert már odaadta, és önként oda adja. Semmit nem tart meg magának.

„Az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Ján.14;27)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1.Ján.4;18)

Jóság: El akarja kerülni a viszonzást, nem akar cserébe kapni. Ez értéktelenné tenné számára az adást.

Önzetlenül ad. Jóságában nincsen semmi önérdek. Ő szabad a birtoklási vágy minden kényszerétől.

B) A Talentumok és Gírák üzenete / Máté.25;14-29. és Luk.19;12-26:

Az ember, aki a rábízott talentumokat, gírákat befekteti az evangéliumi példázatokban, az a földi dimenzióban rendelkezésre álló javakat képes átengedni másnak, hogy ő az örök élet forrásává váljon, amely Istenből ered, és kiapadhatatlan. 

Javait/jóságát önti magából.

Jóság és javak az eredetiben ugyanaz a szó.

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté.25;21)

„Jól van jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, 10 várost bízok rád.” (Luk.19;17)

Így szerez az ember a Szellem cselekedeteit követve mennyei gazdagságot:

„…Gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti…” (Máté.6;20)

A saját haszonért végzett szolgálat nincs összhangban Isten jóságával. Ez okozta Lucifer bukását, Júdás vesztét és hoz veszedelmet az Antikrisztusra.

Ezért mondja Jézus, hogy ne azért cselekedjünk, hogy lássák az emberek.

„…Ne kürtölj magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek, …, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. (Máté.6;2-4)

Mondj le önkéntes áldozatod elismeréséről, viszonzásáról:

 „…És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.” (Luk.14;13-14)

A keresztény hit nem egy elkülönített térben és időben elvégzett liturgia.

Hanem:

A mindennapok folyamán másokért megélt odaadás öröme (kharisz).

Ettől vagyunk karizmatikusok.

Forrása pedig az Atya és Fiú kapcsolata:

A Szent Szellem által.

A témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya  

Korábbi, hasonló üzenetek:

Atya és Fiú titka

Isten az Olajkirály

SÁTÁNIZMUS AZ EGYHÁZBAN? "A JÓ ÉS GONOSZ TUDÁSA".

A kígyó azt állította az Éden kertben, amikor megkísértette Évát: „olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói”/1. Móz.3;5/.

Ezzel nem nyíltan tagadta Isten jóságát, hanem mellé helyezte a gonoszságot is. Olyannak látta a Teremtőt, mint akiben a jóakaratot rossz szándék, rosszindulat is kiegészíti. Tanítja vajon e kettősséget a Biblia Istenről? Jelen van e dualista istenkép az egyházban? Van Istenben gonosz szándék a Sátán iránt? Az isteni ítélet tartalmaz ártó motívumokat? A kígyó ezt az istenképet állítja elénk.

1. A Galata környékbeli keresztényektől azt kérdezi Pál, hogy kicsoda igézett meg titeket (Gal.3;1), azaz kicsoda nézett rossz szemmel rátok, ami miatt elszakadtatok a Krisztus valóságától?

Ebben a gyülekezetben bizonyos hívők rontás áldozatai lettek, mert nem Isten szeme nyugodott rajtuk, hanem a Sátáné, ami elzárta őket Krisztus evangéliumától. Istent nem tudták úgy látni, mint aki csak jó, nem tudták úgy látni, mint aki csak jó szemmel néz rá személy szerint, külön-külön mind azokra, akiket eleve ismert, eltervezett és megteremtett.

Ádám és Éva a kígyó igézetének hatására látták Istent „jónak és gonosznak” (rosszindulatú, ártó szándékú) egyaránt. „Megnyilatkoztak a szemeik” (1.Móz.3;5) az ördög hamis istenképének a meglátására, megismerésére és elfogadására. A Sátánnal azonosulva Istent gonosz szemmel rájuk tekintő személyként érzékelték innentől kezdve. Ez a Sátán szemével történő látás átvételét jelentette.

A rontásnak, pusztításnak istenségbe helyezésével valójában a Sátán isteni rangra emelése történik. Ez az alapja annak a hamis, dualisztikus istenképnek, melyben a jó és a gonosz egyenrangú félként jelenik meg és folytat küzdelmet egymással. E konfliktusban pedig kiderül, hogy a rontás ugyanolyan szükségszerű, mint amennyire igény van a jóra, tehát végső soron ezek kiegészítik egymást. A szereplők tökéletes egységbe illeszkednek.

2. Jelen van ez a hamis istenkép ma a kereszténységben?

·     

•     A zoroasztrizmus perzsa vallást párhuzamba állítják a vallástörténészek a kereszténységgel, mondván, hogy mindkét vallás a jó és rossz dualisztikus küzdelmére épül. Az iráni mazdaizmust tovább fejlesztő Zarathusztra a fénynek és sötétségnek örök küzdelmét tanítja. Központi istensége Mithrász, a felkelő nap istene. Szűztől való születését december 25-én ünnepelték, mivel ettől a naptól kezdenek hosszabbodni a nappalok és veszi át a fény a sötétségtől az irányítást, örök körforgásukban. Jó és rossz konfliktusában a 2 szereplő tökéletesen kiegészíti egymást. Ezt ünnepeljük Karácsonykor, aminek semmi köze nincs a Názáreti Jézus születéséhez. Csak a „jó és gonosz tudásának a fájához”.

• ·         A Mithrász-kultusz eredete a hinduizmus ősi irataihoz, a Védákhoz vezet vissza.

• ·         A római birodalom legelterjedtebb istenségeként Constantinus császár is hódolt neki, és a császár formális kereszténnyé válásával, ill. a kereszténység államvallássá tételével (i.sz. 313 Milánói Ediktum) a napkultusz is beköltözött az egyházba (dualista hamis istenképével, naposzlopaival és oltáraival együtt).

• ·         Mithreumok létesültek a Római Birodalom egész területén, így Pannónia városaiban is. Aquincum területén 4 ilyen ismert.

• ·         A Mithrász-kultusz tovább él a kereszténység elferdített, hamis irányzataként ismert manicheizmusban is a Római Birodalom bukása után. A középkor jelentős részében Nyugat Európától Ázsiáig terjedő világvallás ez, a Kárpát-medencében is. Kulturális örökségét Európa népeire hagyva hat e kontinens nemzeteire, vallásos gondolkodására ma is.

• ·         Örök dualista filozófiája többek között a Star Wars sorozatban és híveiben is őrzi népszerűségét (Anakin gonoszsága szükséges a jó diadalra jutásához, ill. Darth Vader gonoszsága jóságot is rejt – így küzd a fény a sötétséggel, egymást harmonikusan kiegészítve).

• ·         A Trónok harca és a fantasy irodalom alkotásai is ennek szellemében vonultatják fel egyszerre perverz és pszichopata, mégis hősies és esendő tulajdonságokkal bíró félisteneit. Akár csak a görög-római hitvilág ember alkotta politeista isten-arzenálja, a maguk romlott vágyaival és kiszámíthatatlanságukkal. A világlélekben egyesülő jó- és balsors önkényuralma ez.

• ·         E hamis felfogás van jelen a Kínai taoizmusban (Jin és Jang, Thai-csi, akupunktúra), Rudolf Steiner filozófiáiban, az antropozófiában, a homeopátiában, a Waldorf módszertanban, a kulturális kreatívok egyre terjedő mozgalmában.

• ·         A halált az élet természetes velejárójaként ünneplő természetvallások, a megújulás-elmúlás örök körforgásának kultuszában is a „jó és gonosz” egységének hamis istenképét imádják, és ennek ünnepei a Karácsony mellett a halottak napja, a helloween, a farsangok, a Május-fa, a Valentin-nap, az augusztusi „boldogasszony” megemlékezések is.

A fentiekben felsorolt összes eseményen keresztül tehát a kígyó, a Sátán szeme néz arra, aki abban részes. Ez pedig rontást okoz, és megvakítja az Isten jóságának érzékelésére szolgáló szemeket. A Mindenhatót csak az Ördög szemével látja a megigézett személy, ezért nem képes az Isten iránta való jóságát valóságként megélni. Elszakad a Krisztustól. Isten ellenség lesz a számára.

Csodálkozunk, hogy ezek népszerűségének folyamatos erősödésével együtt sokasodnak a természeti katasztrófák is ezekben az „ünnepi időszakokban”?

/ Kapcsolódó üzenet meghallgatható:

Isten, az Olajkirály: https://youtu.be/Wwufu8W-VwU /

3. A Bibliai Hit a dualista hamis tannal szemben azt tartalmazza:

A Sátán nem isteni lény, nem egyenrangú Istennel.

Létének volt kezdete, nem örökkévaló, és eltörölhető. A gonoszságnak vége lesz.

A Sátán ereje korlátozott Isten mindenhatóságához képest, így semmilyen fenyegetést Istenre nézve nem jelenthet.

/Olyan ez, mintha egy radír azt mondaná: „Ezután Porszívó leszek! És én irányítom a világegyetemet!” - Inkább nevetséges, mint komolyan vehető./

Isten jósága örök, megváltoztathatatlan és korlátlan.

Isten a Sátán gonoszságát jóságával győzi meg, ezt fejezte ki Krisztus eljövetelével és helyettesítő áldozatával a Názáreti Jézusban.

Isten ítéletében nincs semmi gonoszság, semmi rosszindulat, semmi ártó szándék (Jak.1;13). A Sátánnal szemben sem (Ez.18;23).

Sátánt nem Istennek ártó szándéka fogja megsemmisíteni. Isten jóságának az erejét nem állja ki a gonosz. Ez okozza a vesztét.

Az ítélet szó az eredeti görög és héber kifejezésekben megkülönböztetést, különválasztást jelent. Igazság és gonoszság elválasztását:

„Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot.” (Jób.34;12)

Ez tehát nem az Ördögtől való, ezt gyakorolja Isten. Az Ördögtől éppen ellenkezőleg, igazság és gonoszság egybe mosása ered. Ez a jó megrontása.

A gonoszság romlandó és tönkremegy. Nincsen benne isteni, nincsen benne örök, ami megmarad. Természetéből fakadóan.

Isten jóságának az érvényesüléséhez nincs szükség a gonoszságra, nélküle is folyamatosan árad. Ez a jóakarat Istennek színtiszta, 24 karátos, minden vele ellentétestől mentes aranya (Zak.4;12). Ebből készül Jézus Krisztus gyülekezeteinek gyertyatartója (Jel.2 és 3. rész).

Az életnek nincs szüksége a halálra ahhoz, hogy megmutatkozzon. Az élet örök, létezett már a halál előtt. A halál el fog töröltetni, vége lesz, és az élet a halál nélkül örökre jelen lesz minden létezőben. Istenben nincs semmi, ami halál. Isten élet.

A halál ki fogja adni a halottakat a feltámadásra, és az azt követő örök ítéletre. Utána eltöröltetik.

Sem az angyalok, sem Isten a Bibliában a Sátánt soha nem szidalmazza, nem káromolja. Isten ilyet nem tesz (ld. Zak.3;1-2 és Júdás.1;9, ill. Jób.1;6-12).

Jézus egyetlen démonűzés alkalmával nem szidalmazta a démonokat, hanem ettől őrizkedve adott nekik parancsokat. Romlott indulatok Isten igazságát nem közvetíthetik (Jak.1;19-20).

Mind a Zakariás könyvében (3. rész), mind a Júdás levélben a Sátánnal kapcsolatban szereplő „dorgálás” szó, ugyanúgy, ahogyan a Jézus démonűzéseinél is használt „dorgálás” szó, az eredeti kifejezésben éppen ellentétes erkölcsi tartalmú, mint a szidalmazás, káromlás, rosszakarat, és magában foglalja a tiszteletet a másik személye iránt, valamint annak megváltozása lehetőségét.

Ezért figyelmeztet bennünket a Júdás levél, hogy ne káromoljuk, és ne szidalmazzuk a hatalmasságokat, méltóságokat, mert Isten ilyet nem tesz (Júdás.1;8-10).

Nem Isten zárja ki az életből a gonoszokat, hanem a gonoszság zárja ki saját magát az életből. Az élet Isten. Isten nélkül nincsen élet.

Amikor Zorobábel felteszi az Isten templomára a zárókövet a Zakariás könyve 4. részében, akkor ez az Isten szemének a csúcsköve, amelyben csak jóakarat van és nincsen benne senki irányában rossznak a feltételezése, kívánása, vagy irigység.

Ez a látás fogja meggyógyítani az utolsó idők keresztényeinek szemeit és így készül el az Úr háza, amelyért eljön és elviszi (Jel.3;18).

„Áldás, áldás reá” (Zak.4;7) – vagyis jóindulat, kedvezés, elfogadás, jóakarat!

Isten szemei ezt kiáltják, ezt látják a teremtményeivel kapcsolatban.

A Mindenható látja bele az Ő igazságát a szeme előtt lévő létezőkbe.

Ettől vagyunk csak igazak.

Erről beszél Jézus, mint az újszövetség parancsolatáról:

„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.

Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté.5;44-45).

Jakab apostol pedig azt mondja:

„Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?

Avagy atyámfiai, teremhet-e a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.” (Jak.3;10-12)

Pál pedig ezt írja Korinthusba küldött levelében: „… mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” (2.Kor.6;14)

Semmi – mondhatjuk.

/ Kapcsolódó üzenet meghallgatható:

Isten, az Olajkirály: https://youtu.be/Wwufu8W-VwU /

4. Isten:

Ő minden teremtményére az áldás, az adás vágyával tekint. Senkire nem néz úgy, mint zsákmányra, kifosztandóra, megrontandóra.

Nem kerget ellenségképeket, és nem gyárt összeesküvés elméleteket.

Bár hatalmával megtehetné, országának polgáraival mégsem erőből kommunikál.

Az ellenvéleményt nem üldözi, nem keresi mások lejáratását. Senkiben sem ellenséget lát.

Semmivel meg nem bántható és meg nem sérthető. Jósága felülírja mindezeket.

5. Sátán éppen fordítva:

Minden teremtményt csak saját zsákmányaként lát, akit meg akar rontani.

Mindenkivel kapcsolatban ellenségképeket kerget, és összeesküvés elméleteket gyárt.

Országának minden polgárával csak erőből kommunikál.

Hatalomgyakorlásának folytonos eszköze a lejáratás, befeketítés.

Állandó harcban áll és üldözője mindenkinek. Zaklatja az összes teremtményt.

Nem ismeri a jót. Minden mögött rosszat sejt, mindenkiről rosszat feltételez.

Meg van sértődve és folyamatosan neheztel mindenkire.

Megbántott és irigy az egész világra.

Szüntelenül bosszút áll.

„Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.” (Luk.11;35)

Mert: „A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét”. (Luk.11;34)

Hallgasd meg a kapcsolódó üzenetet:

Isten, az Olajkirály: https://youtu.be/Wwufu8W-VwU