„E
gonosz és parázna nemzetség csodát kíván; és nem adatik neki.” (Mát.12;39). Jézus
csodáit tömegek kívánták látni. Szelíd, szerény jelleme már keveseket vonzott.
E
kettősséget a XX. század világméretű csoda korszaka sem oldotta fel.
A XXI. századi kereszténység kérdése nem a csodavárás,
hanem Isten jellemvonásainak megjelenése vagy
eltűnése a hívők személyiségében.
Pál
apostol szerint a végidők vallásos embere megragadja ugyan a hit külső formáját,
de belső tartalmának a megvalósításában kudarcot vall (2.Tim.3;5).
Szellemi
élmények, természetfeletti megnyilvánulások birtokosa, miközben elidegenedik az isteni természettől.
1.
A hívők romlásának jellemzői (2.Tim.3):
/ógörög
eredeti szöveg alapján/
·
Kapcsolataik iránti elköteleződés helyett
önmaguknak élnek. Elismerésük hiányérzete vezérli őket, önközpontúak. Szeretethiányban
szenvednek, hódolókat keresnek (2. vers a magyarban: „magukat szeretők”).
·
Nincs bennük ragaszkodás. A másik ember túl
nagy teher. Rabsággá válik számukra a házasság, a család, az egyház, és minden társadalmi
kapcsolat, amelyben nem lehetnek ők a középpontban (3. vers a magyarban: „szeretet
nélkül valók”).
·
Láthatóvá szeretnének válni. Megmutatkozni
minél több ember előtt. Ismertségre, elismerésre vágynak (2. vers a magyarban:
„kevélyek”).
·
Érzékenyek környezetük legapróbb „hibáira”. Az
igazságra hivatkozva ítélkeznek (2. vers a magyarban: „káromkodók”).
·
Nem képesek engedni, békét kötni, a fegyvert
letenni. A gonosz elleni örök háború ideológiájával saját küzdelmüket vívják ellenségképeik
ellen. Valójában nem békültek meg Istennel, ellene harcolnak szüntelen (3. vers
a magyarban: „kérlelhetetlenek”).
·
Az anyagi célok fontos motivátorok a számukra.
A lemondás örömét felülírja a biztos egzisztencia és a világ javai utáni vágy (2.
vers a magyarban: „pénzsóvárgók”).
·
Nem képesek egyenrangú félként beilleszkedni,
összekapcsolódni másokkal. Ezért ragadják magukhoz a hatalmat, hogy ők
irányítsanak. A személyüknek való behódolást teszik a közösség normájává
(Róma.1;31 a magyarban: „összeférhetetlenek”).
A
romlás tehát nem a csodák elmaradásában, vagy a szolgálatra jelentkezők
hiányában mérhető. Ellenkezőleg. Az egyre többeket érintő személyiségzavar csodatevők és csodavárók tömegeit
generálja.
A
megromlott természet azonban kiűzheti a Sátánt?
(Máté.12;25-26)
„Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti
az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. … Mert aki nem szereti a maga
atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
(1.Ján.4;21-20)
Az Istenben való hit emberek iránti odaadást kell, hogy eredményezzen.
2.
Isten közösségben él: Atya és Fiú
Isten
az önfeláldozás örömén alapuló közösségben
jelentette ki magát nekünk.
Ő Atya és Fiú!
Ő közösségben él!
Atya
és Fiú örök, elválaszthatatlan társak!
Mindkettejük
jobban szereti a másikat saját magánál. Egyikőjük sem akar megtartani semmit
magának, hanem mindenét odaadja a másiknak. Ez szerez nekik örömöt.
„Én
és az Atya egy vagyunk.” (Ján.10;30)
Az
Atya a Fiú iránti szeretetéből mindenéről lemondott:
„Mindent
nekem adott az én Atyám.” (Luk.10;22)
Nagyobb
az Atyában ez az öröm, mint bárminek a birtoklása, megtartása:
„Mindenek…
Ő reá nézve teremtettek.” (Kol.1;16)
A
Fiú mindazt, amit az Atya neki adott, nem tekinti zsákmánynak. Ugyanazzal az
önfeláldozó szeretettel szereti, mint ahogy Őt is az Atya. (Fil.2;4-6)
A
Fiú mindenét odaadta nekünk, hogy az Atya szeretetét továbbadja a számunkra:
„Amiképpen
az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az
én szeretetemben.” (Ján.15;9)
Az
Atya és Fiú közti elköteleződés önkéntes. Cserébe semmilyen hasznot vagy előnyt
nem vár el.
Kölcsönös
és teljes lemondáson alapuló szeretetük ad tartalmat minden emberi kapcsolatnak.
Ez legalizálja a szolgálatokat az egyházban, a szerelmet a házasságban, és még
a különböző szerveződéseket is, a társadalomban.
Ez a
szeretet adott életet mindennek.
Az
életadó erő Isten bensőjével, jellemével azonos, nem külső megnyilvánulásokkal.
3.
Isten jellemének szelleme
„Mert az Istennek
szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által.” (Róma.5;5)
Ő az
Atya és Fiú közösségének, egységének a Szelleme:
„Igyekezvén
megtartani a Szellem egységét, békességben
összekötve.” (Ef.4;3)
Az
Atyából és a Fiúból szüntelen, megállíthatatlanul árad (Zak.4;3 és 11 és 14).
„…Ha
a test cselekedeteit a Szellemmel
megöldökölitek, éltek.” (Róma.8;13)
A) A 3.
isteni személy (Szent Szellem) tulajdonságai (Gal.5;22):
Szeretet: Nem kapni akar, hanem ad. Ingyen. Nem
foglalkoztatja a saját szüksége, figyelmét a másik betöltése köti le (Fil.2;4).
Öröm: A lemondás nem fájdalommal tölti el, hanem
éppen ellenkezőleg, ez a legnagyobb öröme. A másik felemelése, megáldása élteti.
Békesség: Mivel mindent odaad a másiknak, nincs benne
félelem semminek az elvesztése miatt. Semmit nem lehet elvenni tőle, mert már odaadta,
és önként oda adja. Semmit nem tart meg magának.
„Az
én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Ján.14;27)
„A
szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a
félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”
(1.Ján.4;18)
Jóság: El akarja kerülni a viszonzást, nem akar cserébe
kapni. Ez értéktelenné tenné számára az adást.
Önzetlenül
ad. Jóságában nincsen semmi önérdek. Ő szabad a birtoklási vágy minden
kényszerétől.
B) A
Talentumok és Gírák üzenete / Máté.25;14-29. és Luk.19;12-26:
Az
ember, aki a rábízott talentumokat, gírákat befekteti az evangéliumi
példázatokban, az a földi dimenzióban rendelkezésre álló javakat képes átengedni másnak,
hogy ő az örök élet forrásává váljon, amely Istenből ered, és kiapadhatatlan.
Javait/jóságát
önti magából.
Jóság
és javak az eredetiben ugyanaz a szó.
„Jól
van jó és hű
szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak
ezután.” (Máté.25;21)
„Jól
van jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, 10 várost bízok rád.” (Luk.19;17)
Így
szerez az ember a Szellem cselekedeteit követve mennyei gazdagságot:
„…Gyűjtsetek
magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti…”
(Máté.6;20)
A
saját haszonért végzett szolgálat nincs összhangban Isten jóságával. Ez okozta
Lucifer bukását, Júdás vesztét és hoz veszedelmet az Antikrisztusra.
Ezért
mondja Jézus, hogy ne azért cselekedjünk, hogy lássák az emberek.
„…Ne
kürtölj magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek, …, hogy az emberektől
dicséretet nyerjenek. (Máté.6;2-4)
Mondj
le önkéntes áldozatod elismeréséről, viszonzásáról:
„…És boldog leszel; mivelhogy
nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak
feltámadásakor.” (Luk.14;13-14)
A
keresztény hit nem egy elkülönített térben és időben elvégzett liturgia.
Hanem:
A
mindennapok folyamán másokért megélt odaadás öröme (kharisz).
Ettől
vagyunk karizmatikusok.
Forrása
pedig az Atya és Fiú kapcsolata:
A
Szent Szellem által.
A
témához kapcsolódó üzenet meghallgatható: Az Éden aranya
Korábbi, hasonló üzenetek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése