A kígyó azt állította az Éden kertben, amikor
megkísértette Évát: „olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak
tudói”/1. Móz.3;5/.
Ezzel nem nyíltan tagadta Isten jóságát, hanem mellé
helyezte a gonoszságot is. Olyannak látta a
Teremtőt, mint akiben a jóakaratot rossz szándék, rosszindulat is kiegészíti.
Tanítja vajon e kettősséget a Biblia Istenről? Jelen van e dualista istenkép az
egyházban? Van Istenben gonosz szándék a Sátán iránt? Az isteni ítélet tartalmaz
ártó motívumokat? A kígyó ezt az istenképet állítja elénk.
1. A Galata környékbeli keresztényektől azt kérdezi Pál,
hogy kicsoda igézett meg titeket (Gal.3;1), azaz kicsoda nézett rossz szemmel rátok, ami miatt elszakadtatok a
Krisztus valóságától?
Ebben a gyülekezetben bizonyos hívők rontás áldozatai
lettek, mert nem Isten szeme nyugodott rajtuk,
hanem a Sátáné, ami elzárta őket Krisztus evangéliumától. Istent nem tudták úgy
látni, mint aki csak
jó, nem tudták úgy látni, mint aki csak jó szemmel néz rá személy szerint, külön-külön mind
azokra, akiket eleve ismert, eltervezett és megteremtett.
Ádám és Éva a kígyó igézetének hatására látták Istent „jónak és gonosznak” (rosszindulatú,
ártó szándékú) egyaránt. „Megnyilatkoztak a szemeik”
(1.Móz.3;5) az ördög hamis istenképének a meglátására,
megismerésére és elfogadására. A Sátánnal azonosulva Istent gonosz szemmel rájuk tekintő személyként érzékelték
innentől kezdve. Ez a Sátán szemével történő látás átvételét
jelentette.
A rontásnak, pusztításnak istenségbe helyezésével
valójában a Sátán isteni rangra emelése történik. Ez az alapja annak a hamis,
dualisztikus istenképnek, melyben a jó és a gonosz egyenrangú
félként jelenik meg és folytat küzdelmet egymással. E konfliktusban
pedig kiderül, hogy a rontás ugyanolyan szükségszerű, mint amennyire igény van
a jóra, tehát végső soron ezek kiegészítik egymást.
A szereplők tökéletes egységbe illeszkednek.
2. Jelen
van ez a hamis istenkép ma a kereszténységben?
·
- A zoroasztrizmus perzsa vallást párhuzamba állítják a vallástörténészek a kereszténységgel, mondván, hogy mindkét vallás a jó és rossz dualisztikus küzdelmére épül. Az iráni mazdaizmust tovább fejlesztő Zarathusztra a fénynek és sötétségnek örök küzdelmét tanítja. Központi istensége Mithrász, a felkelő nap istene. Szűztől való születését december 25-én ünnepelték, mivel ettől a naptól kezdenek hosszabbodni a nappalok és veszi át a fény a sötétségtől az irányítást, örök körforgásukban. Jó és rossz konfliktusában a 2 szereplő tökéletesen kiegészíti egymást. Ezt ünnepeljük Karácsonykor, aminek semmi köze nincs a Názáreti Jézus születéséhez. Csak a „jó és gonosz tudásának a fájához”.
- · A Mithrász-kultusz eredete a hinduizmus ősi irataihoz, a Védákhoz vezet vissza.
- · A római birodalom legelterjedtebb istenségeként Constantinus császár is hódolt neki, és a császár formális kereszténnyé válásával, ill. a kereszténység államvallássá tételével (i.sz. 313 Milánói Ediktum) a napkultusz is beköltözött az egyházba (dualista hamis istenképével, naposzlopaival és oltáraival együtt).
- · Mithreumok létesültek a Római Birodalom egész területén, így Pannónia városaiban is. Aquincum területén 4 ilyen ismert.
- · A Mithrász-kultusz tovább él a kereszténység elferdített, hamis irányzataként ismert manicheizmusban is a Római Birodalom bukása után. A középkor jelentős részében Nyugat Európától Ázsiáig terjedő világvallás ez, a Kárpát-medencében is. Kulturális örökségét Európa népeire hagyva hat e kontinens nemzeteire, vallásos gondolkodására ma is.
- · Örök dualista filozófiája többek között a Star Wars sorozatban és híveiben is őrzi népszerűségét (Anakin gonoszsága szükséges a jó diadalra jutásához, ill. Darth Vader gonoszsága jóságot is rejt – így küzd a fény a sötétséggel, egymást harmonikusan kiegészítve).
- · A Trónok harca és a fantasy irodalom alkotásai is ennek szellemében vonultatják fel egyszerre perverz és pszichopata, mégis hősies és esendő tulajdonságokkal bíró félisteneit. Akár csak a görög-római hitvilág ember alkotta politeista isten-arzenálja, a maguk romlott vágyaival és kiszámíthatatlanságukkal. A világlélekben egyesülő jó- és balsors önkényuralma ez.
- · E hamis felfogás van jelen a Kínai taoizmusban (Jin és Jang, Thai-csi, akupunktúra), Rudolf Steiner filozófiáiban, az antropozófiában, a homeopátiában, a Waldorf módszertanban, a kulturális kreatívok egyre terjedő mozgalmában.
- · A halált az élet természetes velejárójaként ünneplő természetvallások, a megújulás-elmúlás örök körforgásának kultuszában is a „jó és gonosz” egységének hamis istenképét imádják, és ennek ünnepei a Karácsony mellett a halottak napja, a helloween, a farsangok, a Május-fa, a Valentin-nap, az augusztusi „boldogasszony” megemlékezések is.
A
fentiekben felsorolt összes eseményen keresztül tehát a kígyó, a Sátán szeme
néz arra, aki abban részes. Ez pedig rontást okoz, és megvakítja az Isten
jóságának érzékelésére szolgáló szemeket. A Mindenhatót csak az Ördög szemével
látja a megigézett személy, ezért nem képes az Isten iránta való jóságát
valóságként megélni. Elszakad a Krisztustól. Isten ellenség lesz a számára.
Csodálkozunk,
hogy ezek népszerűségének folyamatos erősödésével együtt sokasodnak a természeti
katasztrófák is ezekben az „ünnepi időszakokban”?
/ Kapcsolódó
üzenet meghallgatható:
3. A
Bibliai Hit a dualista hamis tannal szemben azt tartalmazza:
A
Sátán nem isteni lény, nem egyenrangú Istennel.
Létének
volt kezdete, nem örökkévaló, és eltörölhető. A gonoszságnak vége lesz.
A
Sátán ereje korlátozott Isten mindenhatóságához képest, így semmilyen
fenyegetést Istenre nézve nem jelenthet.
/Olyan
ez, mintha egy radír azt mondaná: „Ezután Porszívó leszek! És én irányítom a
világegyetemet!” - Inkább nevetséges, mint komolyan vehető./
Isten
jósága örök, megváltoztathatatlan és korlátlan.
Isten
a Sátán gonoszságát jóságával győzi meg, ezt fejezte ki Krisztus eljövetelével
és helyettesítő áldozatával a Názáreti Jézusban.
Isten
ítéletében nincs semmi gonoszság, semmi rosszindulat, semmi ártó szándék
(Jak.1;13). A Sátánnal szemben sem (Ez.18;23).
Sátánt
nem Istennek ártó szándéka fogja megsemmisíteni. Isten jóságának az erejét nem
állja ki a gonosz. Ez okozza a vesztét.
Az
ítélet szó az eredeti görög és héber kifejezésekben megkülönböztetést,
különválasztást jelent. Igazság és gonoszság elválasztását:
„Bizonyára
az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot.”
(Jób.34;12)
Ez
tehát nem az Ördögtől való, ezt gyakorolja Isten. Az Ördögtől éppen
ellenkezőleg, igazság és gonoszság egybe mosása ered. Ez a jó megrontása.
A
gonoszság romlandó és tönkremegy. Nincsen benne isteni, nincsen benne örök, ami
megmarad. Természetéből fakadóan.
Isten
jóságának az érvényesüléséhez nincs szükség a gonoszságra, nélküle is folyamatosan
árad. Ez a jóakarat Istennek színtiszta, 24 karátos, minden vele ellentétestől
mentes aranya (Zak.4;12). Ebből készül Jézus Krisztus gyülekezeteinek
gyertyatartója (Jel.2 és 3. rész).
Az
életnek nincs szüksége a halálra ahhoz, hogy megmutatkozzon. Az élet örök,
létezett már a halál előtt. A halál el fog töröltetni, vége lesz, és az élet a
halál nélkül örökre jelen lesz minden létezőben. Istenben nincs semmi, ami
halál. Isten élet.
A
halál ki fogja adni a halottakat a feltámadásra, és az azt követő örök
ítéletre. Utána eltöröltetik.
Sem
az angyalok, sem Isten a Bibliában a Sátánt soha nem szidalmazza, nem
káromolja. Isten ilyet nem tesz (ld. Zak.3;1-2 és Júdás.1;9, ill. Jób.1;6-12).
Jézus
egyetlen démonűzés alkalmával nem szidalmazta a démonokat, hanem ettől
őrizkedve adott nekik parancsokat. Romlott indulatok Isten igazságát nem
közvetíthetik (Jak.1;19-20).
Mind
a Zakariás könyvében (3. rész), mind a Júdás levélben a Sátánnal kapcsolatban
szereplő „dorgálás” szó, ugyanúgy, ahogyan a Jézus démonűzéseinél is használt
„dorgálás” szó, az eredeti kifejezésben éppen ellentétes erkölcsi tartalmú,
mint a szidalmazás, káromlás, rosszakarat, és magában foglalja a tiszteletet a
másik személye iránt, valamint annak megváltozása lehetőségét.
Ezért
figyelmeztet bennünket a Júdás levél, hogy ne káromoljuk, és ne szidalmazzuk a
hatalmasságokat, méltóságokat, mert Isten ilyet nem tesz (Júdás.1;8-10).
Nem
Isten zárja ki az életből a gonoszokat, hanem a gonoszság zárja ki saját magát
az életből. Az élet Isten. Isten nélkül nincsen élet.
Amikor
Zorobábel felteszi az Isten templomára a zárókövet a Zakariás könyve 4. részében,
akkor ez az Isten szemének a csúcsköve, amelyben
csak jóakarat van és nincsen benne senki irányában rossznak a feltételezése, kívánása,
vagy irigység.
Ez a látás fogja meggyógyítani az utolsó idők
keresztényeinek szemeit és így készül el az Úr
háza, amelyért eljön és elviszi (Jel.3;18).
„Áldás,
áldás reá” (Zak.4;7) – vagyis jóindulat, kedvezés, elfogadás, jóakarat!
Isten
szemei ezt kiáltják, ezt látják a teremtményeivel kapcsolatban.
A
Mindenható látja bele az Ő igazságát a szeme előtt lévő létezőkbe.
Ettől
vagyunk csak igazak.
Erről
beszél Jézus, mint az újszövetség parancsolatáról:
„Szeressétek
ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal,
akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek
titeket.
Hogy
legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a
gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak”
(Máté.5;44-45).
Jakab
apostol pedig azt mondja:
„Vajon
a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?
Avagy
atyámfiai, teremhet-e a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy
forrás sem adhat sós és édes vizet.” (Jak.3;10-12)
Pál pedig
ezt írja Korinthusba küldött levelében: „… mert mi szövetsége van igazságnak és
hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” (2.Kor.6;14)
Semmi
– mondhatjuk.
/ Kapcsolódó
üzenet meghallgatható:
4. Isten:
Ő minden
teremtményére az áldás, az adás vágyával tekint. Senkire nem néz úgy, mint zsákmányra,
kifosztandóra, megrontandóra.
Nem
kerget ellenségképeket, és nem gyárt összeesküvés elméleteket.
Bár
hatalmával megtehetné, országának polgáraival mégsem erőből kommunikál.
Az
ellenvéleményt nem üldözi, nem keresi mások lejáratását. Senkiben sem
ellenséget lát.
Semmivel
meg nem bántható és meg nem sérthető. Jósága felülírja mindezeket.
5. Sátán
éppen fordítva:
Mindenkivel
kapcsolatban ellenségképeket kerget, és összeesküvés elméleteket gyárt.
Országának
minden polgárával csak erőből kommunikál.
Hatalomgyakorlásának
folytonos eszköze a lejáratás, befeketítés.
Állandó
harcban áll és üldözője mindenkinek. Zaklatja az összes teremtményt.
Nem
ismeri a jót. Minden mögött rosszat sejt, mindenkiről rosszat feltételez.
Meg
van sértődve és folyamatosan neheztel mindenkire.
Megbántott
és irigy az egész világra.
Szüntelenül
bosszút áll.
„Meglásd
azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.” (Luk.11;35)
Mert:
„A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is
világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét”. (Luk.11;34)
Hallgasd
meg a kapcsolódó üzenetet:
