Egy teljes evangéliumi közösség működése ma vajon
mennyire felel meg az ősegyház elsőként létrejött bibliai modelljének? Hol
tartunk ma az első gyülekezet, az Apostolok cselekedeteiben leírt Jeruzsálemi
közösség mércéjéhez viszonyítva?
A heti gyakoriságú összejövetelek ma hordozzák-e az
akkori folyamatos együttlét elköteleződését? A tized és alkalomszerű adakozás
mögött ma ott van-e a világi privát szférának ugyanaz a 100%-os feladása, mint
az a kezdetekben volt?
Izgalmas eljátszani kicsit a gondolattal, hogy vajon
akkor is kitöltetett volna a Szent Szellem, ha az első tanítványok nem ilyen
elkötelezetten engedelmeskednek a Mester parancsának? Ő ugyanis azt mondta,
hogy maradjanak Jeruzsálemben (elszakadva korábbi otthonuktól Galileában) és
készüljenek fel a mennyei erővel történő felruházására. Ennek következtében
jött létre egy bérelt szálláson egy együttlakásos, bentlakásos közösség. Ez a
forma akkor tökéletes kifejezője volt annak, hogy mindnyájuknak megszűnt a
világi életmódja és egyetlen célra tette fel az életét, ami természetfeletti. Ennek
eléréséért feladta teljes egzisztenciáját és vállalta az ezzel járó kockázatot
a hitéért.
Hallgasd meg az üzenetet:
Sokan persze ma erre azt válaszolják, hogy a Jeruzsálemi
gyülekezet egy speciális működési forma volt abban az időben és a Bibliában
nincs több hasonló formában működő gyülekezet megemlítve.
Minden esetre, elgondolkodtató tény, hogy a pünkösdi
mozgalom, a Szent Szellem újbóli kitöltetése a XX. század elején egy ugyanilyen
bentlakásos, teljesen oda szánt közösségből tudott elindulni.
Charles Parham bibliaiskolája 1901 januárjában és William
Seymour közössége egy Los Angelesi raktárbérleményben - a híressé vált Azusa
utcában - az Apostolok cselekedeteiben leírt Jeruzsálemi gyülekezet mintáján
alapult. A bentlakók minden anyagi biztonságot maguk mögött hagyva beköltöztek,
elhagyták mindenüket a világban és várták a kitöltetést. Mindent Istenre
bíztak és imádkoztak. A levegő állítólag az egész városban izzani kezdett és mindenki érezte,
hogy készül valami.
Nem árt, ha a XXI. században élő, Szent Szellemmel betöltött
hívőként tudatosítjuk magunkban, hogy mindezt olyan elődeinknek köszönhetjük,
akik kifizették érte a bibliai árat és nem a pénzben bíztak. Nem a bővölködés
evangéliumát hirdették, hanem a megtérést és mindenükről lemondtak, vállalva a
teljes nélkülözést az Úrért. Mert ennyire vágytak rá!
Vajon ma más lehet az ébredés ára?
