DÉMONŰZÉS
FÁTYOL ALATT
Lehet
távol a szív Istentől, miközben „bibliai tanításokat” követ?
A
betű ismerete elfátyolozhatja szellemünk előtt Krisztus igazi arcát?
A
szolgálati ajándékok, szellemi harc, démonoktól való szabadulás doktrínáinak vértje
alatt hatalomszerzés egocentrikus uralma lapulhat?
1.
A helyzet:
·
A történelem folyamán egyházi és bibliai
igazságokat hallucinálva gyilkoltak vélt boszorkányokat és eretneknek
bélyegzett ártatlanokat.
Ma:
·
Fehér felsőbbrendűséget képviselő „evangéliumi
gyülekezetek” működnek.
Az 1.Móz.9;24-27.
és 10. rész alapján:
Nyíltan
fajgyűlöletet hirdetnek.
·
Karizmatikus szolgálati ajándékok legalizáltak
Amerikában egy rasszista, erkölcstelen, dilettáns elnököt azért, hogy biztosítsák
az állam kardját a kereszténység mai „boszorkányai” ellen.
·
Magyarországon ugyanez a helyzet.
- · Jeruzsálem politikai és katonai megszerzésének a célja a hívők háta mögé utasította azt az Urat, aki a város igazi tulajdonosa.
·
A szent ügyet inkább Donald Trump elnöki
székére bízzák, melynek talapzata:
A
blaszfémia.
Indok:
a „boszorkányok” már a spájzban vannak.
·
Menekült, bajba jutott „boszorkányokat” üldöz
a „kereszténység” Magyarországon.
Aljas
fasizmusára a szellemi harc betűiből font nemzeti fátylát borítja.
A
lepel alatt megtompult elmék búcsúcéduláira kormánypropagandával vésve az írás:
Soros
György = maga a Sátán.
Így
lopják el egy áldott, idős ember utolsó éveinek örömét, aki ismerte az Istent,
mint üldözöttek segítőjét:
„…Ő jól tevő a hálátlanokkal és gonoszokkal”
is. /Luk.6;35/
De az
egyház boszorkánykonyhájában most Isten az eretnek.
Soros
György személyében pedig az Úr maga fő az üstben.
A
vallási fanatizmust képviselő egyházi tekintélyek:
Szónoklataikkal
dobják a takarót elbűvölt híveik szellemére.
„Ez
a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol
van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek
embereknek parancsolatai.” /Máté.15;8-9/
A doktrínák
fátyla mögé kell néznünk, ha Jézus arcán az igazi Istent látni akarjuk.
Egyházi
vezetők Isten fölé helyezésében ismét a 70-es, 80-as évek tanítványság
mozgalmának szelleme kísért.
Bob
Mumford és társai a karizmatikus mozgalom hajnalán az Isten iránt való
buzgalmat az embereknek való alárendeltséggé transzformálták.
Az
írások szellemiségétől teljesen elszakadó mai
karizmatikus szolgálati ajándékok ugyanezt teszik /Gal.6;12-14/:
Isten
követése ma a nekik való engedelmességet jelenti.
Míg
ők:
„Takarókat készítenek, … hogy lelkeket vadásszanak!
Némely
lelkeket elvadásztok népemtől, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.
És
megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért,
hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniuk, …
…Hazudozván
népemnek, amely hazugságra hallgat. …
…Íme,
én a kötéseitek ellen leszek, amelyekkel ti a
lelkeket vadásszátok.”
/Ez.13;18-20/
2. Jézus magatartása:
A
farizeus felekezet presbitereinek mosakodási szokásai és ezzel kapcsolatos elvárásai
visszavezethetők a Bibliában a papok kötelező
tisztálkodási előírásaira.
Jézus
mégis jobban értékelte, hogy valaki jóindulattal tekint szívében embertársaira, mint hogy a vezetők által hirdetett „bibliai
tantételeket” formálisan betartja. /Máté.15;1-9/
3. Az üldözés lélektana:
Az
ember önmaga igazolására elméjében különböző eszmékből, gondolatokból, ideákból
várat épít.
Ebben
az erődítményben lakik ő.
Az
épület építőelemeinek forrása a láthatatlan világban, a Sátán birodalmában
található. /Ef.2;2-3/
Párt, felekezeti és
kulturális preferenciái is ilyen építőanyagok.
Mivel
bensője vád alatt áll, ezt kivetíti másokra, akiket felelőssé tesz maga helyett
a saját bűneiért, és így ellenségképeket gyárt.
Az
erődítményén keresztül folytatja harcát egója védelmében és annak érvényesítése
céljából, valójában az őt sújtó kárhoztató ítélet ellen küzd. /Róma.2;15/
A
halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata ez.
Ami
öl, gyilkol.
Ennek
a mechanizmusnak önmagunkban történő lebontását
képviseli a Biblia:
„Lerontván
okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett.”
/2.Kor.10;5/
A
lényeg: nem elég csupán a vár alkotóelemeit lecserélni más elemekre ugyanabból
a forrásból (más párt, más kultúra, más felekezet).
Hanem
a saját ego helyére kell, hogy kerüljön Krisztus bárány
természete:
Ez
az új benső önkéntes, önfeláldozó alázatával szüntelen szolgál minden megromlott
teremtett lény felé, azokat többre tartván saját magánál.
Egyiket
sem látja ugyanis már ellenségnek, mert nincs a szellemén többé rajta az ítélet
és kárhoztatás leple.
Védelme,
korábbi vára helyett a mindenkinek szüntelen javát kereső és szolgáló jóság
szelleme.
„…Foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy
engedelmeskedjék a Krisztusnak.” /2.Kor.10;5/
Minden
embertársában azt a jót látja már, amit Krisztus is, ami miatt Ő azért az
emberért meg is halt.
Mert:
„Az
ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” /1.Kor.8;1/
Nem
nézi többé embertársait a régi vár ablakán keresztül és nem állít ágyút
ellenük.
„Mert
a test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos
lesz” /Máté.6;22/
Ő az
Új Ház minden ablaka.
Csak
rajta néz ki a Krisztusi ember, ez a Szellem újszövetségi szolgálata.
/Adáshiba
esetén a hiba az ön mécsesében van./
Nincs
a hamisításnak tökéletesebb módja, mint bibliai igék formuláira lecserélt
védelmi erődből üldözni tovább ellenségképeket és így nyomni el a kárhoztatás
alatt sínylődő belső embert.
„…Hasonlatosak
vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig
holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.” /Máté.23;27/
Saját
politikai és felekezeti meggyőződésem nem állhat útjába annak, hogy a másik ember
iránt Isten nagylelkűségét elfogadjam.
Ezeket
felszámolva tudom csak embertársam felé képviselni az igaz Istent és nem
önmagamat.
Amint
egy hívő elköteleződik egy politikai párt iránt, részévé lesz a politikai
rivalizálásnak, mely olyan törésvonalak mentén fordítja őt szembe bizonyos
embertársaival, amit Isten nem akar.
A
Republikánus Párt egyházi privilegizálása Amerikában, ill. a Fideszé
Magyarországon, falakat emel az Isten ismerete ellen a társadalomban.
Ezek
mögött a romlott emberi ego ellenségkép-gyártó és hatalomorientált gépezete
van.
Ezért
rossz stratégia egy hívő közösség részéről mindig valamelyik politikai párt
veres fenevadjának a hátára ülni.
Ugyanígy
elhibázott lépés a felekezetté válás széles útjára lépni.
Sajnos
ezek a tévedések nem csak egy gyülekezetet amortizálnak, hanem rajta keresztül
Isten munkájának egészére hatnak.
Az
egyház párt-független, kultúra-független és felekezet-független hangon tudja
csak a „jó pásztor” hangján megszólítani a társadalmat.
„Mert
ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” /Gal.3;27/
„Ahol
nincs többé görög (európai) és zsidó, … idegen (nem európai), szkíta (magyar/nemzeti),
rabszolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” /Kol.3;11/
Krisztus
teste nem tehet különbséget emberek közt nemzeti, vagy politikai alapon,
aszerint, hogy republikánus vagy demokrata, fideszes vagy mszp-s, fekete bőrű
vagy fehér, bevándorló vagy helybéli.
„Mindeneknek
mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” /1.Kor.9;22/
A
párt, nemzeti, vagy kulturális alapon történő megkülönböztetés az egyház megosztását,
szakadásokat, törésvonalak létrejöttét eredményezi.
Ez
az Ördög munkája, nem Istené.
Németh
Sándor az egyház politikai részvételének alátámasztására hozza fel Pál mondatát:
„Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat” (politeuomaj = szabad polgárként viselkedik, vesz részt a
közügyekben). /Fil.1;27)
Ugyanennek
a levélnek a 3. részében azonban megtaláljuk Pál magyarázatát.
Ebben
azt írja hittársainak, hogy ne az e világi közügyekkel foglalkozzanak /Fil.3;19/:
Mert
a „mi államunk/kormányzatunk (politeuma) a mennyekben
van” /Fil.3;20/.
Ugyanazt
a szót használja (főnévként).
Vagyis
ne a földi politikával foglalkozzunk, hanem a menny dolgaival, mert a mi
kormányzatunk, államunk odafent van, nem pedig idelent.
Az Isten
országát e világi politikai eszközökkel képviselő „hívőkről” azt mondja Pál,
hogy másképpen járnak, mint ahogy a Krisztus evangéliumához illik és a Krisztus
keresztjének az ellenségei, „kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük
az ő gyalázatukban van”, akiktől féltve óvja Pál a hívőket. /Fil.3;19/
Ugyanezt
a politeuomaj szót használja Pál az Apostolok Cselekedetei 23. rész 1.
versében, ahol az Isten szolgálatára alkalmazza azt: „… teljes jó
lelkiismerettel szolgáltam (politeuomaj) az
Istennek mind e mai napig.”
Németh
Sándor tehát úgy idézi a Bibliát, hogy figyelmen kívül hagyja annak bizonyos
igéit, és így a saját felfogásának alátámasztására használja fel az írást,
amivel meghamisítja az igét és becsapja a hallgatóit.
A
Hit Gyülekezete állami finanszírozásával kapcsolatban pedig N.S. a Rómabeliekhez
írt levél 3. részére hivatkozik:
„Akarod-e
pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és
dicséreted lesz attól.”
A
jogállam lebontásában a kormánynak segédkezet nyújtó egyház cselekedete nem
mondható éppen bibliai értelemben jónak.
Közpénzeknek
az átjátszása ezért a tevékenységért pedig nem dicséret, hanem úgy hívják:
korrupció.
Mivel
Pál kívül állt az e világi politikán, ezért volt erkölcsi, morális alapja, hogy
törvénytelen, jogtalan cselekedetéért kritikával illesse azt:
„Te
leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve
parancsolod, hogy engem verjenek?” /Apcsel.23;3/
A
mai kormányzat és politika jogszerűtlen intézkedéseit kellene ma egy „Krisztus
evangéliumához illően viselkedő (politeuomaj)” egyháznak szintén szóvá tennie.
Pál
ezt tette.
Az a
felekezet persze, amely részesedik a törvénytelenség hasznából, erkölcsi
alappal ehhez nem rendelkezik, és nem tudja betölteni a Pál által lefektetett
kritériumot.
Inkább
félremagyarázza.
(A
politeuomaj kifejezés mindössze fenti 3 helyen fordul elő a görög újszövetségben.)
Isten
nem közlekedik a politika ökrös szekerén, és nincs szüksége Óz (Uzza) politikai
csodatevő hatalmára sem. /2.Sám.6;6/
Még
ha Ózt (Uzzát) ma Semjén Zsoltnak hívják, akkor sem.
A
teremtő csak az irgalmasság edényein át osztja meg magát. /Róma.9;23/
„Ha
pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem
kárhoztattátok volna az ártatlanokat.”
/Máté.7;12/
4. Most Ő a „soros”:
Azt
mondják, Soros György gonosz ellenség, mert tervei vannak.
De
hát minden embernek vannak tervei, ötletei, elképzelései.
Ezt
hívják vélemény és szólásszabadságnak.
Azt
mondják az Ő tervei azért gonoszak, mert bajba jutott embereken akar segíteni
bőrszínüktől és vallási hovatartozásuktól függetlenül.
De
hát Isten is ugyanezt teszi.
Ez a
nemes, morális cselekedeteknek egy igen becses minősége, amely megérdemel
minden méltánylást.
Isten
ezt dicséri.
Azt
mondják az a baj, hogy ez nemzetek érdekeit sérti.
De
hát minden ember, társadalmi csoport érdeke sért(het)i más egyének és csoportok
érdekeit. Ez az élet normális rendje, működése. Így élünk mindannyian egymás
mellett minden nap, folyamatosan dolgozva ezek összehangolásán.
Mindenkit
nevezzünk ki ellenségnek?
Nos,
a Bibliában a Sátán szó jelentése = ellenségeskedés.
A mi
ellenségünk tehát nem egy másik ember, hanem maga az ellenségeskedés,
amelyet a békesség evangéliumának sarujában
járva távolít el tőlünk a békesség Istene.
/Róma.16;20/
„Mert
nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk…” /Ef.6;12/
„Józanok
legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az Ördög
(uszító, hibáztató, vádló, ellenségeskedést szító), mint ordító oroszlán
szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen.”
/1.Pét.5;8-9/
Je suis Soros!
5. Végszó:
A
karizmatikus mozgalom ma azt hiszi, hogy már betöltötte a feltámasztott egyház
tetemét szellemmel.
Pedig
még csak bőrt húzott a húsra és csontvázra.
/Ez.37;1-14./
A
Szellem, az a Báránynak a szeme .
Ez
az a csúcskő, ami még hiányzik az épület
tetejéről, maga a Fej.
/Zak.4;7
és 10./
A
reformáció szele, a metodizmus földindulása és a pünkösdi mozgalom tüze után Isten halk és szelíd
hangja szükséges a szív elrejtett emberében, hogy Illéshez hasonlóan
felmenjünk az égbe.
/1.Kir.19;11-13./
Meg
kell tisztítanunk istenképünket.
Mindenkinek
szolgája önként, jóakarattal bírván minden teremtménye felé.
Követnünk
kell Őt ebben.
Nem
egyházi karriert kell keresnünk, nem a magunk hasznát, hanem a mások javát.
/Fil.2;20-21./
„Ha
valaki első akar lenni, legyen mindenki között utolsó, és mindeneknek
szolgája.” /Máté.9;35/
A
témához kapcsolódó üzenet meghallgatható:
Korábbi,
kapcsolódó üzenetek meghallgathatók: