Miért
övezi immár 22 éve hallgatás Derek Prince 1996-ban írt írását?
Mi
az, amire 22 éve nem figyelnek oda a pünkösdi-karizmatikus mozgalom vezetői, és
amiről gyülekezeteik előtt inkább hallgatnak?
Mit
mondott Derek a 90-es évek első felében elindult „torontói áldás”, más néven
„új hullám” szellemiségéről, extrém megnyilvánulásairól, mint pl. a „szent
nevetés”, vagy az „állati manifesztációk”?
Az
elmúlt évtizedek összes teljes evangéliumi irányzatát, ébredését bekebelező
áramlat, a „Folyó”, elsodorta az Ige józan megértésén és felfogásán alapuló
tanítói tekintély szolgálatát, és vele együtt az Igazságot.
A Rodney
H. Brown, John Arnott, és még sok más szolgáló
(később
a 3. hullám képviselői, mint pl. Patricia King, Joshua Mills, David Herzog, Paul
Keith Davis, …)
Által kínált/támogatott szellemi élmények központba kerülése,
Kiszorította
a gyülekezetekből az Ige iránt elkötelezett hűséget.
A
helyzet kísértetiesen hasonlít a Korinthusi Gyülekezet állapotához, ahol a
szellemi ajándékok hibás használata megosztást, zűrzavart és a mennyei céltól
történő teljes eltévelyedést eredményezett.
A
hamis emberi szolgálatokba belegabalyodott hívő közösség az Ígéret Földje
helyett a pusztában rekedt. /1.Kor.10;1-5./
Várakozásuk
földi csodákra és jelekre irányult,
A
karizmák elhomályosították azt, ami odafent várt rájuk. /1.Kor.15;19./
Az
elragadtatás előtt álló mai „menyasszonnyal” megtörténik ugyanez?
Különösen
izgalmas a kérdés Timóteus levelének fényében,
Amely
szerint az utolsó időkben,
Jámnes
és Jámres,
A kivonulás
útjában álló csodatevő „keresztények”,
Isteni
csodák leutánzásával kínált szellemi élményekkel,
Felrobbantják
az egyetlen hidat,
Ami
e világból kivezethet,
Melynek
neve:
Az
igazság szeretete.
1. Nem
véletlenül írja Derek már 1996-ban:
„Van
egy veszély, ami azokat fenyegeti, akik természetfeletti hatalommal szolgálnak
az egyházban.
Ez
pedig a kísértés, hogy a szellemi ajándékokat manipulációra használják.
Arra,
hogy kihasználják az embereket, ill. hogy uralkodjanak fölöttük.”
Aztán
így folytatja:
„Egy
alkalommal megkértem az Urat, hogy mutassa meg nekem a boszorkányság igazi
természetét.
Úgy
hiszem, az Úr a következő definíciót adta nekem:
A
boszorkányság kísérlet arra, hogy az embereket kontrolláljuk, rávegyük őket, hogy
azt tegyék, amit mi akarunk.
Bármilyen
szellem használatán keresztül - amely nem a Szent Szellem.
Miután
ezt megemésztettem, az Úr hozzá tette:
És
ha valaki egy olyan szellemet birtokol, amit akarata szerint bármikor felhasználhat,
az nem a Szent Szellem.
A
Szent Szellem ugyanis Isten, és senki nem használhatja fel Istent.”
„Nagyon
fontos látnunk – folytatja -, hogy különbség van a Szent Szellem maga, mint
személy, és a Szent Szellem ajándékai között.
A
Róma.11;29-ben Pál azt mondja nekünk, hogy az Istennek ajándékai visszavonhatatlanok.
Más
szóval, ha Isten egyszer adott nekünk egy ajándékot, Ő azt soha nem veszi
vissza.
Mi
élhetünk azzal, vagy mellőzhetjük, de akár rosszul is használhatjuk.
De
még ha mi rosszul alkalmazzuk is, Isten nem veszi vissza.
Különben
nem lenne igazi ajándék, hanem csak egy feltételhez kötött kölcsön.
Tény,
hogy vannak emberek, akik rosszul használják a Szent Szellem ajándékait.
Pál
elénk tár egy világos példát az 1.Kor.13;1-ben:
„Ha
embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, de szeretet nincs bennem, olyan
lettem, mint egy zúgó rézedény, vagy egy rikácsoló cintányér.”
Nyilvánvaló,
hogy a Szent Szellem saját maga nem válik rikácsoló cintányérrá.
De a
nyelveken szólás – ha rosszul élnek vele – üressé válhat és csaphat hamis zajt.
Sajnálatos
módon ez gyakran megtörténik a pünkösdi-karizmatikus körökben.
Lehetséges
persze a többi szellemi ajándéknak is hibás használata – úgy, mint a tudomány
beszéde, a gyógyítás, vagy a csodatevés ajándékai.
Megtörténhet
ez, amikor egy személy arra használja a szellemi ajándékokat, hogy kiváltson
egy hatást, elérjen egy viselkedést, amely nincs összhangban Isten
rendelésével.
Nyilvánvalóan
helytelen a szellemi ajándék személyes haszonra való használata.
A
legtöbb helyzetben a biztonságunk az, ha képesek vagyunk felismerni a Szent
Szellemet, mint személyt, és különbséget tenni közte és az ajándékai között.
Ez
tehát az első, és legfontosabb tény a Szent Szellemről: Ő ISTEN.
És
nekünk mindig Istenként kell viszonyulnunk hozzá.
2. A
második tény a Szent Szellemmel kapcsolatban, hogy Ő az Atya Isten és a Fiú
Isten Szolgája.
Ez
egy izgalmas kijelentés, mert magasra értékeli a szolgálatot.
Sok
ember ma elveti a gondolatát annak, hogy szolga legyen.
Ők
úgy érzik, hogy méltóságon aluli és tisztességtelen dolog szolgának lenni.
De
én úgy gondolom, hogy csodálatos az, hogy a szolgálat nem a Földön kezdődött.
Ez az Örökkévalóságban, és Istenben kezdődött.
Szent
Szellem, az Isten, szolgája az Atyának és a Fiúnak.
Ez
nem alacsonyítja le Őt, vagy teszi kevesebbé, mint Isten.
Mi
ebből ismerjük meg, hogy mi irányítja az Ő cselekedeteit és mindazokat a
tevékenységeket, amelyeket tesz.
A
Ján.16;13-14-ben Jézus ad nekünk egy bepillantást a Szent Szellem szolgálatába
és tevékenységébe:
„De
mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden
igazságra.
Mert
nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezőket
megjelenti nektek.
Ő
engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.”
Nos,
láthatjuk, a Szent Szellem nem beszél magától.
Neki
nincs saját üzenete.
Hát
nem figyelemre méltó?
Ő
csak azt adja tovább nekünk, amit hall az Atyától és a Fiútól.
Ezen
kívül neki nem célja dicsőíteni saját magát, vagy magára irányítani a
figyelmet, hanem mindig Jézust dicsőíti, és Jézusra irányítja a figyelmet.
Ez a
másik nagyon fontos módja, hogy azonosítsuk a Szent Szellemet.
Kérlek,
hogy most nagyon figyelj ide, mert egy forradalmi dolog következik.
Az a
szellem, amely a Szent Szellemre fókuszál, és a Szent Szellemet dicsőíti, az
nem a Szent Szellem.
Ez
ugyanis ütközik, ellentmondásban van az ő természetével és céljával.
Ha
egyszer megragadod ezt, fel fogja nyitni a szemed számos dologgal kapcsolatban,
ami ma az egyházban történik, és egyébként nehezen érthető.
A
Szent Szellem soha nem dicsőíti az Ő Saját nevét.
Az Ő
célja, hogy azt az Egyet dicsőítse, aki Őt küldte.
Most
hadd tegyek még egy állítást, ami lehet, hogy meglep titeket.
Sehol
nem találtam a Szentírásban példát arra, hogy valaki a Szent Szellemhez
imádkozott volna.
Oly
sokáig tartott, amíg megértettem, hogy nincs senki a Szentírásban, aki a Szent
Szellemhez imádkozott.”
Aztán
Derek így folytatja:
„Ha
megérted a Szent Szellem kapcsolatát az Atyával és a Fiúval, akkor megérted,
hogy mi soha nem adhatunk utasítást, parancsot, megbízást a Szent Szellemnek.
Ha
szeretnénk, hogy a Szent Szellem cselekedjen valamit, akkor a kérésünket az
Atyához, ill. a Fiúhoz kell címeznünk.”
3. „A
harmadik fontos tény a Szent Szellemmel kapcsolatban az, amit a nevében jelez
számunkra: Ő Szent.
Bármi,
ami közönséges, az nem eredhet a Szent Szellemtől.
A
keresztény életben a szentség nem opcionális.
Sok
keresztény úgy tűnik, úgy gondolkodik a szentségről, mint valami autóhoz
választható extra kiegészítőről, mint egy divatos bőrhuzat a normál műanyag
helyett.
De ez nem felel meg az igazságnak.
A
szentség az alapfelszereltség része.
A
Zsidó.12;14-ben a szerző azt mondja, hogy minden emberrel keressük a
békességet, és a szentséget, amely nélkül senki nem látja meg az Urat.
A
kortárs nyugati kereszténységben a megváltásnak egy rendkívül hiányos képe él.
Mégpedig:
„Miután
elfogadtam a megváltást és újjászülettem, ha akarom, tovább léphetek és elérhetem
a szentséget.
Megtehetem,
de ez csak egy lehetőség.”
Én
most azt akarom mondani neked, hogy a te megváltásod a te szentté válásodtól
függ!
A
Szent Szellemnek tulajdonított megnyilvánulások közül sokat kiválaszthatnék, és
bemutathatnék, amelyek nélkülözik a szentséget.
Én
azonban most csak eggyel foglalkozok, mégpedig:
a
Szent Szellemnek tulajdonított állati viselkedés emberi lényekben.
Először
is, nem ismerek a Szentírásban olyan üzenetet, ahol a Szent Szellem emberi
lényben állati viselkedést idézett elő.
Volt egyetlen ember, akinél úgy tűnik Isten
okozta, hogy úgy viselkedjen, mint egy állat: Nabukodonozor.
„Kivettetett az emberek közül, füvet evett,
mint az ökrök, és égi harmattal öntöztetett az ő teste, mígnem szőre megnőtt,
mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.” (Dán.4;30)
De ez
Isten ítélete volt! Nem az áldása!
A jel.4;6-8 leír 4 élő teremtményt az Isten
trónja körül.
3 közülük az állatvilágot reprezentálja: egy
oroszlánt, egy borjút, és egy sast.
De közülük egyik sem ad ki az ő állati
természetének megfelelő hangot.
Mindegyikük az Isten szentségét
nyilatkoztatja ki tiszta és szép beszédben.
Fontos megértenünk, hogy Isten teremtésében
rend van.
Az ember Isten képére és hasonlatosságára
lett teremtve, hogy uralkodjon az állatvilág felett. (1.Móz.1;26)
A Teremtés könyve első fejezetei szerint
tény, hogy az ember a legmagasabb rendű teremtmény.
Ez jelzés értékű számunkra a Szent Szellem
áldásához vezető úton.
Ő felemeli azokat, akiket Ő megáld.
Időnként előidézheti, hogy egy állat olyat
tegyen, amit csak egy emberi lény képes.
De Ő soha sem degradál le egy emberi lényt azzal,
hogy állati viselkedésre készteti.
4. A
Máté.12;33-ban Jézus eligazít bennünket:
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó
gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert
gyümölcséről ismerik meg a fát.”
A romlott gyümölcs tehát romlott fáról
származik.
Nem elég megszabadulni a romlott gyümölcstől.
Ki kell vágnunk a romlott fát, amely okozta
ezt.
Ha képtelenek vagyunk ezt megtenni, akkor a
romlott fa tovább fogja teremni a romlott gyümölcsöt.
Kétségtelen, hogy azt a fát, amely az állati
viselkedés különböző fajtáit termi, azt okkult, vagy pogány tevékenységek alkotják.
Például az állati viselkedés manifesztációi
Afrika és India egyes részein a leggyakoribb.
A fa kivágása azt igényli, hogy a vezetők
felelősen azonosítsák a problémát, és elismerjék azt, mint bűnt, megbánják és
megtérjenek belőle.
Nincs sehol a Bibliában alapja annak, hogy
azt várjuk Istentől, hogy megbocsátja a bűneinket, ha mi nem bánjuk meg, és nem
térünk meg azokból.
Ha a vezetők tolerálták az embereik
viselkedésében ezeket, akkor az embereknek szükségük van ezeket, mint bűnöket
elismerni az ő viselkedésükben, és megtagadni azokat.
Különben, ha a romlott fa nincs kivágva,
akkor továbbra is romlott gyümölcsöt fog teremni.”
5. Derek
28 oldalas írásának e néhány rövid idézete is világosan leírja,
A
Szent Szellem nem mond mást,
Mint
csak és kizárólag az Isten Igéjét, ami az Igazság:
„Fiacskáim!
Senki el ne hitessen benneteket;
Aki az
igazságot cselekszi, igaz az …
Aki
a bűnt cselekszi, az Ördögből van.”
/1.Ján.3;7-8/
A
nagy bővölködés prédikátoroknak (pl. Kenneth Copeland,…) a római katolicizmus
pogány vallásgyakorlatával való közösség vállalása nem az igazság cselekedete,
nem lehet a Szent Szellemtől.
Semmilyen
keresztény szolgálatnak, valamely nem keresztény (pogány) vallási szervezettel
történő közösség vállalása nem az igazság cselekedete, nem lehet a Szent
Szellemtől (Rick Joyner, Lou Engle, Todd White, CfAN, Daniel Kolenda, …)
/2.Kor.6;14-18./
Az
Andrew Wommack, Joseph Prince, Joel Osteen, … által hirdetett, és az igazságtól
megfosztott kegyelem elferdített üzenete szintén nem lehet a Szent Szellemtől. /1.Pét.1;22./
6. KONKLÚZIÓ:
A
pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek legalább 22 éve lázadásban élnek,
Ugyanis
vezetőik nem engedtek az Istentől küldött tekintély igazság szerinti intésének.
Derek
Prince, aki mellett az Isten bizonyságot tett az Ő igazsága által az egész
világ előtt, már a torontói új hullám kezdetén leleplezte annak megtévesztő
szellemiségét.
Az
egyházi vezetők mégis elvetették tanítását.
Magyarország
gyülekezetei ezeknek a lázadó vezetőknek, és az általuk követett nemzetközi
lázadó szolgálatoknak a befolyása alatt állnak.
