ÉBREDJ, EGYHÁZ !



„Egyedül az a hit üdvözít, amelyet életre-halálra Istenbe vetett az ember.” /Luther Márton/
„A legnagyobb örömmel pecsételem meg véremmel az igazságot, amelyről írtam és prédikáltam.” /Husz János a máglya előtt/
„Pünkösd után a Szellem tüzével frissen keresztelt Péter megrendítette az összesereglett tömeget, s azok egy emberként kiáltották: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Képzeljük csak el, mi történt volna, ha Péter így felel bűnben veszteglő hallgatóságának: „Csak töltsétek ki a megtérő kártyát, járjatok hetente gyülekezetbe és fizessétek rendesen a tizedet.”
Nem! Ezerszer is NEM! (Keresztelő) János a Szellem erős kenete alatt így kiáltott: „Térjetek meg!” És az emberek így is tettek! A megtérés nem pipálható ki a megtérő kártyára hullajtott forró könnycseppekkel. Nem érzelgés, bánkódás, vagy lelki reform csupán. A megtérés az Istenről, a bűnről és a pokolról való gondolkozás gyökeres megváltozása.” /Leonard Ravenhill/
„A mai prédikátor-generáció, felelős a mai bűnös generációért. Templomaink ajtajában ácsorognak a tömegek, akiket még nem nyertünk meg, mert el sem értük őket, s azért nem értük el őket, mert még nem szerettük őket. A világ túlsó felében élő emberekért látványosabban tudunk aggódni, mint az utca túloldalán haldokló szomszédjainkért. Igehirdetők! Embermilliók jutnak a pokol tüzére azért, mert elveszítettük a Szent Szellem tüzét!”
„Az autó nem mozdul, amíg nem kap gyújtást – vagyis tüzet. Hasonlóképpen némelyek azért nem indulnak meg semmin, illetve azért nem indulnak el sehová, mert mindenük meg van, kivéve a tüzet.”
„Ha el akarjuk érni a tömegeket, hangra lesz szükségünk – egy Mennyből küldött prófétára, aki prédikál a prédikátoroknak! Szíveket megtörni csak megtört szívű ember tud. Testvéreim, manapság sok a felszerelés, de kevés a felruházás,…sok a cselekedet, de kevés a kenet, van lármázás, de nincs ébredés.”
„Amit a papok egész seregének 400 év leforgása alatt sem sikerült, azt egyetlen Istentől küldött ember, az Isten által elhívott, betöltött, és lángra lobbantott Keresztelő János, mindössze 6 hónap alatt keresztülvitte.”
„A nagy sasok egyedül repülnek; a nagy oroszlánok egyedül vadásznak; a nagy lelkek egyedül járnak – kettesben Istennel. Az efféle magányt nehéz elviselni, élvezni pedig egyszerűen lehetetlen Isten társasága nélkül.”
Napjainkban: „a római katolikus papok dicsérik a protestáns evangélistákat! … El tudjuk-e képzelni, hogy ugyanezen vallási vezetők elismerték volna Luthert, vagy támogatták volna Savonarolát? Ó, Istenem! Küldj prófétai prédikációt, amely felperzseli az emberi szíveket! Küldj vértanú prédikátorokat – olyanokat, akikre súlyos teherként nehezedik a közelgő ítélet és a bűnösökre váró végtelen pokolbéli szenvedés nyomasztó tudata!”
„A prófétákat azért ölték meg, mert a hamis vallás ellen emeltek szót, mégpedig igen határozottan. A prófétákat soha nem várják, nem jelentik és nem mutatják be. A próféták egyszerűen csak megjelennek.”
„Elég a finom öltözetű, s még finomabb beszédű prédikátorokból, akikből folyóként ömlik a szó, de egy szemernyi kenet sincs rajtuk. Ezek az emberek többet tudnak a reklámozásról, mint az imádkozásról, s a versengésre koncentrálnak a szentség helyett. …Jobban törődnek gyülekezetük elégedettségével, mint a szentségével.”
„Kétség kívül eljött az ideje, hogy térdeinken ismét felkapaszkodjunk a Golgota hegyére, s ott alázattal és tisztelettel szemügyre vegyük a csodás keresztet. Először az Egyháznak kell megtérnie, s akkor a világ is megtörik majd. Először az Egyháznak kell könnyekre fakadnia, s akkor a megtérő bűnösök is sírva fognak özönleni az oltárhoz.”
„Lángoló szívekre, kiáltó ajkakra és könnyes szemekre van ma szükség! Ha csak tizedannyira szellemiek lennénk, mint amilyennek képzeljük magunkat, utcáinkat vasárnapról-vasárnapra elárasztaná a Sionra igyekvő hívek sokasága – akik testükön zsákruhát viselnének, s szégyenkezve ráznák hamuval szórt fejüket amiatt, hogy az Egyház mára ilyen szeretet nélkül való, érzéketlen és terméketlen szervezetté alacsonyodott.”
„Ma gyakran azt kérdezgetjük gyülekezeteinkben, hogy elégedett-e mindenki. Isten azonban nem elégedetté, hanem szentté akar tenni bennünket!”
„Az ár igen magas. Isten nem partnerkapcsolatra hív bennünket, hanem tulajdonosi viszonyt akar kialakítani velünk. Illés Istennel élt. Úgy gondolkozott a nemzet bűneiről, mint Isten; úgy bánkódott a bűnök miatt, mint Isten; és úgy emelt szót a bűnök ellen, mint Isten. Tűzzel imádkozott, és lázasan szónokolt az országban eluralkodó gonoszság ellen. Illés nem tartott „szép beszédeket”. Szenvedély járta át a prédikációit, és szavai úgy égették az emberi szíveket, mintha izzó vassal érintették volna a testüket. Illés imádkozott, de nem azért, hogy szórjon villámot az ég és eméssze meg a lázadó Izraelt, hanem hogy Isten dicsősége és hatalma nyilvánvalóvá váljék: „Hallgass meg engem Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy Te, az Úr vagy az Isten és te fordítod vissza az ő szívüket” (1.Kir.18;37).
Az Úr ma sok hívőt mellőz – nem azért, mert túlságosan alkalmatlanok a munkára, hanem mert túlságosan önelégültek. Testvéreim, a képességeink tesznek bennünket fogyatékossá és az adottságainkban botlunk meg. Isten a mérhetetlen hanyatlás közepette felemelt egy embert – nem egy bizottságot, nem egy szektát, és nem is egy angyalt, hanem egy embert, aki „hozzánk hasonló természetű” volt. Isten keresett valakit, de nem azért, hogy prédikáljon, hanem hogy „odaállna a résre” (Ez.22;30). Ábrahámhoz hasonlóan Illés is „megállt az Úr színe előtt” (3.Móz.9;5). Az áldott Szent Lélek ezért egyetlen szóban foglalhatta össze Illés életét: imádkozott (Jak.5;18)”.
„A nyilvánosan elhangzó rövid és erőteljes imákat hosszas közbenjárás előzi meg a belső szoba rejtekében.”
„Keresztelő Jánosnak dicséretére váljék, hogy 6 hónapon át sikerült elkerülnie a börtönt. Ő vagy Illés 6 hétig sem bírnák egy mai város utcáin. Modern társadalmunk hamar börtönbe vetné vagy elmegyógyintézetbe zárná őket azért, mert ítéletet mondanak a bűn felett és nem hajlandók visszavenni a hangerőből.”
„Mindnyájan vágyunk Illés elismertségére, de egyikünk sem vágyik az üldözöttségére!”
„Ó, szolgáló testvéreim! Imádkozásunkkal sokszor nem teszünk egyebet, mint hogy tanácsokat osztunk Istennek. Imáinkba gyakran saját ambícióink vegyülnek, akár önmagunkkal, akár felekezetünkkel kapcsolatosak. Távol álljon tőlünk, hogy így cselekedjünk! Egyedül Isten legyen a célunk! Az Ő becsületét szennyezték be, az Ő áldott Fiát veszik félvállról, az Ő törvényeit szegik meg, az Ő nevét gyalázzák, az Ő Könyvéről feledkeztek meg, és az Ő Háza alacsonyodott szociális akciók színterévé. Lehet, hogy Istennek éppen akkor kell a legnagyobb türelmet tanúsítania népe iránt, amikor azok imádkoznak? Hányszor megesik, hogy kioktatjuk, mit és hogyan tegyen! Imáinkban ítéletet hozunk és véleményt alkotunk, azaz – röviden és tömören szólva – mindenfélét csinálunk, csak éppen nem imádkozunk. Rázzuk le magunkról az utolsó köteléket, és jelentsük ki bátran, hogy sok egyházvezető és tanító nem imádkozik, nem ejt könnyeket, és fogalma sincs, mit jelent tusakodni Isten előtt. Vajon megtaníthatnak-e bennünket arra, amit ők maguk sem tudnak?”
„Óh, mily nagy szükségünk van a tűzre! Hol marad a Szent Szellem ereje, amely megragadja a bűnösöket? Úgy érzem, ma sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a kényelemre, mint a könyörgésre. Milliók jutnak a pokol tüzére azért, mert az Egyházból kiveszett a Szent Szellem tüze!”
„Óh, mi nyomorult, vak és kérkedő keresztények! Mezítelenek vagyunk, de nem vesszük észre. Gazdagok vagyunk (sosem volt még ennyi felszerelésünk), de mégis szegények (sosem voltunk még ennyire híján az erőnek)! Semmire sincs szükségünk (jóllehet szinte mindenünk hiányzik, amivel az Apostoli Egyház bírt). Ugyan megállhat-e az Úr közöttünk, miközben szégyentelenül parádézunk, dacára szellemi mezítelenségünknek?”
„Miközben felszerelkezünk egy kupacnyi könyvvel, tele jegyzeteljük a Bibliánkat, Isten változhatatlan igéjének perzselő igazságával szemben csaknem immúnissá válunk!”
„Nyomasztó súllyal nehezedik ránk a világtörténelem talán legnagyobb konfliktusa. A bennünket körülvevő kulturált pogányság, a bálványtemplomok, a félelem markában és a bűnök fogságában veszteglő milliók csakis akkor tudnak elindulni Isten felé, ha az Egyház is megindul elveszett állapotuk láttán.”
„Az imádság meglágyítja a lelket. Az igazi imádság időigényes foglalatosság. Imádság közben az ember összekapcsolódik Istennel, s ez az egység kivédhetetlen csapást mér Sátánra. Az ima a szív szappana.”
„Tagadja-e bárki, hogy a modern Egyházban a pénz az aggodalom első számú tárgya? Pedig az újszövetségi Egyházat éppen az foglalkoztatta a legkevésbé, ami a modern Egyház számára a legnagyobb próbatétel. Nálunk a költségeken a hangsúly, náluk a könyörgésen volt. Ha kifizettük a költségeket, meg van az istentiszteleti hely – amikor ők könyörögtek, megrendült a hely.”
„Napjaink Egyháza sok mindenben szűkölködik, de semmiben sem annyira, mint az imádkozás terén. Sokan szervezkednek közöttünk, de kevesen könyörögnek; sokan akarnak szórakozni, de kevesen imádkozni; sokan dalolnak az Úrnak, de kevesen borulnak az Úr elé; sokan hangoskodnak, de kevesen hadakoznak; sokan siránkoznak, de kevesen sírnak; sok a szenvelgés, de kevés a szenvedély; sok a közbeavatkozás, de kevés a közbenjárás; sokan írnak, de kevesen vívnak.”
„Senki sem nő nagyobbra, mint az imaélete. A pásztor vagy imádkozik, vagy szórakozik; a gyülekezet vagy imádkozik, vagy szétszóródik. A szószék remek lehetőség képességeink csillogtatására – belső szobánkban nincs helye a magamutogatásnak.”
„Az imádság titka, hogy titokban kell történnie. A bűnös ember felhagy az imádkozással, az imádkozó ember pedig szakít a bűnökkel. Legyünk bár koldusok és szegények, de ne legyünk megtörhetőek vagy hajlíthatóak.”
„A mennyei igazságokat sekélyesen magyarázó prédikációkat hallgatva összekeverjük a tetteket a kenettel, a forrongást az alkotással és a lármázást az ébredéssel.”
„Ha a lélek szabadulni akar a korszellem által diktált hamis törekvésektől, meg kell edződnie, hogy szorosabban tudjon járni Istennel, s józan és Isten szerinti gondolkozásmódot alakítson ki. Aki lelki gazdagságra tör és meghallgatásra szeretne lelni Istennél, gyakran lesz magányos és sokszor eszi majd a nyomorúság kenyerét. Talán nem tapasztal ellenállást a családja körében és a környezetében, de az is lehet, hogy igen. Bizonyosan része lesz azonban lelki vívódásban, (olykor félreértéseket szülő) hallgatásban és egyedüllétben (amihez néha igen kellemes társaságról kell lemondania). Akik igazán szeretnek, egyedül lenni is szeretnek, s az emberi lélek a magányban hág a legnagyobb magaslatokra.”

Az idézetek Leonard Ravenhill: Miért késik az ébredés c. könyvéből valók.


Csatlakozz Felhívásunkhoz, leplezzük le a vallásos becsapásokat!
A Felhívást itt olvashatod és írhatod alá:  
Aláírásoddal elutasítod a bálványimádással kötött hamis megalkuvást, és kiállhatsz a Krisztus iránti egyenesség mellett!
 

A BŐVÖLKÖDÉS HAMIS EVANGÉLIUMA



Jézus kiűzte a Templomból az Isten szellemi javait pénzért (el)áruló kalmárokat. A szent helyből, szent és szellemi értékekből történő meggazdagodás keresése egyben profetikus kép is az eljövendő Babiloni világrendszer hamis Egyházáról. Az utolsó idők vallásos világuralmának gazdasági vezetői az Isten természetfölötti erejéből, szellemi kincseiből törvénytelenül meggazdagodók lesznek. A csodákért fizető, vallási élményekért anyagi javakkal szolgáló tömeg, mint templomi adományt, úgy fizeti meg a modern búcsúcédulák, a lelkiismeretet hazugsággal elnémító csodák és próféciák árát.

A Názáreti a pusztában is nemet mondott a kísértőnek, és nem állította az isteni erőt saját gazdasági érdekeinek a szolgálatába: a követ nem változtatta kenyérré. Tanításában egyértelművé tette: a földi javak gyűjtése, felhalmozása kizárja a szent Isten szolgálatát. Az ember vagy a Mammonnak szolgál, vagy Istennek, de a kettő együtt nem megy. A tanítványoktól megkövetelte, hogy minden földi javaiktól búcsút vegyenek, azokról lemondjanak. E világ javainak ki kellett kerülni a szívükből, lelkükből, hogy csak Istennek szolgáljanak. Jézustól a pusztai kísértés során is akkor távozott el a Sátán, amikor ezt a nagyon szilárd elköteleződését vallotta meg az ige alapján: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Ekkor elhagyta őt az ördög”. A gazdag ifjúnak el kellet volna hagynia mindazokat a világi javakat, amelyek az anyagi biztonságot nyújtották számára. E nélkül alkalmatlan maradt az Isten szolgálatára.
Az Úr rázzon fel minden egyházi vezetőt, gyülekezeti pásztort és szolgálatokban tevékenykedőt! Vajon mekkora helyet foglalnak el még földi célok, anyagi számítások, világi időtöltések a szívekben? Istennek nem pénzre van szüksége az ébredéshez. Nincs szüksége egyházi hivatalokra, nyári táborokra és semmilyen földi szervezetre, de még az 1%-ra és a tizedre sem. Istennek a szívünkre van szüksége, de arra teljesen. Ki kell takarítani belőle mindent, ami e világhoz köt. Csak akkor tud használni bennünket. A Szent ereje számunkra csak a kereszten elérhető. Ha Jézus Krisztussal együtt minden nap meghalunk ennek a világnak.

Hallgasd meg az üzenetet: https://youtu.be/2aLHkxrAfQw
 
Csatlakozz Felhívásunkhoz, leplezzük le a vallásos becsapásokat!
A Felhívást itt olvashatod és írhatod alá: 
Aláírásoddal elutasítod a bálványimádással kötött hamis megalkuvást, és kiállhatsz a Krisztus iránti egyenesség mellett!