Egy ember, akinek a születésekor megprófétálták, hogy
bátyja fölé emelkedik majd:
„A
nagyobbik szolgál a kisebbiknek” /1.Móz.25;23/
Úgy nőtt fel, hogy kijelentése volt: ő a kiválasztott,
leendő feje Isten nemzetségének.
Élete
hosszú ideig olyan volt, mint születése:
Sarkába
kapaszkodva húzta vissza azt, akiben akadályt látott profetikus
felemelkedésének útjában.
Ekkor
még úgy gondolta: elsőszülöttségi elhívását csellel, testvére rovására tudja
csak megszerezni.
A
cél azonban szentesíteni látszott az eszközt.
Lássuk
hát a történetet:
Bár
testi erőben alul maradt volna Ézsauval szemben,
A
szent ügyet csalással gondolta kivitelezhetőnek.
Ézsau
testi életmódja maga volt az indok,
Amitől
a gonosz eszköz Jákob szemében máris tisztán csillogott.
Marketinghez
folyamodott hát, így öltött tetszetős gúnyát.
Elhitte,
hogy elég lehet pusztán, az eredetihez való hasonlóság.
Szőrös
reklámfigurát alkotott, hogy igazi vezérnek látszódjon.
A közönség
pedig tapsolt, a csarnok félhomályában a csalás nem látszott.
A
nép pedig megkapta a lencsét, királya lett – úgy tűnt -, aki leveszi róla a hit
felelősségét.
A
jóllakott tömeg csak későn konstatálta átverését.
A
kegyelem azonban nem maradt el, a hatalomból való kijózanodásra 14 év
szolgaságot adott az ősatyának Isten.
Ekkor
azonban ő még mindig nem értette: hogy lehet szolga?
Hiszen
neki királyság lett prófétálva!
Bátyja,
a nagyobb, szolgál majd neki,
Ő
pedig annak fölibe emelkedik.
A
kijelentés ígéretét ezért újra szívére helyezte,
Lábán
javait hit által, mégis újabb csalafintasággal, elvette.
Talált
erre hamar okot:
Hisz
rabszolgatartója - megszegve szavát -, nem adta Ráhelt, sem a jussot.
Hogy
rosszért rosszal ne fizess, nem tudta még ekkor.
A
bővölködés evangéliuma így aztán jószágokat csíkozott, és a lányok elrablására
is fátylat borított.
Az
áldást a pátriárka saját zsákmányának látta, és nem, mint Isten ajándékát,
mások hasznára.
Pedig valahonnan egy halk hang szólt, szelíd:
„Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”
/Fil.2;4/
Mahanaimba
érve Jákob angyali sereggel találkozott, kik egy fején
sújtott létráról jöttek az égből - legalábbis álmában annak idején így
volt.
A halk, szelíd hang újra megszólalt:
„…Meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint
felszállnak és leszállnak az ember Fiára” /Ján.1;52/
„Aki a Fej, a Krisztus” /Ef.4;15/
Ment
mégis a választott, seregével és javaival megrakva, és hírt küldött büszkén Ézsaunak,
hogy tudassa:
Úrként
tér vissza, bátyja készüljön, beteljesedik a prófécia:
Most
már a nagyobbik lesz a szolga.
Eljött
az igazság pillanata – gondolta - a test szerint élő bűnös most a fejét az ő
igájába hajtja.
De
hoppá!
Hirtelen
megfordul a kocka!
Ézsau
nem hajlik a szóra, nem hat rá sem Jákob vagyona, sem méretes tábora.
Fegyverrel
jön és haddal!
Meg
is ijed a felkent, és csaknem összeroppan.
És
miként a létra fejét álmában az ég,
Úgy sújtja
a kis öcs testét idelent a Földön egy lény.
Közben pedig egy halk, szelíd hang szól:
„Akiből az egész test, minden egyes tagnak mértéke szerint való
munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.” /Ef.4;16/
Dereng
már Jákobban:
Csípőjének
forgócsontja annak a testnek a tagja, melynek fejét,
- mint álmában a létráét -, az ég sújtotta.
Egóját
letaglózva tör forrásként elő bensőjéből a fény:
Mint
lándzsa üti át szívét a felismerés:
Mennyi
bűnt követett el azzal szemben, akit lenézett, mert Istentől kapott kijelentést.
Ekkor megszólal egy halk, szelíd kereplő:
„Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a
Krisztus Jézusban is, aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette
zsákmánynak azt, hogy az Istennel egyenlő”
/Fil.2;5-6/
Javaitól
igyekszik is megválni tüstént, és Ézsaut máris másként látva,
Magát
előtte megalázza.
Leborul
és meghajol a kiválasztott az előtt, kit magánál silányabbnak látott azelőtt.
Szívében
a prófécia értelmét végre felfogja:
A halk, szelíd hang most végre ideér:
„Aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
/Márk.10;44-45./
Létra
lett hát Jákob, ahogyan azt álmában látta:
Hogy
miként a Fej, úgy ő is, mások felmenetelét
szolgálja.
Mert:
„… a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.” /Máté.19;23/
És
ahogy egy csizma előtt a létra legalsó foka, úgy hajolt meg Jákob Ézsau előtt,
mint szolga.
A
prófécia beteljesedett:
A nagyobb
szolgál a kisebbnek.
Ahogy a hang mondja:
„Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem
mentek be a mennyeknek országába.
Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a
mennyeknek országában.”
/Máté.18;3-4/
/2.Kor.3;14/
/Készült
a héber, eredeti szöveg felhasználásával/
A
témához kapcsolódó üzenetek meghallgathatók:
