Vajon
milyen kártevő okozza?
Milyen konkoly keveredhet ma az Úr földjében a jó magvak
közé, amely megakadályozza a hívőket, hogy egyéni hitéletükben átvegyék
Istennek áldásait?
A jó Mag: Jézus Krisztus keresztáldozata. Milyen génmanipuláció
módosíthatja és változtathatja meg ennek igazságát, tartalmát? Milyen kártevő
rovarok, sáskák, szöcskék, hernyók pusztíthatják el e jó Magnak a termését,
gyümölcseit?
Az Isten kertjét pusztító kártevők beazonosításához most figyeljünk
a keresztáldozat 2 aspektusára:
a kettő egymáshoz való viszonya.
1. Előzmény: Mi játszódott le a teremtés előtt, az örök
idő dimenziójában?
A Péld.8;23 azt mondja a Fiúról, hogy örök időktől, még a
kezdetek előtt, még mielőtt bármi teremtetett volna, Ő felkenetett az Atyától.
Felhatalmazást kapott és jogosultságot a cselekvésre. Minden teremtés ebből a
felhatalmazásból és jogosultságból fakadt utána. A felkenetésének okaként a
Zsidókhoz írt levél 1;9 azt mondja: „Szeretted az Igazságot és gyűlölted a
hamisságot: annak okáért felkent
téged az Isten…”. Az ok tehát az Isten igazsága, szentsége iránti
elköteleződés, az isteni minőség megtartása iránti odaszánás és az ettől
eltérőnek a következetes, visszavonhatatlan elítélése. Az Atya az ítélettételt
egészen a Fiúnak adta (Ján.5;22), és ezt szintén már örök időktől, a teremtés
előtt megcselekedte (Apcsel.17;31). A Fiú tehát elkötelezte magát az Atyának az
ítéletre.
A felkenetés az igazság iránti elköteleződésen belül
(Ef.5;2) magában hordozta a titkot is (Ef.1;4-7), hogy elérhetővé teszi a
kegyelmet mindazoknak az embereknek, akik a szabadságukkal rosszul élve az
Isten igazságát áthágták, ellene vétkeztek és így jogszerűen ítélet alá
kerültek, de vágyják, keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot és nyitottak a
visszatérésre. Így feltárul számunkra Isten természetének meghatározó
tulajdonsága, a szeretet, az irgalom az alázatosok és bűnbánók iránt. Az igazság tehát nem csorbulhat a kegyelem
által, hanem az igazság és ítélet foglalja magában a kegyelmet: „Eljegyeztelek
téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és
irgalommal jegyeztelek el.” (Hós.2;18) Ítélet és kegyelem tehát nem kizárják egymást
Istenben, hanem kiegészítik. Jézus Krisztus teljessége magában hordozza az
igazságot (ítéletet) és a kegyelmet is, egymással együttműködve, egységben,
elválaszthatatlanul: „… aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján.1;14).
2./a) Most nézzük meg a kegyelem aspektusát, Jézus
Krisztus vérének a kiontása szerepét a keresztáldozatban. A Biblia szerint
minden ember bűnös és vétkezett Isten ellen. Ezért igazságosan és jogszerűen
ítélet alatt van, Isten haragja van rajta. Mivel minden ember el van ítélve a
bűn miatt, így egyik sem adhatja magát oda váltságul, engesztelő ajándékul,
hogy kiváltson másokat, vagy önmagát a büntetés alól. Ezt csak egy ártatlan, el
nem ítélt teheti meg. Mi tehát semmit nem tudunk adni, amit az Atya jogszerűen,
megmaradva az igazságban elfogadhatna engesztelésül, ill. váltságul értünk, a
bűneink megbocsátására. Egyszerű hasonlattal élve: ha elrontottam a szomszédom
hajszárítóját, akkor nem engesztelhetem ki egy másik rossz hajszárítóval. Vagy,
ha elloptam valakinek a vadonat új Mercédesz autóját, akkor nem engesztelhetem
ki egy működésképtelen autóval. Egy halálra ítélt rab pedig nem ajánlhatja fel,
hogy átvállalja egy másik elítélt kivégzését, hiszen az ő életét a saját bűnei
miatt már elveszítette. Így természetesen nem válthatja meg a saját életét sem
a halálbüntetéstől.
Tehát egyetlen ember sem tudja létrehozni valamilyen
cselekedete, áldozata által sem önmagában, sem másokban a bűnbocsánat
valóságát. Hiába a kiszabott penitenciák, a vezeklésül elmondott imák, vagy
egyéb aszketikus gyakorlatok, agykontroll, meditációk és önszuggeszciók.
Mindezek hamis leple alatt ott marad a szellem és a lélek mélyén a bűn és annak
tudata és az emberben való tevékenykedése, a test bűnnek való alávetettsége és
ez miatt a kárhoztatás, a halál.
Jézus Krisztusban azonban az Isten lett emberré, aki
mentes a bűntől és a keresztre feszítésekor kifolyt vére ezt az ártatlanságát,
tisztaságát, szentségét tartalmazta. Vagyis ártatlanul lett elítélve, Ő
felajánlhatta magát és fel is ajánlotta a halálát mindannyiunk halála helyett,
mint halálra ítélt rabokért, hogy mi felmentést kapjunk az ítélet alól és a
vére alkalmas volt arra, hogy engesztelő ajándékul adva magát kiengesztelje
minden bűnért az Atyát és így bocsátott Ő meg nekünk és törölte el a bűneinket.
Ezért az Ő vérében való hit által az ember a szellemében, belül, a legbenső
részében éli át és veszi át valóságosan átélve és érezve, hogy megbocsáttattak
a bűnei és így kap bűnbocsánatot kegyelemből és megy át a halálból az örök
életbe.
2./b) Most nézzük meg az ítélet aspektusát a keresztáldozatban.
Jézus magára vette a bűnt és vállalta, hogy a bűn feletti ítélet Ő rajta és ő
benne legyen végre hajtva. A bűn, az én bűnöm is, Ő benne van megítélve. Ha
tehát én elfogadom Isten ítéletét a bűn felett, már nem én kell, hogy ezért
elvesszek, ezt veszi át helyettem a Megváltóm, Jézus Krisztus. Ő benne
lehetőségem van Isten ítélete alá helyezni a bűneimet úgy, hogy az ne az én
vesztemmel járjon, hanem a bűn megbánásán keresztül, az Isten ítéletével való
azonosulás útján, annak elfogadásával létrejön számomra a bűnből való megtérés
kegyelme. Hogyan? El kell, hogy legyenek ítélve Ő benne az én személyes bűneim,
ítéletre kell adnom nekem Ő benne a bűnös természetemet, el kell ismernem, hogy
az méltó az ítéletre. Azt halálba kell adnom, hogy Jézus Krisztussal meg legyen
feszítve. El kell hagynom, hátat kell fordítanom a régi életemnek, a bűnnek, a
bűnös szokásoknak, életvitelnek.
A Róma.2;4 szerint az Isten jóságára (bánásmód az
eredetiben) a megfelelő reakció az ember részéről a megtérés. Ez a vers azt
állítja, hogy az ember megveti Isten jóságát (bánásmódját, viselkedését),
amennyiben nem megtéréssel válaszol rá. A 3. vers azt tartalmazza, hogy nem
kerüli el az ítéletet az a személy, aki a kegyelemre nem bűnbánattal és a
bűnökből való megtéréssel reagál. Az Isten jósága nem szünteti meg az ítéletet
az felett, aki nem tér meg. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és
sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.” (1Ján.1;6) „Ha
azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság
nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa
bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem
vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.” (1Ján.1;8-10.)
A hiteles istenkép magában foglalja azt, hogy Ő szent és a bűnt és hamisságot
gyűlöli és azt meg is ítéli. Különben nem kellett volna a Fiúnak meghalnia azért,
mert magára vette a bűnöket. Az Isten
országába nem mennek be a gonoszságot cselekvők. „Avagy nem tudjátok-e, hogy
igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se
paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, se
lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem
örökölhetik Isten országát.” (1.Kor.6;9-10.) Jézus Krisztusban van lehetőségem
arra, hogy megvalljam a bűneimet, hogy meghaljak a bűnnek, meghaljak a világnak
és azoknak hátat fordítva elfogadjam a bocsánatát és ezután Istennek éljek.
„Mert az Isten szerint való szomorúság (bűnbánat) üdvösségre való megbánhatatlan
megtérést szerez” (2.Kor.7;10). Csakis az Isten szerinti, az Isten
viselkedésére, szentségére, igazságára bűnbánattal hozzá forduló megbánhatatlan
megtérés hoz létre bűnbocsánatot és üdvösséget az ember szívében. Csak ekkor
tud jogszerűen, az eredeti, az örök időben, a kezdetek előtt a Fiú felkenetésében
eltervezett, Isten Fia által „előállított” bűnbocsánat létre jönni és
megmaradni a szívemben, nem pedig valamilyen utánzat, másolat, hamisítvány. A
világ szerinti, emberi psziché generálta, vallási liturgiák keltette
lélekgyötrés nem hoz létre üdvösséget eredményező valós, szívből jövő
megtérést. Így prédikálta Keresztelő János a megtérést, mint a bűnök
bocsánatának a keresztségét (Márk.1;4).
Az Isten változhatatlan szentségének, örök igazságának
megismerése által tehát elfogadom, hogy Ő mit gondol a bűnről, mit tart bűnnek
és azt én is bűnnek ítélem, mondom. Átadom az életem kormányrúdját az Úrnak,
annak, hogy Ő az Igében miről, mit mond. Alá rendelem a gondolkozásom,
véleményem az Isten igazságának, annak, hogy mit mond a Biblia és hátat
fordítok annak, hogy mit gondol, mit mond és hogyan él a világ (Róma.12;2). Ezt
tették azok is, akik hallgattak Keresztelő János üzenetére (Márk.1;5) és
bűneikről vallást tettek és elhagyták azokat. Péter ugyanerről beszél, amikor
azt mondja hallgatóságának, hogy adják át a bűneiket Jézus Krisztusban az
ítéletre, bánják meg azokat és forduljanak el azoktól, ítéljék meg azokat és
akkor fognak eltöröltetni a bűneik a Jézus Krisztusban való hit által:
„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek”
(Apcsel.3;19). Nem véletlenül mondja a Ján.3;36: „…aki pedig nem enged a
Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”. Tehát, ha engedek
a Fiúnak: engedelmeskedek és átadom az életem irányítását, a bűnnel szembe
fordulok, megtérek, akkor felszabadulok az Isten haragja alól. Pál hasonlóan
nyilatkozik az athéni prédikációjában: „… az Isten, mostan parancsolja az
embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivel hogy rendelt egy
napot (a kezdetek előtt), melyen megítéli majd a Föld kerekségét igazságban egy
férfiú által, kit arra rendelt…” (ld. Jézus Krisztus felkenetése a teremtés
előtt).
A kegyelem és a bűn feletti ítélet (a bűn elhagyása)
együtt szükséges ahhoz, hogy az üdvösség, a bűnbocsánat eredeti példánya kerüljön
a birtokunkba. A feddő, dorgáló Isten elfogadása nélkül nem ismerhetjük meg az
Atya szeretetét és nem jön létre szívből fakadó bűnbánat, megtérés. „Mert akit
szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.”
(Zsid.12;6) Fenyítés nélkül az Ige szerint korcsok vagyunk. Az Isten
szeretetének a megtapasztalásához szükségünk van elfogadni azt, hogy Ő dorgál,
fedd, int, ítél. Az Efézusi gyülekezetet azért dorgálja az Úr a Jelenések
könyvében, mert elhagyta az első szeretetet. Dorgálás az, amely által az első
szeretetbe hív vissza bennünket az Isten! Figyeld meg, hogy mit mond az Úr,
hogyan szerezheti a hívő azt vissza? „… térj meg, és az előbbi cselekedeteket
cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat
kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel.2;5) Megtérés nélkül nincs első
szeretet, a megtérés maga az első szeretet. A megtérés az, amely által először
birtokba vesszük az Istennek örök időktől számunkra elkészített szeretetét,
kegyelmét.
Kegyelem nélkül nincs megtérés. Megtérés nélkül nincs
igazi bűnbocsánat. Ez alatt pedig csakis a bibliai értelemben vett megtérés
értendő, a teljes szívből fakadó és cselekedetekben is megnyilvánuló
megtérésről van szó. Pál apostol szerint a nem szívből jövő megtérés nem hozza
meg az ítélet és Isten haragja alól való szabadulás gyümölcsét: „.. meg nem
tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz
ítélete kijelentésének napjára” (Róma.2;5).
Azt is jegyezzük meg azért, hogy a hívő élet a Biblia
szerint egyértelműen magában hordozza a lemondást, önmegtagadást, küzdelmet és
szenvedést is azért, hogy az ember a hit útján megmaradjon és az Atyához, az
örök életbe, célba érjen. Vagyis az Isten mennyei javainak a birtokba vételéért
a hit útja során itt a Földön, a világi értelemben vett javakról le kell
mondanunk, vállalnunk kell azok hiányainak az elszenvedését, elutasítanunk a
világ szeretetét, és csak ha minden földi kincsnél drágábbá válik számunkra a
mennyei örök élet odafent, az Atyánál, akkor mondhatjuk, hogy győztesen meg is
futottuk a hit pályáját. Az Isten országának az evangéliuma ezt is mind
tartalmazza, amelyben számunkra szintén Jézus Krisztus a minta, aki inkább
választotta az Atyának való engedelmességet, mint e világ javait, e világ
elismerését, e világ barátságát, a földi karriert. Jézus Krisztus
keresztáldozatában ítéletet hajtott végre e világ és annak fejedelme felett is
(Ján.16;11 és Ján.12;31), így az ítélet alól csak az menekül meg, aki ezzel is
azonosul és Jézussal együtt ítélet alá helyezi a maga életében e világot, e
világ szeretetét és meghal ennek a világnak, hogy e világból ne legyen benne
semmi (Ján.14;30).
3. A keresztáldozat evangéliuma tehát így teljes. Amely
evangélium a fenti 2 aspektus közül csak az egyiket tartalmazza, az hiányos,
részleges, nem teljes, torz, elferdített.
A kegyelem túlhangsúlyozása megtérés nélkül - a bűn
ítélete és a világ szeretetének elutasítása nélkül -, gátat vet a növekedésnek,
fejlődésnek, megszentelődésnek és ajtót nyit a világi életvitelnek,
materializmusnak, bűnnek, beszennyeződésnek, bukásnak. Az ítélet és megtérés
túlhangsúlyozása a kegyelem és Isten természetfeletti kijelentése nélkül - a
mennyei kincsek birtokba vétele nélkül -, törvénykezéshez, kárhoztatáshoz,
depresszióhoz, viszályokhoz és szakadásokhoz vezet.
Vannak hívők, akik önhibájukon kívül, csak a kegyelem
aspektusához jutottak eddig el. Másoknak vallási tekintélyek elnyomása és
felekezeti törvénykezés hatására vált túlhangsúlyossá a kegyelem aspektusa az
ítélet/megtérés aspektusának rovására, vagy teljes hiányára. Vannak igehirdetők
is ma az Egyházban, akik visszaélnek a hívőknek vagy a tudatlanságával, vagy a
kiszolgáltatottságukból, leigázottságukból fakadó szükségleteikkel a szeretet és
szabadság után. Nekik hirdetik azt a hamis kegyelmet, mely a megtérés és
folyamatos szellemi élet, a romlott természet naponkénti megfeszítése nélkül,
az Igének való engedelmesség nélkül kínál olcsó, hamis üdvösséget, hamis áldást
és álszeretetet.
Úgy tűnik egyre erősödőben van Isten nyájának egy
folyamatos mozgása, vándorlása, kóborlása, mely az egyik irányzatban
elszenvedett károkból a másik irányzat karjaiba hajtja az elszéledt juhok
szellemét, és egyre kevésbé találnak rá a Jó Pásztor legelőjére, az evangélium
teljes tartalmára.
Ezékiel próféta a kegyelem nélküli, Isten kijelentésétől
a juhokat elzáró, a gyülekezetet emberi uralom alá helyező, törvénykező,
ítélkező pásztorokat feddi:
„A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat
megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a
beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet
vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és
kegyetlenül uralkodtatok rajtuk; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek
minden féle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak.” (Ez.34;3-5)
Ettől menekülnek tehát a juhok és ettől vannak
kifosztott, elgyötört állapotban. Ezeknek a szükségben lévő, elgyengült, éhes
és szomjas bárányoknak kínálja a másik oldal a kegyelem egyoldalúságának
megtérés nélküli, földi javakkal kecsegtető, szenvedés-, harc-, engedelmesség-
és ítéletmentes övezetét.
Ezt leplezte le Jeremiás próféta:
„De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam:
paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonosznak, annyira,
hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint
Szodoma, és a benne lakók, mint Gomora.” (Jer.23;14)
„Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt
mondta az Úr: Békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének
keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem.” (Jer.23;17)
„És eljőtök, és
megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok:
Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek!”
(Jer.7;10).
E két egyoldalúságnak, hiánynak és túlzásnak sáskajárása
pusztítja az Istennek szőlőjét ma szerte a világon.
Arra buzdítok minden Isten keresőt, hogy vizsgálja meg,
kitől és milyen prédikációt hallgat és helyezze azt az Isten igéje
teljességének a mérőzsinórja alá. Ami pedig rossznak tűnik, attól tartózkodjék.
Csak ami biztosan jó, azt tartsa meg.
Az egyházban ma legsikeresebb, legtöbbet hallgatott,
nemzetközi hírű tanítók, szolgálatok, prédikátorok, gyógyítók még nem biztos,
hogy a teljes, hiteles, igazi evangéliumot képviselik. Engedjük, hogy az Úr
megtisztítsa az ő szérűjét, meggyógyítsa az Ő kertjét.
Ehhez
forduljunk bátran egyénileg, közvetlenül a Jó Pásztorhoz, keressük az Ő
igéjének a megértését, hogy szóljon hozzánk a Biblia-olvasáson keresztül az Ő
szavának kijelentése által és vezessen bennünket a Szent Szellem által
szívünkben megelevenített igazságának szava – a teljes írás, amely Istentől
ihletett.
Az
Úr pedig azt mondja:
„Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket,
ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom,
s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset
elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.” (Ez.34;15-17)
„… Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem
másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok
pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak
szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. És mikor
kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő
hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az
idegenek hangját.” (Ján.10;1-5)
Korábban elhangzott üzenetek meghallgathatók itt:
Őrizd meg a szívedet:
Kijelentésre épülő győztes Egyház 1:
Kijelentésre épülő győztes Egyház 2:
